46 "Költözés"

*Tori szemszöge*

Elmentünk  a fiúkhoz és közölték, hogy ott fogunk lakni. Mintha lenne más esélyünk. Mindenünk odaveszett. Miután Sid elrohant Zayn követte. Vagy nem tudom. Lehet csak magányra vágyott. A tűzoltók elmondtak nekünk mindent aztán itt kötöttünk ki. Sidnek és Mininek nem gáz. Van pénzük. De én? Egy centem sincs! És fizetést is csak hó végén kapok! Addig ebbe az egy ruhába kell járjak. Vagy talán Sid és Mini tud kölcsön adni pár cuccot. De nem mehet ez így sokáig. Utálok más adósa lenni. Nem igaz, hogy sosincs szerencsém!

*Mini szemszöge*

Harry nem akart elengedni. Görcsösen fogta a kezem mikor más testrészemet nem érte el.
-Harry! Ha továbbra sem  jut vér a kezembe amputálni kell!
-Bocsi!-engedett a szorításon. De sokat nem ért mert 5 perc múlva újult erővel kötött magához.
-Hogy fogok így fürdeni?
-Együtt. Mától sehova nem engedlek el egyedül!
Olyan ennivalóan édes! Hogy lehet ilyen? Apropó kaja.
-Éhes vagyok!
-Csinálunk valamit.-húzott ki a konyhába. Még odasúgtam Torinak:-Segíts!-amin ő jót nevetett és megrázta a fejét.

*Tori szemszöge*

Niall, Louis és én maradtunk a nappaliban. Harry olyan aranyos, hogy nem engedi el Minit. Nem tehettem ellene féltékenység kúszott a szívembe. Neki mindene megvan és boldog. Úgy tűnt én sosem leszek  az. Azon kívül, hogy Londonban vagyok és találkoztam Niallel, nameg megismertem az 1D-t semmi jó nem történt. És most még a lakásunk is leégett. És mindenem odaveszett. Lehajtott fejjel nyugtáztam a szerencsétlenségem. Niall megfogta a kezem és megszorította. Mikor felnéztem rá bátorítón mosolygott.
-Minden rendben lesz!-fejemet vállára hajtottam és behunytam a szemem.Egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Soha semmi sem lesz rendben.De ehelyett ezt kérdeztem:
-Honnan tudod?
-Nem maradsz egyedül. Itt vagyunk és segítünk.
-Niall! Tudod milyen vagyok! Utálom, ha leköteleznek!
-Tudom, de lásd be! Nincs sok választásod.
-Holnap elmegyünk és bevásárolunk együtt.-kapcsolódott be Louis a beszélgetésbe.
Hogy vegyenek nekem valamit? Elkerekedett a szemem. Ez teljesen az elveim ellen vallott. De Niallnek igaza van. Nincs sok választásom. Ezért nem kezdtem tiltakozni csak rámosolyogtam Louisra. Ő visszamosolygott negédesen.
-Én is éhes vagyok!
-Megnézem mit művészkedett ez a két szerencsétlen tehénke.-jelentette ki Niall.
-Üzenem nekik, hogy gyorsan, sokat és finomat.
-Tehát azonnali hatalmas sült krumpli adag, répával.
-Pontosan.
-Rendben.-ment ki
-Tori!-ránéztem Louisra. Mintha mondani akart volna valamit aztán meggondolta magát-Nézünk filmet?
-Persze. Most is nálad alszok?
-Ez kérdés volt, vagy kijelentés?
-Döntsd el te!
-Hát vagy nálam, vagy a földön kívánsz ücsörögni megint?
-Bunkó!
-Pszihopata!
-Most miért?
-Mert azt mondtam!
-Igen?
-Igen!
-Rendben!-ráugrottam. Elkezdtünk játékosan birkózni. Leestünk a földre. Persze én alulra.
-Hány kiló vagy?-nevettem
-Döntsd el te!
-Jogos!
Átgördültünk így én kerültem fölülre.
-Ugye tudod! Hogy csak azért tudsz hozzám érni mert engedem?
-Jaj! De nagyra vagy az erőddel! Kíváncsi vagyok mennyire vagy gyors!-felugrottam és megkerültem a kanapét, hogy közénk kerüljön.
-Baby, én focizok. Szerinted?
-Én meg futok, na?-megfordultam és elrohantam.
-Attól még nem biztos, hogy gyorsabb vagy!-hallottam ahogy Louis üldözőbe vett.

