2013. március 27., szerda
46 "Költözés"
*Tori szemszöge*
Elmentünk a fiúkhoz és közölték, hogy ott fogunk lakni. Mintha lenne más esélyünk. Mindenünk odaveszett. Miután Sid elrohant Zayn követte. Vagy nem tudom. Lehet csak magányra vágyott. A tűzoltók elmondtak nekünk mindent aztán itt kötöttünk ki. Sidnek és Mininek nem gáz. Van pénzük. De én? Egy centem sincs! És fizetést is csak hó végén kapok! Addig ebbe az egy ruhába kell járjak. Vagy talán Sid és Mini tud kölcsön adni pár cuccot. De nem mehet ez így sokáig. Utálok más adósa lenni. Nem igaz, hogy sosincs szerencsém!
*Mini szemszöge*
Harry nem akart elengedni. Görcsösen fogta a kezem mikor más testrészemet nem érte el.
-Harry! Ha továbbra sem jut vér a kezembe amputálni kell!
-Bocsi!-engedett a szorításon. De sokat nem ért mert 5 perc múlva újult erővel kötött magához.
-Hogy fogok így fürdeni?
-Együtt. Mától sehova nem engedlek el egyedül!
Olyan ennivalóan édes! Hogy lehet ilyen? Apropó kaja.
-Éhes vagyok!
-Csinálunk valamit.-húzott ki a konyhába. Még odasúgtam Torinak:-Segíts!-amin ő jót nevetett és megrázta a fejét.
*Tori szemszöge*
Niall, Louis és én maradtunk a nappaliban. Harry olyan aranyos, hogy nem engedi el Minit. Nem tehettem ellene féltékenység kúszott a szívembe. Neki mindene megvan és boldog. Úgy tűnt én sosem leszek az. Azon kívül, hogy Londonban vagyok és találkoztam Niallel, nameg megismertem az 1D-t semmi jó nem történt. És most még a lakásunk is leégett. És mindenem odaveszett. Lehajtott fejjel nyugtáztam a szerencsétlenségem. Niall megfogta a kezem és megszorította. Mikor felnéztem rá bátorítón mosolygott.
-Minden rendben lesz!-fejemet vállára hajtottam és behunytam a szemem.Egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Soha semmi sem lesz rendben.De ehelyett ezt kérdeztem:
-Honnan tudod?
-Nem maradsz egyedül. Itt vagyunk és segítünk.
-Niall! Tudod milyen vagyok! Utálom, ha leköteleznek!
-Tudom, de lásd be! Nincs sok választásod.
-Holnap elmegyünk és bevásárolunk együtt.-kapcsolódott be Louis a beszélgetésbe.
Hogy vegyenek nekem valamit? Elkerekedett a szemem. Ez teljesen az elveim ellen vallott. De Niallnek igaza van. Nincs sok választásom. Ezért nem kezdtem tiltakozni csak rámosolyogtam Louisra. Ő visszamosolygott negédesen.
-Én is éhes vagyok!
-Megnézem mit művészkedett ez a két szerencsétlen tehénke.-jelentette ki Niall.
-Üzenem nekik, hogy gyorsan, sokat és finomat.
-Tehát azonnali hatalmas sült krumpli adag, répával.
-Pontosan.
-Rendben.-ment ki
-Tori!-ránéztem Louisra. Mintha mondani akart volna valamit aztán meggondolta magát-Nézünk filmet?
-Persze. Most is nálad alszok?
-Ez kérdés volt, vagy kijelentés?
-Döntsd el te!
-Hát vagy nálam, vagy a földön kívánsz ücsörögni megint?
-Bunkó!
-Pszihopata!
-Most miért?
-Mert azt mondtam!
-Igen?
-Igen!
-Rendben!-ráugrottam. Elkezdtünk játékosan birkózni. Leestünk a földre. Persze én alulra.
-Hány kiló vagy?-nevettem
-Döntsd el te!
-Jogos!
Átgördültünk így én kerültem fölülre.
-Ugye tudod! Hogy csak azért tudsz hozzám érni mert engedem?
-Jaj! De nagyra vagy az erőddel! Kíváncsi vagyok mennyire vagy gyors!-felugrottam és megkerültem a kanapét, hogy közénk kerüljön.
-Baby, én focizok. Szerinted?
-Én meg futok, na?-megfordultam és elrohantam.
-Attól még nem biztos, hogy gyorsabb vagy!-hallottam ahogy Louis üldözőbe vett.
2013. március 19., kedd
45 Nem akarom
*Zayn szemszöge*
Halottak. Meghaltak. Nem élnek. Elmémben ezek a szavak keringtek. Majd egy kép miközben Sid nevet. Aztán ahogy dühösen ordít velem. És én vele. Hogy bánhattam vele így? Hisz szeretem! És nem mondtam el neki! Aztán a semmiből előbukkant egy kép. Kiskoromból. Egy bálon. Megcsókoltam egy csajt. Egy gyönyörű lányt akivel akkor is veszekedtem. Hihetetlen, hogy eddig nem esett le! Ő volt Sid. Már akkor nagy veszekvőpajtások voltunk. De....már sosem veszekszek vele. Meghalt. Meghalt és én nem mondtam el neki mit érzek. Azt hitte utálom. Pedig...Istenem nem lehet! Nem halhattak meg! Nem tehették ezt! Miért? Istenem! Miért? Nem lehet! Nem...lehet...
*Harry szemszöge*
-Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Nem. Nem haltak meg! élnek.-mondogattam gépiesen, hátha elhiszem. Liam a vállamra tette a kezét.
-Nyugodj meg! Lehet, hogy kimenekültek.
-Nem haltak meg! Nem haltak meg!-meg sem hallottam Liam nyugtatását.
*Zayn szemszöge*
Meghaltak. Csak ezt zengte az agyam. Testem remegett. Meghaltak. Sid halott. Sosem fogja már leordítani a fejem. Soha többé nem látom a gyönyörű szemét, ellenállhatatlan ajkait, nem érinthetem hajának selymét. Nem érezhetem testének melegét. Nem hallhatom szíve vad vágtáját mikor a közelében vagyok. Soha nem lesz már az enyém.
-Mi ez a világvége hangulat?-hallottam Tori hangját.De....Várjunk! Ez lehetetlen! Hisz ő..Vagy! Megfordultam. Ott állt életnagyságban Tori, Mini és...Sid.
-Tori!!!-Louis felkapta Torit és megpörgette. Niall ott is volt már és ő is magához szorította Torit. Harry Minit táadta le és kétségbeesetten csókolta. Liam meölelte Sidet és elmondta neki, hogy mit hittünk eddig. Ekkor Sid meglátott engem. Nem várhatok tovább. Nem veszíthetem el többet. Odaléptem hozzá megfogtam az arcát és megcsókoltam. Mint még soha senkit.
*Sid szemszöge*
Eltoltam magamtól Zaynt.
-Zayn! Mi van veled?
-Szeretlek!
-Mi?-Zayn szeret? Nem! Nem szeret! Hisz gyűlöl!-Zayn te utálsz engem!
-Soha!
-A..akkor miért vagy velem mindig ilyen?
-Ezt én is kérdezhetném!
-Szóval az én hibám?-ellöktem magamtól. Hát persze! Tudhattam volna, hogy ilyenbe nem szerethetek bele. Mi? Én nem szeretem! Vagy igen? És eddig nem is jöttem rá. Igaz, hogy, hogyha a közelembe van megőrülök, és olyan leszek, hogy rá sem ismerek magamra. De eddig azt hittem, hogy azért mert ellenszenves. De nem. Igazából szeretem. Jobban is mint kéne. De nem. Abba a felébe szerettem bele, akit eddig csak párszor ismertem. És nem éri meg.
-Nem! Sid félreértesz!
-Persze! Félreértelek! Ne mondd nekem, hogy szeretetből ordibálsz velem folyton!
-Sid!-Zayn szeme könyörgő volt.Közelebb lépett és meg akarta érinteni az arcom. De nem. Nem teszem meg magammal. Tudom mi lenne a vége. És nem akarok fájdalmat.
-Nem Zayn...-löktem félre a kezét-Nem!-hangom sokkal határozottabban csengett-Nem!!-megfordultam és elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. De én csak rohantam.
Halottak. Meghaltak. Nem élnek. Elmémben ezek a szavak keringtek. Majd egy kép miközben Sid nevet. Aztán ahogy dühösen ordít velem. És én vele. Hogy bánhattam vele így? Hisz szeretem! És nem mondtam el neki! Aztán a semmiből előbukkant egy kép. Kiskoromból. Egy bálon. Megcsókoltam egy csajt. Egy gyönyörű lányt akivel akkor is veszekedtem. Hihetetlen, hogy eddig nem esett le! Ő volt Sid. Már akkor nagy veszekvőpajtások voltunk. De....már sosem veszekszek vele. Meghalt. Meghalt és én nem mondtam el neki mit érzek. Azt hitte utálom. Pedig...Istenem nem lehet! Nem halhattak meg! Nem tehették ezt! Miért? Istenem! Miért? Nem lehet! Nem...lehet...
*Harry szemszöge*
-Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Nem. Nem haltak meg! élnek.-mondogattam gépiesen, hátha elhiszem. Liam a vállamra tette a kezét.
-Nyugodj meg! Lehet, hogy kimenekültek.
-Nem haltak meg! Nem haltak meg!-meg sem hallottam Liam nyugtatását.
*Zayn szemszöge*
Meghaltak. Csak ezt zengte az agyam. Testem remegett. Meghaltak. Sid halott. Sosem fogja már leordítani a fejem. Soha többé nem látom a gyönyörű szemét, ellenállhatatlan ajkait, nem érinthetem hajának selymét. Nem érezhetem testének melegét. Nem hallhatom szíve vad vágtáját mikor a közelében vagyok. Soha nem lesz már az enyém.
-Mi ez a világvége hangulat?-hallottam Tori hangját.De....Várjunk! Ez lehetetlen! Hisz ő..Vagy! Megfordultam. Ott állt életnagyságban Tori, Mini és...Sid.
-Tori!!!-Louis felkapta Torit és megpörgette. Niall ott is volt már és ő is magához szorította Torit. Harry Minit táadta le és kétségbeesetten csókolta. Liam meölelte Sidet és elmondta neki, hogy mit hittünk eddig. Ekkor Sid meglátott engem. Nem várhatok tovább. Nem veszíthetem el többet. Odaléptem hozzá megfogtam az arcát és megcsókoltam. Mint még soha senkit.
*Sid szemszöge*
Eltoltam magamtól Zaynt.
-Zayn! Mi van veled?
-Szeretlek!
-Mi?-Zayn szeret? Nem! Nem szeret! Hisz gyűlöl!-Zayn te utálsz engem!
-Soha!
-A..akkor miért vagy velem mindig ilyen?
-Ezt én is kérdezhetném!
-Szóval az én hibám?-ellöktem magamtól. Hát persze! Tudhattam volna, hogy ilyenbe nem szerethetek bele. Mi? Én nem szeretem! Vagy igen? És eddig nem is jöttem rá. Igaz, hogy, hogyha a közelembe van megőrülök, és olyan leszek, hogy rá sem ismerek magamra. De eddig azt hittem, hogy azért mert ellenszenves. De nem. Igazából szeretem. Jobban is mint kéne. De nem. Abba a felébe szerettem bele, akit eddig csak párszor ismertem. És nem éri meg.
-Nem! Sid félreértesz!
-Persze! Félreértelek! Ne mondd nekem, hogy szeretetből ordibálsz velem folyton!
-Sid!-Zayn szeme könyörgő volt.Közelebb lépett és meg akarta érinteni az arcom. De nem. Nem teszem meg magammal. Tudom mi lenne a vége. És nem akarok fájdalmat.
-Nem Zayn...-löktem félre a kezét-Nem!-hangom sokkal határozottabban csengett-Nem!!-megfordultam és elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. De én csak rohantam.
2013. február 27., szerda
44 Tűz
*Louis szemszöge*
Öt óra körül mindenki összegyűlt a közös házunkban. Összebeszéltünk, hogy meglepjük a csajokat.
-Akkor indulhatunk?-nézett körbe Liam
-Na ná! Már alig várom! Terveztem pár játékot. Mint pl. vetkőzős póker...-adtam köztudatba
-Te perverz állat! Tori nagyon jól pókerezik!-nevetett Niall
-Csak levet majd valamit! Majd felkapcsolom a fűtést!
-Idióta! Na menjünk!-jelentette ki Harry
*a kocsiban*
-Beszélnem kell Siddel. Ma nagyon kiakadt pedig nem csináltam semmit.-mondta Zayn zavartan
-Mit csináltál vele?-kérdeztem.
-Mondom semmit!......Azaz, majdnem megcsókoltam, de nem...
-És még baj ha baja van?-nevetett Harry
-Igen!
-Ember! Siddel vigyázni kell mert nagyon tüzes csajszi! Sokáig tűr, de ha elpattan akkor mindent tarol.-közölte Niall
-Ezt félreértettem!-röhögtem fel
-Te perverz állat!-mondta Niall
-Már mondtad!
-Mi ez a sok tűzoltó?-kérdezte Liam
-Biztos kigyulladt valami!-állapítottam meg a nyilvánvalót
-Na ne! És én még azt hittem, hogy megszökött egy zebra az állatkertből!-ámuldozott Zayn
-Mekkora füst van! Figyeld már!-mutattam
-Ez fura.-jelentette ki Harry
Leparkoltunk és kiszálltunk. Majd lefagytunk. Toriék háza lángokba állt. A tömeg mely összegyűlt mutogatva nézte. Bámulva a tüzet olyan közel mentünk amennyire csak lehetett.
-Szerintetek...-Harry hangja elcsuklott egy robbanástól. Fadarabok repültek szanaszét. Feszült csend telepedett mindnyájunkra miközben belegondoltunk Harry kérdésébe.
-Elnézést!-szólítottam meg egy tűzoltót
-Igen? Kérem menjenek hátrább!
-Nem lehet!Ott-mutattam a tűzre- Mi..
-Gázszivárgástól kigyulladt a ház és tovább terjedt. De kérem lépjenek hátrább!
-Nem lehet nem érti!-ordítottam-Ott laknak a....Be kell menni értük!
-Uram! Ég az egész lakás! Ha volt is bent valaki már biztosan halott! Veszélyes lenne bemennünk! Bármikor összedőlhet a ház!
-És akkor cserben hagyjuk őket!-szememet elfutotta a könny
-Nem tehetünk értük már semmit. Sajnálom!
-Persze! Mire megyek a sajnálatával!-elfordúltam. Liam megőrizte a hidegvérét,- bár látszott rajta, hogy kivan-és nyugtatgatta a többieket. Niall könnyes szemét le nem vette a lángokról. Zayn a szemét fogta és elszorult torokkal halkan sírt. Harry Liamnek magyarázott kétségbeesetten. Én elbambultam. Nincs esélyük. Semmi esélyük. Halottak. Sid, Mini és...Tori. Szívembe mintha kést forgattak volna. Halottak. Kezeimbe temettem az arcom. Miért nem mondtam el neki? Miért kellett meghalnia!Nem halhatott meg! Hiszen szeretem! Nem lehet! Egyszerűen nem! Miért ilyen a sors? Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Istenem miért! Nem lehet! Ez ehetetlen! Annyi alkalmam lett volna! És most halottak! Üvölteni akartam de nem találtam a hangom. Nem halhattak meg!
Öt óra körül mindenki összegyűlt a közös házunkban. Összebeszéltünk, hogy meglepjük a csajokat.
-Akkor indulhatunk?-nézett körbe Liam
-Na ná! Már alig várom! Terveztem pár játékot. Mint pl. vetkőzős póker...-adtam köztudatba
-Te perverz állat! Tori nagyon jól pókerezik!-nevetett Niall
-Csak levet majd valamit! Majd felkapcsolom a fűtést!
-Idióta! Na menjünk!-jelentette ki Harry
*a kocsiban*
-Beszélnem kell Siddel. Ma nagyon kiakadt pedig nem csináltam semmit.-mondta Zayn zavartan
-Mit csináltál vele?-kérdeztem.
-Mondom semmit!......Azaz, majdnem megcsókoltam, de nem...
-És még baj ha baja van?-nevetett Harry
-Igen!
-Ember! Siddel vigyázni kell mert nagyon tüzes csajszi! Sokáig tűr, de ha elpattan akkor mindent tarol.-közölte Niall
-Ezt félreértettem!-röhögtem fel
-Te perverz állat!-mondta Niall
-Már mondtad!
-Mi ez a sok tűzoltó?-kérdezte Liam
-Biztos kigyulladt valami!-állapítottam meg a nyilvánvalót
-Na ne! És én még azt hittem, hogy megszökött egy zebra az állatkertből!-ámuldozott Zayn
-Mekkora füst van! Figyeld már!-mutattam
-Ez fura.-jelentette ki Harry
Leparkoltunk és kiszálltunk. Majd lefagytunk. Toriék háza lángokba állt. A tömeg mely összegyűlt mutogatva nézte. Bámulva a tüzet olyan közel mentünk amennyire csak lehetett.
-Szerintetek...-Harry hangja elcsuklott egy robbanástól. Fadarabok repültek szanaszét. Feszült csend telepedett mindnyájunkra miközben belegondoltunk Harry kérdésébe.
-Elnézést!-szólítottam meg egy tűzoltót
-Igen? Kérem menjenek hátrább!
-Nem lehet!Ott-mutattam a tűzre- Mi..