45 Nem akarom

*Zayn szemszöge*

Halottak. Meghaltak. Nem élnek. Elmémben ezek a szavak keringtek. Majd egy kép miközben Sid nevet. Aztán ahogy dühösen ordít velem. És én vele. Hogy bánhattam vele így? Hisz szeretem! És nem mondtam el neki! Aztán a semmiből előbukkant egy kép. Kiskoromból. Egy bálon. Megcsókoltam egy csajt. Egy gyönyörű lányt akivel akkor is veszekedtem. Hihetetlen, hogy eddig nem esett le! Ő volt Sid. Már akkor nagy veszekvőpajtások voltunk. De....már sosem veszekszek vele. Meghalt. Meghalt és én nem mondtam el neki mit érzek. Azt hitte utálom. Pedig...Istenem nem lehet! Nem halhattak meg! Nem tehették ezt! Miért? Istenem! Miért? Nem lehet! Nem...lehet...

*Harry szemszöge*

-Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Nem. Nem haltak meg! élnek.-mondogattam gépiesen, hátha elhiszem. Liam a vállamra tette a kezét.
-Nyugodj meg! Lehet, hogy kimenekültek.
-Nem haltak meg! Nem haltak meg!-meg sem hallottam Liam nyugtatását.

*Zayn szemszöge*

Meghaltak. Csak ezt zengte az agyam. Testem remegett. Meghaltak. Sid halott. Sosem fogja már leordítani a fejem. Soha többé nem látom a gyönyörű szemét, ellenállhatatlan ajkait, nem érinthetem hajának selymét. Nem érezhetem testének melegét. Nem hallhatom szíve vad vágtáját mikor a közelében vagyok. Soha nem lesz már az enyém.
-Mi ez a világvége hangulat?-hallottam Tori hangját.De....Várjunk! Ez lehetetlen! Hisz ő..Vagy! Megfordultam. Ott állt életnagyságban Tori, Mini és...Sid.
-Tori!!!-Louis felkapta Torit és megpörgette. Niall ott is volt már és ő is magához szorította Torit. Harry Minit táadta le és kétségbeesetten csókolta. Liam meölelte Sidet és elmondta neki, hogy mit hittünk eddig. Ekkor Sid meglátott engem. Nem várhatok tovább. Nem veszíthetem el többet. Odaléptem hozzá megfogtam az arcát és megcsókoltam. Mint még soha senkit.

*Sid szemszöge*

Eltoltam magamtól Zaynt.
-Zayn! Mi van veled?
-Szeretlek!
-Mi?-Zayn szeret? Nem! Nem szeret! Hisz gyűlöl!-Zayn te utálsz engem!
-Soha!
-A..akkor miért vagy velem mindig ilyen?
-Ezt én is kérdezhetném!
-Szóval az én hibám?-ellöktem magamtól. Hát persze! Tudhattam volna, hogy ilyenbe nem szerethetek bele. Mi? Én nem szeretem! Vagy igen? És eddig nem is jöttem rá. Igaz, hogy, hogyha a közelembe van megőrülök, és olyan leszek, hogy rá sem ismerek magamra. De eddig azt hittem, hogy azért mert ellenszenves. De nem. Igazából szeretem. Jobban is mint kéne. De nem. Abba a felébe szerettem bele, akit eddig csak párszor ismertem. És nem éri meg.
-Nem! Sid félreértesz!
-Persze! Félreértelek! Ne mondd nekem, hogy szeretetből ordibálsz velem folyton!
-Sid!-Zayn szeme könyörgő volt.Közelebb lépett és meg akarta érinteni az arcom. De nem. Nem teszem meg magammal. Tudom mi lenne a vége. És nem akarok fájdalmat.
-Nem Zayn...-löktem félre a kezét-Nem!-hangom sokkal határozottabban csengett-Nem!!-megfordultam és elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. De én csak rohantam.