-Gázszivárgástól kigyulladt a ház és tovább terjedt. De kérem lépjenek hátrább!
-Nem lehet nem érti!-ordítottam-Ott laknak a....Be kell menni értük!
-Uram! Ég az egész lakás! Ha volt is bent valaki már biztosan halott! Veszélyes lenne bemennünk! Bármikor összedőlhet a ház!
-És akkor cserben hagyjuk őket!-szememet elfutotta a könny
-Nem tehetünk értük már semmit. Sajnálom!
-Persze! Mire megyek a sajnálatával!-elfordúltam. Liam megőrizte a hidegvérét,- bár látszott rajta, hogy kivan-és nyugtatgatta a többieket. Niall könnyes szemét le nem vette a lángokról. Zayn a szemét fogta és elszorult torokkal halkan sírt. Harry Liamnek magyarázott kétségbeesetten. Én elbambultam. Nincs esélyük. Semmi esélyük. Halottak. Sid, Mini és...Tori. Szívembe mintha kést forgattak volna. Halottak. Kezeimbe temettem az arcom. Miért nem mondtam el neki? Miért kellett meghalnia!Nem halhatott meg! Hiszen szeretem! Nem lehet! Egyszerűen nem! Miért ilyen a sors? Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Istenem miért! Nem lehet! Ez ehetetlen! Annyi alkalmam lett volna! És most halottak! Üvölteni akartam de nem találtam a hangom. Nem halhattak meg!
42 Csak ha akarod
*Tori szemszöge*
Mini anyukája végülis nem égetett el máglyán, csak közölte, hogy ilyen többé ne legyen. Folyamatosan talpon voltam és egy perc szünetet nem tudtam tartani. Directioner törzshellyé vált a hely és mindenhol fiatal lányok ücsörögtek. Gépiesen mozogtam, hogy lekössön a munka. Nem gondoltam a fiúkra főleg Louisra nem. Folyamatosan válaszoltam a szokásos kérdésekre, hogy mikor jön az 1D, honnan, mióta ismerem őket, milyenek. Kedvesen válaszoltam mindegyiknek, de már fárasztó volt ugyanazt ismételgetni. Ugyanakkor ez jelentette a pénzt. Rengeteget költöttek. Végül megjelent Sid.
-Ciao Ma Belle!
-Cia! Basszus Zayn felbaszta az agyam!
-Mit csináltál már megint szerencsétlennel?
-Én semmit! Elmaradt utolsó két órám és ő a sulim előtt várt rám! Meg akart csókolni azt hiszem, vagy nem tudom. Állandóan ezt játsza! Én meg dühös lettem, hogy lehet nem is szeret, csak játszik.
-Mi van? Lehet nem is szeret? Akkor te szereted őt?
-Igen. Nem!-sóhaj-Nem tudom. Szeretem is mert olyan jó volt vele vacsizni és amikor meglátom akkor.........De olyan durván bánik velem! Mindig flegma, és bunkó!
-Mert szerelmes!-énekeltem
-Hát ez az! Nem az! És csak eljátszik velem!
-Szerintem nem. Ő nem olyan. De nem tudom. Értem hogy mi van.
-Ajjjjj! Nem tudom!
-Én se!
-Beállok ok?
-Nem ellenkezem!-nevettem. Együtt vittük tovább a munkát. Így társasággal már élvezetesebb volt. A hely egyik végéből a másikba ordítva beszélgettünk és röhögtünk a kaja neveken.
-Öblös tejaprító! Az mi a lószar?-nevettem fel
-Nem tudom! Ma mikor Mini anyukája van műszakban eljövünk ide és rendelünk ilyet, meg dobbantó krumpli szószt is!-röhögött Sid is.
*Mini szemszöge*
Harry házában voltunk. Eljött értem suli után és elráncigált ide. Közölte, hogy csinál(tatot)t ebédet.Leültünk az asztalhoz és ettük a nem tudom mit.
-Te Harry ez milyen színű?-néztem rá
-Hát őőőő talán pirosas-barnás-nem tudom.-nevetett-De finom.
-Sosem tagadtam.
-Végeztél?
-Igen.
-Megnézünk egy filmet?
-Persze!
-Mit?
-Romantikusat?
-Egyetértek!
Elpakoltunk és leültünk a tv elé.
-Mit?-kérdezte
-Az utolsó dal.
-Azt még nem láttam.
-Pedig rohadt jó film!
-Mindjárt letöltöm.
-Addig csinálok kaját.
-Most ettünk!
-És?
-Embeeeer!-nevetett fel
Kilibbentem a konyhába csináltam pár szenyót meg pattogatott kukoricát aztán mentem is vissza Haroldhoz. A film már el is kezdődött. Épp ott tartottak, hogy bemondták a rendezőt.
-És elkezdted volna nélkülem?-háborodtam fel játékosan
-Dehogyis! Csak gondoltam ezekre nem vagy kíváncsi.
-Ja, értem.
Néztük a filmet. Az utolsó tíz percnél Harry hozzám hajolt és megcsókolt.
-Ez mi volt?-néztem rá mosolyogva
-Döntsd el te!-kezdte el a fülemet majszolni és kis puszikat adni a nyakamra és az állkapcsomra. Úgy helyezkedtünk, hogy alá kerüljek. Kezemet a hátán nyugtattam, míg ő kényeztetett a szájával ahol ért. Jólesőn sóhajtottam.
-Tettszik Cica?-mosolygott perverzen
-És ha igen?
-Tudom, hogy tettszik.-megcsókolt szenvedélyesen és hosszan. Mikor szétváltunk mindketten levegőért kapkodtunk. Elmélyültem a szemében, ahogy ő az enyémben majd újra csókban forrtunk össze. Mikor viszont a melltartóm kapcsolóját kereste, megijedtem és leállítottam.
-Bocsi! nem akartam.
-Nem..-közbevágott
-Nem! Csak akkor ha te is akarod!- megölelve néztük az elsötétedett képernyőt.
-Mi lett a film vége?-kérdezte
-Khm.....
Mini anyukája végülis nem égetett el máglyán, csak közölte, hogy ilyen többé ne legyen. Folyamatosan talpon voltam és egy perc szünetet nem tudtam tartani. Directioner törzshellyé vált a hely és mindenhol fiatal lányok ücsörögtek. Gépiesen mozogtam, hogy lekössön a munka. Nem gondoltam a fiúkra főleg Louisra nem. Folyamatosan válaszoltam a szokásos kérdésekre, hogy mikor jön az 1D, honnan, mióta ismerem őket, milyenek. Kedvesen válaszoltam mindegyiknek, de már fárasztó volt ugyanazt ismételgetni. Ugyanakkor ez jelentette a pénzt. Rengeteget költöttek. Végül megjelent Sid.
-Ciao Ma Belle!
-Cia! Basszus Zayn felbaszta az agyam!
-Mit csináltál már megint szerencsétlennel?
-Én semmit! Elmaradt utolsó két órám és ő a sulim előtt várt rám! Meg akart csókolni azt hiszem, vagy nem tudom. Állandóan ezt játsza! Én meg dühös lettem, hogy lehet nem is szeret, csak játszik.
-Mi van? Lehet nem is szeret? Akkor te szereted őt?
-Igen. Nem!-sóhaj-Nem tudom. Szeretem is mert olyan jó volt vele vacsizni és amikor meglátom akkor.........De olyan durván bánik velem! Mindig flegma, és bunkó!
-Mert szerelmes!-énekeltem
-Hát ez az! Nem az! És csak eljátszik velem!
-Szerintem nem. Ő nem olyan. De nem tudom. Értem hogy mi van.
-Ajjjjj! Nem tudom!
-Én se!
-Beállok ok?
-Nem ellenkezem!-nevettem. Együtt vittük tovább a munkát. Így társasággal már élvezetesebb volt. A hely egyik végéből a másikba ordítva beszélgettünk és röhögtünk a kaja neveken.
-Öblös tejaprító! Az mi a lószar?-nevettem fel
-Nem tudom! Ma mikor Mini anyukája van műszakban eljövünk ide és rendelünk ilyet, meg dobbantó krumpli szószt is!-röhögött Sid is.
*Mini szemszöge*
Harry házában voltunk. Eljött értem suli után és elráncigált ide. Közölte, hogy csinál(tatot)t ebédet.Leültünk az asztalhoz és ettük a nem tudom mit.
-Te Harry ez milyen színű?-néztem rá
-Hát őőőő talán pirosas-barnás-nem tudom.-nevetett-De finom.
-Sosem tagadtam.
-Végeztél?
-Igen.
-Megnézünk egy filmet?
-Persze!
-Mit?
-Romantikusat?
-Egyetértek!
Elpakoltunk és leültünk a tv elé.
-Mit?-kérdezte
-Az utolsó dal.
-Azt még nem láttam.
-Pedig rohadt jó film!
-Mindjárt letöltöm.
-Addig csinálok kaját.
-Most ettünk!
-És?
-Embeeeer!-nevetett fel
Kilibbentem a konyhába csináltam pár szenyót meg pattogatott kukoricát aztán mentem is vissza Haroldhoz. A film már el is kezdődött. Épp ott tartottak, hogy bemondták a rendezőt.
-És elkezdted volna nélkülem?-háborodtam fel játékosan
-Dehogyis! Csak gondoltam ezekre nem vagy kíváncsi.
-Ja, értem.
Néztük a filmet. Az utolsó tíz percnél Harry hozzám hajolt és megcsókolt.
-Ez mi volt?-néztem rá mosolyogva
-Döntsd el te!-kezdte el a fülemet majszolni és kis puszikat adni a nyakamra és az állkapcsomra. Úgy helyezkedtünk, hogy alá kerüljek. Kezemet a hátán nyugtattam, míg ő kényeztetett a szájával ahol ért. Jólesőn sóhajtottam.
-Tettszik Cica?-mosolygott perverzen
-És ha igen?
-Tudom, hogy tettszik.-megcsókolt szenvedélyesen és hosszan. Mikor szétváltunk mindketten levegőért kapkodtunk. Elmélyültem a szemében, ahogy ő az enyémben majd újra csókban forrtunk össze. Mikor viszont a melltartóm kapcsolóját kereste, megijedtem és leállítottam.
-Bocsi! nem akartam.
-Nem..-közbevágott
-Nem! Csak akkor ha te is akarod!- megölelve néztük az elsötétedett képernyőt.
-Mi lett a film vége?-kérdezte
-Khm.....
42 Kitörés
Pusmogásra ébredtem. Kinyitottam a szemem. Még mindig ugyanúgy feküdtem
Louis karjaiban. Lou, Liam, Niall, Zayn és Harry mind tévéztek és Louis
épp lecseszett mindenkit, hogy nem tudok aludni.
-Louis, már fent vagyok! És alapból is mennyi az idő?-dugtam ki a fejem karjai közül
-Délután egy.-jött a gyengéd hangnemű válasz
-Porca puttana! Porca puttana! Porca puttana!-ismételtem miközben felugrottam, egyik kezemet bedugtam a kabátom ujjába de aztán már a cipőmmel ugráltam, hogy felcsússzon a lábamra.
-Mivan?-kérdezte meglepetten Harry
-Elkésem!-már futottam volna is de Louis felállt és kijelentette, hogy elvisz. Mire a válaszom az volt, hogy Presley. Nevetve mentünk a kocsihoz. Louis az utat nézte, én Louist. Arca minden miliméterét magamba akartam szívni, hogy mindig pontosan tudjam. Végigmértem szerte álló haját, szemöldöke ívét, szemének színét, finom orrát, az ajkait, melyeket sokszor úgy kívánok az én ajkamon tudni. Testemben szétáradt a forróság. Átöleltem magam. Észrevette, hogy figyelem.
-Mi az?-elpirulva fordultam el
-Semmi.
-De valami van.
-Tényleg semmi.-egyre vörösebb lettem
-Hé Baby! Tudom, hogy van valami!
-Mi?
-Mi, mi?
-Hát mi!
-Mi?
-Mi, mi?
-Mi?
-Mi?
Elnevettük magunkat, aztán én elkezdtem azon nevetni, hogy milyen viccesen nevetek, Louis meg azon, hogy azon nevetek, hogy milyen viccesen nevetek. Végül 10 perc múlva megszólaltam:
-Szóval, nem tudsz gyorsabban menni? Már így is elkéstem!
Lou azonnal rálépett a gázra.
-Szeretek gyorsan menni.-jelentettem ki
-Gondoltam.
-Miből?
-Mindig mindenhova rohansz. Nálad az alap sétáló jár mód a lóhalálában való futás.
-Ez egy enyhe túlzás.
-Úgy gondolod?
-Talán problem?
-Nem.-fékezett egy nagyot minek következtében én bevertem a fejem.
-Úristen! Bocsi! Sajnálom! Nagyon fáj?-Louis mint egy aggódó apuka fogta a fejem és szakértő szemmel szemlélte a fejem.
-Louis jól vagyok! Nem fáj! Tényleg!-de már nem is igazán hallottam a hangom. Elvesztem a szemeiben, mint egy sűrű rengetegben. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam lélegezni. Éreztem védelmező kezét. Libabőr futott rajtam végig. Közelebb hajolt, majd egy sóhajjal megpuszilta a homlokom.
-Gyógypuszi.-magyarázta elfúló hangon miközben zavartan mosolygott. Kiszálltunk és felmentünk a lakásunkba. Nem volt otthon senki. Persze hisz suliban vannak. Nekem meg már egy órája dolgoznom kéne. Mini anyukája megöl. Beszaladtam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Nem érdekelt sem a munka sem Mini anyukája. Louishoz akartam bújni és megfeledkezni a világról. Eljátszottam a gondolattal, hogy simán kimegyek és megölelem, de hülyének nézne. Végül feltápászkodtam, felvettem a munka ruhám és kiléptem a nappaliba.
-Mehetünk.-nem néztem Louisra.
*Sid szemszöge*
Elmaradt az utolsó két órám, így szóltam Mininek, hogy nem várom meg és kibaktattam a suliból. Aztán lefagytam. Ott állt Zayn. Meg tudod csinálni! eg tudod csinálni!-mondogattam miközben mint aki levegőnek nézi elkanyarodtam ellenkező irányba.
-Sid! Tudom, hogy láttál.-hallatszott mögülem
-Nem hinném.-morogtam magamnak
-Sid!-kapta el a karomat
-Ó, Zayn! Micsoda meglepetés! Mit keresel itt?-hangom csöpögött a gúnytól
-Téged!-megint közel volt. Hallottam a lélegzet vételeit. Izzót az én testem, az övé és minden. Vágytam az ajkaira, mint semmi másra. Lépett egyet felém, én ösztönösen hátráltam. Végül a suli falánál kötöttünk ki. Két kezét a falra téve támaszkodott. Csapdába estem. Sokáig csak néztük egymást és mindketten tudtuk, hogy vágyunk egymásra. Vagy én csak képzelem az egészet? És ő csak eljátszik velem mint macska az egérrel? Ennek következtében harag lobbant bennem és ellöktem.
-Mit akarsz tőlem?
-Sid! Mi van veled?
Jó kérdés magam sem tudom, de már nem tudtam leállni.
-Hagyj már engem békén!-üvöltöttem és sebesen elindultam hazafelé. Végig éreztem Zayn zavart pillantását a hátamon.
-Louis, már fent vagyok! És alapból is mennyi az idő?-dugtam ki a fejem karjai közül
-Délután egy.-jött a gyengéd hangnemű válasz
-Porca puttana! Porca puttana! Porca puttana!-ismételtem miközben felugrottam, egyik kezemet bedugtam a kabátom ujjába de aztán már a cipőmmel ugráltam, hogy felcsússzon a lábamra.
-Mivan?-kérdezte meglepetten Harry
-Elkésem!-már futottam volna is de Louis felállt és kijelentette, hogy elvisz. Mire a válaszom az volt, hogy Presley. Nevetve mentünk a kocsihoz. Louis az utat nézte, én Louist. Arca minden miliméterét magamba akartam szívni, hogy mindig pontosan tudjam. Végigmértem szerte álló haját, szemöldöke ívét, szemének színét, finom orrát, az ajkait, melyeket sokszor úgy kívánok az én ajkamon tudni. Testemben szétáradt a forróság. Átöleltem magam. Észrevette, hogy figyelem.
-Mi az?-elpirulva fordultam el
-Semmi.
-De valami van.
-Tényleg semmi.-egyre vörösebb lettem
-Hé Baby! Tudom, hogy van valami!
-Mi?
-Mi, mi?
-Hát mi!
-Mi?
-Mi, mi?
-Mi?
-Mi?
Elnevettük magunkat, aztán én elkezdtem azon nevetni, hogy milyen viccesen nevetek, Louis meg azon, hogy azon nevetek, hogy milyen viccesen nevetek. Végül 10 perc múlva megszólaltam:
-Szóval, nem tudsz gyorsabban menni? Már így is elkéstem!
Lou azonnal rálépett a gázra.
-Szeretek gyorsan menni.-jelentettem ki
-Gondoltam.
-Miből?
-Mindig mindenhova rohansz. Nálad az alap sétáló jár mód a lóhalálában való futás.
-Ez egy enyhe túlzás.
-Úgy gondolod?
-Talán problem?
-Nem.-fékezett egy nagyot minek következtében én bevertem a fejem.
-Úristen! Bocsi! Sajnálom! Nagyon fáj?-Louis mint egy aggódó apuka fogta a fejem és szakértő szemmel szemlélte a fejem.
-Louis jól vagyok! Nem fáj! Tényleg!-de már nem is igazán hallottam a hangom. Elvesztem a szemeiben, mint egy sűrű rengetegben. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam lélegezni. Éreztem védelmező kezét. Libabőr futott rajtam végig. Közelebb hajolt, majd egy sóhajjal megpuszilta a homlokom.
-Gyógypuszi.-magyarázta elfúló hangon miközben zavartan mosolygott. Kiszálltunk és felmentünk a lakásunkba. Nem volt otthon senki. Persze hisz suliban vannak. Nekem meg már egy órája dolgoznom kéne. Mini anyukája megöl. Beszaladtam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Nem érdekelt sem a munka sem Mini anyukája. Louishoz akartam bújni és megfeledkezni a világról. Eljátszottam a gondolattal, hogy simán kimegyek és megölelem, de hülyének nézne. Végül feltápászkodtam, felvettem a munka ruhám és kiléptem a nappaliba.
-Mehetünk.-nem néztem Louisra.
*Sid szemszöge*
Elmaradt az utolsó két órám, így szóltam Mininek, hogy nem várom meg és kibaktattam a suliból. Aztán lefagytam. Ott állt Zayn. Meg tudod csinálni! eg tudod csinálni!-mondogattam miközben mint aki levegőnek nézi elkanyarodtam ellenkező irányba.
-Sid! Tudom, hogy láttál.-hallatszott mögülem
-Nem hinném.-morogtam magamnak
-Sid!-kapta el a karomat
-Ó, Zayn! Micsoda meglepetés! Mit keresel itt?-hangom csöpögött a gúnytól
-Téged!-megint közel volt. Hallottam a lélegzet vételeit. Izzót az én testem, az övé és minden. Vágytam az ajkaira, mint semmi másra. Lépett egyet felém, én ösztönösen hátráltam. Végül a suli falánál kötöttünk ki. Két kezét a falra téve támaszkodott. Csapdába estem. Sokáig csak néztük egymást és mindketten tudtuk, hogy vágyunk egymásra. Vagy én csak képzelem az egészet? És ő csak eljátszik velem mint macska az egérrel? Ennek következtében harag lobbant bennem és ellöktem.
-Mit akarsz tőlem?
-Sid! Mi van veled?
Jó kérdés magam sem tudom, de már nem tudtam leállni.
-Hagyj már engem békén!-üvöltöttem és sebesen elindultam hazafelé. Végig éreztem Zayn zavart pillantását a hátamon.
41 Játszma kezdete
Arca csaknem érintette az enyémet. Szemében nyoma sem volt az előbbi
érzéseknek. Most harciasság erő és vágy volt. Álltam a tekintetét.
-Szándékosan játszol velem?-nem volt ellenséges, csak gonosz játékosság bújkált hangjában
-Nem tudom miről beszélsz.
-Tudod te pontosan!
-Magyarázd meg!
-Kínzol.
-Én téged?
-Rendben. Ha így játszunk.
-Miről beszélsz?
Egy gyengéd puszit nyomott a szám szélére, de forró ajkai tovább ott időztek ott a kelleténél-Még nem végeztünk Lover!-majd megfordult és sebiben elindult lefelé a lépcsőn.
-Jóéjt Malik!-suttogtam mikor már biztos voltam, hogy nem hallja.
*Tori szemszöge*
Reggelre már a kanapén ültem. De nem aludtam egy szem hunyásnyit sem. Nem bírtam. A fejemben tombolt a forgószél, ahogy szokott. Léptek zaja a fejem fölött. Majd valaki letrappolt a lépcsőn. Végül Louis megjelent az ajtóban.
-Mióta vagy itt? Arra keltem, hogy nem vagy mellettem.
-Nem olyan régen...Mennyi idő is van?-néztem az órára-Hoppácska!
-Ez mit jelent?
-Saccperkábé 7 órája.
-Mit csináltál itt 7 órán át?
-Merengtem.
-Egész este nem is aludtál?
-Nem.
-Baj van?
-Nem, csak néha rám jön az öngyilkos hajlam.
-Viccelsz? Mert ha igen akkor nem esek le a kanapéról!
-Nem viccelek.-figyelmemet a lábamnak szenteltem-Nem is lenne rossz dolog.
-Hogy öngyilkos legyél?Nem lehetsz az nem engedem!
-Persze.-arcomra erőltetem egy mosolyt-De már kijöttem abból a hangulatból, úgyhogy......álmos.......
-Mit csinálsz?-néztem rá. Érintésétől libabőr futott rajtam végig. Mohó szemmel végigmértem karján az izmokat.
-Csinálom a fekhelyed!-a fehely neki azt jelentette, hogy a széles-hosszú kanapén elfekszünk, ő kívül, én belül. És ő átölelve teljesen magához von. Először kényelmetlenül érintett, hogy ilyen közel legyek hozzá, mert utálom ha az emberek hozzámérnek, de aztán ez más volt. Fokozatosan elengedtem magam és neki dőltem Louisnak. Ő még szorosabban ölelt.
-Nem tudok aludni!-mondtam 10 perc múlva
-Hunyd le a szemed. Képzeld azt, hogy egy tengerparton ülünk. Fehér homok a lábujjaink között. Előttünk a végtelen óceán.
-Tenger.
-Mi?
-A tengert jobban szeretem.
-Előttünk a végtelen tenger. Nézzük ahogy a hullám megtörik a parton és a sziklákon. Néha pár vízcsepp elér hozzánk is. Hallod a hullámokat?
-Igen.-válaszoltam félig aludva már. Tényleg hallottam és éreztem is. Végül álomba merültem.
-Szándékosan játszol velem?-nem volt ellenséges, csak gonosz játékosság bújkált hangjában
-Nem tudom miről beszélsz.
-Tudod te pontosan!
-Magyarázd meg!
-Kínzol.
-Én téged?
-Rendben. Ha így játszunk.
-Miről beszélsz?
Egy gyengéd puszit nyomott a szám szélére, de forró ajkai tovább ott időztek ott a kelleténél-Még nem végeztünk Lover!-majd megfordult és sebiben elindult lefelé a lépcsőn.
-Jóéjt Malik!-suttogtam mikor már biztos voltam, hogy nem hallja.
*Tori szemszöge*
Reggelre már a kanapén ültem. De nem aludtam egy szem hunyásnyit sem. Nem bírtam. A fejemben tombolt a forgószél, ahogy szokott. Léptek zaja a fejem fölött. Majd valaki letrappolt a lépcsőn. Végül Louis megjelent az ajtóban.
-Mióta vagy itt? Arra keltem, hogy nem vagy mellettem.
-Nem olyan régen...Mennyi idő is van?-néztem az órára-Hoppácska!
-Ez mit jelent?
-Saccperkábé 7 órája.
-Mit csináltál itt 7 órán át?
-Merengtem.
-Egész este nem is aludtál?
-Nem.
-Baj van?
-Nem, csak néha rám jön az öngyilkos hajlam.
-Viccelsz? Mert ha igen akkor nem esek le a kanapéról!
-Nem viccelek.-figyelmemet a lábamnak szenteltem-Nem is lenne rossz dolog.
-Hogy öngyilkos legyél?Nem lehetsz az nem engedem!
-Persze.-arcomra erőltetem egy mosolyt-De már kijöttem abból a hangulatból, úgyhogy......álmos.......
-Mit csinálsz?-néztem rá. Érintésétől libabőr futott rajtam végig. Mohó szemmel végigmértem karján az izmokat.
-Csinálom a fekhelyed!-a fehely neki azt jelentette, hogy a széles-hosszú kanapén elfekszünk, ő kívül, én belül. És ő átölelve teljesen magához von. Először kényelmetlenül érintett, hogy ilyen közel legyek hozzá, mert utálom ha az emberek hozzámérnek, de aztán ez más volt. Fokozatosan elengedtem magam és neki dőltem Louisnak. Ő még szorosabban ölelt.
-Nem tudok aludni!-mondtam 10 perc múlva
-Hunyd le a szemed. Képzeld azt, hogy egy tengerparton ülünk. Fehér homok a lábujjaink között. Előttünk a végtelen óceán.
-Tenger.
-Mi?
-A tengert jobban szeretem.
-Előttünk a végtelen tenger. Nézzük ahogy a hullám megtörik a parton és a sziklákon. Néha pár vízcsepp elér hozzánk is. Hallod a hullámokat?
-Igen.-válaszoltam félig aludva már. Tényleg hallottam és éreztem is. Végül álomba merültem.
40 Fejezet Az este...
Louis meleg és gyengéd karjaiban ébredtem. Éjszaka volt. Kint hatalmas
vihar tombolt. Az eső csapkodta az ablakot. Ránézve az órára tudatosult
bennem, hogy éjjeli egy óra van. Lassan, hogy Louis ne ébredjen fel,
centiről-centire kibontakoztam az öleléséből és felálltam. A parketta
halkan megnyikordult. Odalépkedtem az ablakhoz, kinyitottam és
kihajoltam rajta.. A rohanó szél becsapott a szobába. Arcomat áztatta az
eső. Élveztem. A vihar mindig is megnyugtatott. Lassan teljesen vizes
hajam vadul csapkodta a vállam és a hátam. Didergés fogott el és libabőr
futott rajtam végig. Haza kéne mennem. Ó csodás gondolat, tényleg.
Zuhog az eső, hajnali egy óra de ugyan kapd össze a cuccaid és sétálj
haza! Itt viszont nem akartam maradni. Louis békésen aludt. Becsuktam az
ablakot és figyeltem. Mindent odaadtam volna azért, hogy minden
kritérium nélkül odabújhassak hozzá. De nem lehet. Jobbat érdemel nálam.
Én egy senki vagyok aki véletlenül megtetszett neki. És én elhitettem
magammal, hogy komolyan lehet belőle valami. Azt elhittem neki, hogy
talán kicsit megszeretett, de nem szerelmes. Hisz én egy képzetlen,
pénztelen lány vagyok aki egy étteremben dolgozik. Nincs se anyám, se
testvérem, se apám. Egy senki vagyok. Ha meghalnék nem hiányoznék
senkinek. Talán Sid, Mini és Niall sírna utánam. De egy idő után
elfelejtenének. Emlék lennék. Aki valaha az életük része volt, de akkora
már csak egy foszlány. Megfoghatatlan, elillanó emlék. Louis pedig
találna magának egy gyönyörű, gazdag, aranyos lányt aki hozzá illik és
megbánná, hogy egyáltalán azt képzelte szerelmes belém. És elfelejtene.
Mindenki. Az életben senki sem pótolhatatlan rajtam kívül. Én senkinek
sem kellek és semmire sem vagyok használható. És bármennyire is
szeretném végignevetni az életem, mindig rá kell jönnöm, hogy az én
életemen nem lehet nevetni. Szánalmas senki vagyok aki nagyot álmodott
és beletörött a foga. Ebbe is, ahogy mindenbe. Ösztönösen lementem a
nappaliba. Hátamat nekivetve a falnak ültem a sötétben.
*Sid szemszöge*
Össze-vissza forgolódtam. Nem bírtam aludni. Folyton-folyvást az este járt az eszembe. Olyan energia volt bennem, hogy legszívesebben lefutottam volna a maratont. Ezek után...
*este*
Nem szóltunk egymáshoz a kocsiban. Mikor megálltunk és kiszálltunk egy pillantást sem vetve egymásra mentünk fel a lépcsőn. Az ajtó előtt Zayn megfogta a csupasz karomat. Libabőr futott rajtam végig. Elterjedt bennem a forróság kezdve a szívemtől végig a hasamban, a karomban, egészen a lábamig.
-Várj!-hangja rekedt volt, mintha nehezen beszélne.
-Mi az?-megpróbáltam rideg hangot megütni de a hangszálaim nem teljesen működtek velem együtt.
-Szóval...Sajnálom. Nem....nem akartam tönkre tenni az estéd...
Olyan alázatos és megbánó volt, hogy belül elmosolyodtam de a másik köcsög felem sértett volt. Felszegtem az állam. Ezúttal teljesen unott hangot voltam képes megütni:
-Ugyan! Ez csak egy vacsora volt, ami nem sikerölt.Tanulok az esetből.
-Sid.
-Most pedig eressz el!
Egy percig némán bámultuk egymást. Nem eresztette el a tekintetem. Kereste szememben az érzéseket. De én kizártam mindent. Az ő szemében viszont ott csillogott a fájdalom és a megbántottság. A lelkiismeretnek nem adtam helyet. Végül beletörődően elengedte a karom.Megfordultam. Egy lépést tettem, hogy kinyithassam az ajtót. Ekkor Zayn elkapott a falnak nyomott és...
*Sid szemszöge*
Össze-vissza forgolódtam. Nem bírtam aludni. Folyton-folyvást az este járt az eszembe. Olyan energia volt bennem, hogy legszívesebben lefutottam volna a maratont. Ezek után...
*este*
Nem szóltunk egymáshoz a kocsiban. Mikor megálltunk és kiszálltunk egy pillantást sem vetve egymásra mentünk fel a lépcsőn. Az ajtó előtt Zayn megfogta a csupasz karomat. Libabőr futott rajtam végig. Elterjedt bennem a forróság kezdve a szívemtől végig a hasamban, a karomban, egészen a lábamig.
-Várj!-hangja rekedt volt, mintha nehezen beszélne.
-Mi az?-megpróbáltam rideg hangot megütni de a hangszálaim nem teljesen működtek velem együtt.
-Szóval...Sajnálom. Nem....nem akartam tönkre tenni az estéd...
Olyan alázatos és megbánó volt, hogy belül elmosolyodtam de a másik köcsög felem sértett volt. Felszegtem az állam. Ezúttal teljesen unott hangot voltam képes megütni:
-Ugyan! Ez csak egy vacsora volt, ami nem sikerölt.Tanulok az esetből.
-Sid.
-Most pedig eressz el!
Egy percig némán bámultuk egymást. Nem eresztette el a tekintetem. Kereste szememben az érzéseket. De én kizártam mindent. Az ő szemében viszont ott csillogott a fájdalom és a megbántottság. A lelkiismeretnek nem adtam helyet. Végül beletörődően elengedte a karom.Megfordultam. Egy lépést tettem, hogy kinyithassam az ajtót. Ekkor Zayn elkapott a falnak nyomott és...
39 Rémálom
*Tori szemszöge*
A bejelentés után mindenki elszállingózott.Harry, Mini, Liam kimentek azt hiszem kosarazni valahova. Liam az esét a sürgősségin tölti ha ez a két tehénke a pályára lép.Én ott maradtam a fiúknál tévézni Louisszal. Valami akciófilm ment. Untam, úgyhogy behunytam a szemem.
-Fuss, Tori fuss!-nem értem miért kiabálja valaki, hogy fussak mikor már így is teljes sebességgel rohanok át az erdőn. Este van, alig látok. Semmi értelme. Előbb-utóbb úgyis megbotlok valamiben amit nem látok.
-Nem menekülhetsz!-apám hangja közelről hallatszott. Még nagyobb sebességre kapcsolok.A tüdőm majd széthasad. A szívem dobogása mellett alig hallom, ahogy csupasz lábam csapódik a földnek.
-Mindenhol megtalállak!-valaki megfogta a vállam. Felsikítottam. Össze-vissza csapkodtam magam körül. Nem találhat meg! Nem tehet tönkre mindent megint. Lenyomott a hideg földre a vállamnál fogva. Megpróbálok belerúgni, miközben üvöltöm, hogy engedjen el.
*Louis szemszöge*
-Tori kelj fel!-fogtam meg a vállát. Ő felsikított. Nagyon rosszat álmodhat.
-Tori nyugodj le!-össze-vissza csapkod maga körül miközben zihál. Leesett a földre. Lenyomtam a vállát,hogy nyugodjon meg és keljen fel. Megrúgta a lábam és azt üvöltözi, hogy engedjem el. Ehelyett még erősebben nyomtam le a földre.
-Tori! Én vagyok az!
Végre kinyitotta a szemét.
*Tori szemszöge*
Először fel sem ismertem ki áll fölöttem. Azt sem tudtam, hol vagyok.Aztán rájöttem.Nialléknél. Louisszal.
-Louis!-leheltem
-Nagyon rosszat álmodhattál, tudod, hogy csapkodtál? Még belém is rúgtál!
Ekkor jutott eszembe az álom. Csak egy álom. Nem! Ez nem az volt! Nem lehetett az, hisz annyira valóságos volt! És ő volt benne. Gyorsabban vettem a levegőt. Ne, ne ne! Csak ezt ne! De nem tudtam mit tenni. Az emlékek feltörtek bennem. A fájdalom, pofon, késő esti zokogás. Megpróbáltam leállítani de nem bírtam. A szoba kicsinek tűnt. Nem kaptam levegőt. A tüdőm összeszorult a szívem gyorsult.
-Tori! Nyugodj meg! Lassan vedd a levegőt! Semmi baj!-Louis a vállamnál fogva tartott ülő helyzetemben. A hangjára próbáltam koncentrálni de folyamatosan előttem volt apám felém lendülő keze. Fülemben csengett az üvöltözése.
-Tori! Figyelj rám! Nézz rám!-nagy nehezen megtettem-Vegyél mély levegőket.Így!-és mutatta ahogy mélyet szív majd ki is fújta. Megpróbáltam de nem ment és egy újra rám tört, hogy minél előbb levegőhöz jussak. Kezdtem homályosan látni.
-Tori! Muszáj így csinálnod!-megint mutatta. Megpróbáltam megint és ezúttal sikerült egy kis levegőhöz jutnom. Meg álltam,hogy zihálni kezdjek és lassan vettem még egy kis lélegzetet. Majd még egyet. És még egyet. Újra kaptam levegőt. Szívem lassulni kezdett, tüdőm kitágult ahogy egyre több oxigénhez jutott.
-Jólvan. Minden rendben?-Louis szeméből kiolvastam az aggodalmat.Bólintottam.
-Sokszor jön rád ez?
-Nem.-hangom rekedtes volt és el-el csuklott-Csak mikor...-feltörtek a könnyeim. Louis felemelt, leült velem a kanapéra és az ölébe tartott. Hagyta, hogy kisírjam magam a mellkasán. Mikor megnyugodtam megszólalt:
-Mikor?
-Az apám....eszembe.....jut...
-Vele álmodtál?
-Igen.
-Ne gondolj rá többet
-Könnyű azt mondani. Egész életemben ellene küzdöttem. Menekültem.
-Itt biztonságban vagy.
-És ha utánam jön?
-Megvédelek! Nem engedem, hogy akár rád is nézzen!
Ezen nevetnem kellett. De nem volt hozzá erőm. Mégis hálás voltam érte.
-Nem akarsz pihenni?-kérdezte gyengéden
-De.-válaszoltam halk hangon.A fejemet a mellkasára döntve elkezdett kicsit ringatni és közben dúdolt. Teljesen megnyugodtam. Pár perc múlva el is aludtam. Ezúttal nem álmodtam semmit
A bejelentés után mindenki elszállingózott.Harry, Mini, Liam kimentek azt hiszem kosarazni valahova. Liam az esét a sürgősségin tölti ha ez a két tehénke a pályára lép.Én ott maradtam a fiúknál tévézni Louisszal. Valami akciófilm ment. Untam, úgyhogy behunytam a szemem.
-Fuss, Tori fuss!-nem értem miért kiabálja valaki, hogy fussak mikor már így is teljes sebességgel rohanok át az erdőn. Este van, alig látok. Semmi értelme. Előbb-utóbb úgyis megbotlok valamiben amit nem látok.
-Nem menekülhetsz!-apám hangja közelről hallatszott. Még nagyobb sebességre kapcsolok.A tüdőm majd széthasad. A szívem dobogása mellett alig hallom, ahogy csupasz lábam csapódik a földnek.
-Mindenhol megtalállak!-valaki megfogta a vállam. Felsikítottam. Össze-vissza csapkodtam magam körül. Nem találhat meg! Nem tehet tönkre mindent megint. Lenyomott a hideg földre a vállamnál fogva. Megpróbálok belerúgni, miközben üvöltöm, hogy engedjen el.
*Louis szemszöge*
-Tori kelj fel!-fogtam meg a vállát. Ő felsikított. Nagyon rosszat álmodhat.
-Tori nyugodj le!-össze-vissza csapkod maga körül miközben zihál. Leesett a földre. Lenyomtam a vállát,hogy nyugodjon meg és keljen fel. Megrúgta a lábam és azt üvöltözi, hogy engedjem el. Ehelyett még erősebben nyomtam le a földre.
-Tori! Én vagyok az!
Végre kinyitotta a szemét.
*Tori szemszöge*
Először fel sem ismertem ki áll fölöttem. Azt sem tudtam, hol vagyok.Aztán rájöttem.Nialléknél. Louisszal.
-Louis!-leheltem
-Nagyon rosszat álmodhattál, tudod, hogy csapkodtál? Még belém is rúgtál!
Ekkor jutott eszembe az álom. Csak egy álom. Nem! Ez nem az volt! Nem lehetett az, hisz annyira valóságos volt! És ő volt benne. Gyorsabban vettem a levegőt. Ne, ne ne! Csak ezt ne! De nem tudtam mit tenni. Az emlékek feltörtek bennem. A fájdalom, pofon, késő esti zokogás. Megpróbáltam leállítani de nem bírtam. A szoba kicsinek tűnt. Nem kaptam levegőt. A tüdőm összeszorult a szívem gyorsult.
-Tori! Nyugodj meg! Lassan vedd a levegőt! Semmi baj!-Louis a vállamnál fogva tartott ülő helyzetemben. A hangjára próbáltam koncentrálni de folyamatosan előttem volt apám felém lendülő keze. Fülemben csengett az üvöltözése.
-Tori! Figyelj rám! Nézz rám!-nagy nehezen megtettem-Vegyél mély levegőket.Így!-és mutatta ahogy mélyet szív majd ki is fújta. Megpróbáltam de nem ment és egy újra rám tört, hogy minél előbb levegőhöz jussak. Kezdtem homályosan látni.
-Tori! Muszáj így csinálnod!-megint mutatta. Megpróbáltam megint és ezúttal sikerült egy kis levegőhöz jutnom. Meg álltam,hogy zihálni kezdjek és lassan vettem még egy kis lélegzetet. Majd még egyet. És még egyet. Újra kaptam levegőt. Szívem lassulni kezdett, tüdőm kitágult ahogy egyre több oxigénhez jutott.
-Jólvan. Minden rendben?-Louis szeméből kiolvastam az aggodalmat.Bólintottam.
-Sokszor jön rád ez?
-Nem.-hangom rekedtes volt és el-el csuklott-Csak mikor...-feltörtek a könnyeim. Louis felemelt, leült velem a kanapéra és az ölébe tartott. Hagyta, hogy kisírjam magam a mellkasán. Mikor megnyugodtam megszólalt:
-Mikor?
-Az apám....eszembe.....jut...
-Vele álmodtál?
-Igen.
-Ne gondolj rá többet
-Könnyű azt mondani. Egész életemben ellene küzdöttem. Menekültem.
-Itt biztonságban vagy.
-És ha utánam jön?
-Megvédelek! Nem engedem, hogy akár rád is nézzen!
Ezen nevetnem kellett. De nem volt hozzá erőm. Mégis hálás voltam érte.
-Nem akarsz pihenni?-kérdezte gyengéden
-De.-válaszoltam halk hangon.A fejemet a mellkasára döntve elkezdett kicsit ringatni és közben dúdolt. Teljesen megnyugodtam. Pár perc múlva el is aludtam. Ezúttal nem álmodtam semmit
38 Fejezet Vacsi
*Sid szemszöge*
Pontban nyolckor nyitottam ajtót. Zayn láttán forróság futott végig rajtam, amit visszaparancsoltam oda ahol nem érzem nem sok sikerrel.
-Sid, elbűvölő vagy!-nézett rajtam végig. Hát igen nem finomkodtam a ruhaválasztással
-Te is jól nézel ki.-bár én nem néztem rajta végig nehogy bajok legyenek.
-Mehetünk?-nyújtotta a karját illedelmesen. Én belekaroltam.
-Persze!-magamban pedig gonoszan nevettem. A kocsiban ültünk. Zayn vezetett. Eszembe ötlött az első csatácska.Végig tapogattam a karját válltól csuklóig.
-Szép!-mondtam elismerően. Megtette a hatását a kis játékom. Zayn nehezebben vette a levegőt és nagyon az útra fókuszált. Elértünk az étteremig. Elegáns hely volt. Nagyon is. Furcsálltam, hogy ilyen drága helyre hozott, hisz én neki csak egy "megismerendő csaj" voltam. És ez a vacsi csak arra szolgált, hogy ne veszekedjünk többet.Beléptünk de én botlást színleltem és "nekiestem" Zayn mellkasának. Ő azonnal elkapott és átkarolta a derekam. Mélyen egymás szemébe néztünk. Elmerültem benne. Minta egy hatalmas rengetegben lennék elveszve de biztonságban. Szívem máris hevesebben vert, de megpróbáltam a hirtelen mozgásra fogni. Kezem még mindig a mellkasán nyugodott. Meglepődtem milyen izmos. Ő is tartott még. Szeméből kiolvastam valamit ami a vágyhoz hasonlított de elhessegettem az abszurd gondolatot. Testemen mégis végigfutott a forróság. Kívántam az ajkait. Kívántam az érintését. Az illatát. Ezt a finom illatot ami most körüllengett és én jóízűen lubickoltam benne. Kicsit megemelte a derekam és feje közeledett de a pillanatot darabokra törte egy hang:
-Hölgyem, uram. Foglaltak asztalt?-átkoztam az embert. Zayn elengedte a derekam és én ott maradtam azzal az érzéssel mintha nem lenne rajtam ruha. Védtelenül. Leültünk az előre lefoglalt asztalhoz és rendeltünk. De olyan volt mintha kívülről szemlélném a történéseket. Nem is tudtam mit rendeltem. Teljes lényem az előbb történteken rágódott. Mi a fene volt ez? És miért volt rám ekkora hatással. Én nem bírom Zaynt! Vagyis de. Nem tudom! Eddig nem szerettem de az a pillanat. Ahogy a vágy keringett bennem. Leírhatatlan volt. És ez lehet Zaynnel is, mivel akárcsak én ő is bambul. Észrevette, hogy őt figyelem.
-Szóval, miről dumcsizzunk?-kérdezte hanyagságot színlelve de ugyanolyan zavart volt mint én.
-Ezt is én mondjam meg?
-Légyszíves!
-Nem tudom.
-Van olyan amit nem tudsz!-jelent meg egy mosoly az arcán. Remek az volt a tervem, hogy megkínzom erre még az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne tépjem le az ingét. De nyugalom! Vedd elő az egód! Nem lehet, hogy ő egy darabka mosollyal elolvaszt!
-Van!-mondtam egy jégcsap kedvességével
-Örülök, hogy ezt én találtam meg.-mosolygott úgy, hogy még a jégcsap is elolvadna tőle.
-Mire megy ki a játék?-kérdeztem akaratomon kívül.
-Hogy érted?
-Sehogy.-vágtam rá. A francba! Miért nem tudom türtőztetni magam?
-Hát rendben. Szóval mesélj magadról!
-Magamról? Hát a szüleim elég gazdagok bár nem tudom mit dolgoznak.-ezen persze elvigyorodott- Mégis honnan kéne tudnom na! Valami hülyeség. Én nagy koromban mármint most rendezvényszervező akarok lenni. Kedvenc állatom a kutya. Kedvenc színem pillanatnyilag nincs de nagyon szeretem a lilát. Utálom a romantikus filmeket, de a horrorokat attól még nem imádom. A vígjátékot viszont nagyon szeretem. Az Így jártam anyátokkal-t imádom. Bárkit képes vagyok megvígaztalni. Nem szeretek veszekedni hisz minek süllyedjek annak a szintjére. Ha valamire azt mondom, hogy nem az nem. A rossz fiúkra bukok inkább-aztán mikor rájöttem mit mondok a számra tapasztottam a kezem.Zayn felnevetett.
-Ne nevess! Basszus!
-Nyugi nem mondom el Harrynek.
-Mi? Harry nem rossz fiú! Ha valaki a bandából akkor az Za..-basszus ezt nem hiszem el!
-Mond csak! Za?
-Te.-vallottam be
-Szóval rám buksz?
-Nem! A rossz fiúkra! De nem rád!
-Öhüm.-hümmögött
-És te?
-Mi én?
-Milyen csajokra buksz?
-Miért érdekel?-húzta fel az egyik szemöldökét
-Hogy kvittek legyünk.
-Sötét szem és haj.
-Szóval annyira szereted magad, hogy magadat akarod lányba.
-Valahogy így. Igen.
-De köcsög egoista állat!
-Bagoly mondja..
-Ne szólj be!
-Miért is ne?
-Mert! Baj lesz!
-Mi?
-Simán elérem, hogy leégesd magad!
-Hajrá!
Lábamat kihúztam a cipőből és kerestem Zayn lábát. Mikor megtaláltam elkezdtem simogatni. Neki elsötétült a szeme. Én eszre följebb haladtam. A combjánál tartottam mikor felugrott felborítva mindent az asztalon. Körbe nézett zavartan. Mindenki minket figyelt. Egy pincér jött, Zayn helyet foglalt. Miközben a fiú elkezdte takarítgatni az asztalunkat sűrűn bocsánatot kérve azért ami nem is az ő hibálya Zayn dühös szemmel méregetett. Én gonoszan mosolyogtam.
-Rendben ennyi elég lesz köszönöm.-utasította a pincért, hogy menjen. Mikor távozott felállt-Megyünk.
-Mi? De még nem is ettünk!
-Nembaj!
Ellenkezni akartam de Zayn szemét látva felkeltem és távoztunk. Már a kocsiban ülve fordultam felé:
-Mi a fenéért jöttünk el?
Zayn nem válaszolt csak rám nézett. Szemeiben nyoma sem volt a dühnek. Csak félreérthetetlen vágy. Pillantásától úgy éreztem nem tudok megmozdulni. Zayn közelebb hajolt majd megállt. Pontosan meg tudtam mondani melyik volt az a pillanat mikor eldöntötte, hogy nem csókol meg.
Pontban nyolckor nyitottam ajtót. Zayn láttán forróság futott végig rajtam, amit visszaparancsoltam oda ahol nem érzem nem sok sikerrel.
-Sid, elbűvölő vagy!-nézett rajtam végig. Hát igen nem finomkodtam a ruhaválasztással
-Te is jól nézel ki.-bár én nem néztem rajta végig nehogy bajok legyenek.
-Mehetünk?-nyújtotta a karját illedelmesen. Én belekaroltam.
-Persze!-magamban pedig gonoszan nevettem. A kocsiban ültünk. Zayn vezetett. Eszembe ötlött az első csatácska.Végig tapogattam a karját válltól csuklóig.
-Szép!-mondtam elismerően. Megtette a hatását a kis játékom. Zayn nehezebben vette a levegőt és nagyon az útra fókuszált. Elértünk az étteremig. Elegáns hely volt. Nagyon is. Furcsálltam, hogy ilyen drága helyre hozott, hisz én neki csak egy "megismerendő csaj" voltam. És ez a vacsi csak arra szolgált, hogy ne veszekedjünk többet.Beléptünk de én botlást színleltem és "nekiestem" Zayn mellkasának. Ő azonnal elkapott és átkarolta a derekam. Mélyen egymás szemébe néztünk. Elmerültem benne. Minta egy hatalmas rengetegben lennék elveszve de biztonságban. Szívem máris hevesebben vert, de megpróbáltam a hirtelen mozgásra fogni. Kezem még mindig a mellkasán nyugodott. Meglepődtem milyen izmos. Ő is tartott még. Szeméből kiolvastam valamit ami a vágyhoz hasonlított de elhessegettem az abszurd gondolatot. Testemen mégis végigfutott a forróság. Kívántam az ajkait. Kívántam az érintését. Az illatát. Ezt a finom illatot ami most körüllengett és én jóízűen lubickoltam benne. Kicsit megemelte a derekam és feje közeledett de a pillanatot darabokra törte egy hang:
-Hölgyem, uram. Foglaltak asztalt?-átkoztam az embert. Zayn elengedte a derekam és én ott maradtam azzal az érzéssel mintha nem lenne rajtam ruha. Védtelenül. Leültünk az előre lefoglalt asztalhoz és rendeltünk. De olyan volt mintha kívülről szemlélném a történéseket. Nem is tudtam mit rendeltem. Teljes lényem az előbb történteken rágódott. Mi a fene volt ez? És miért volt rám ekkora hatással. Én nem bírom Zaynt! Vagyis de. Nem tudom! Eddig nem szerettem de az a pillanat. Ahogy a vágy keringett bennem. Leírhatatlan volt. És ez lehet Zaynnel is, mivel akárcsak én ő is bambul. Észrevette, hogy őt figyelem.
-Szóval, miről dumcsizzunk?-kérdezte hanyagságot színlelve de ugyanolyan zavart volt mint én.
-Ezt is én mondjam meg?
-Légyszíves!
-Nem tudom.
-Van olyan amit nem tudsz!-jelent meg egy mosoly az arcán. Remek az volt a tervem, hogy megkínzom erre még az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne tépjem le az ingét. De nyugalom! Vedd elő az egód! Nem lehet, hogy ő egy darabka mosollyal elolvaszt!
-Van!-mondtam egy jégcsap kedvességével
-Örülök, hogy ezt én találtam meg.-mosolygott úgy, hogy még a jégcsap is elolvadna tőle.
-Mire megy ki a játék?-kérdeztem akaratomon kívül.
-Hogy érted?
-Sehogy.-vágtam rá. A francba! Miért nem tudom türtőztetni magam?
-Hát rendben. Szóval mesélj magadról!
-Magamról? Hát a szüleim elég gazdagok bár nem tudom mit dolgoznak.-ezen persze elvigyorodott- Mégis honnan kéne tudnom na! Valami hülyeség. Én nagy koromban mármint most rendezvényszervező akarok lenni. Kedvenc állatom a kutya. Kedvenc színem pillanatnyilag nincs de nagyon szeretem a lilát. Utálom a romantikus filmeket, de a horrorokat attól még nem imádom. A vígjátékot viszont nagyon szeretem. Az Így jártam anyátokkal-t imádom. Bárkit képes vagyok megvígaztalni. Nem szeretek veszekedni hisz minek süllyedjek annak a szintjére. Ha valamire azt mondom, hogy nem az nem. A rossz fiúkra bukok inkább-aztán mikor rájöttem mit mondok a számra tapasztottam a kezem.Zayn felnevetett.
-Ne nevess! Basszus!
-Nyugi nem mondom el Harrynek.
-Mi? Harry nem rossz fiú! Ha valaki a bandából akkor az Za..-basszus ezt nem hiszem el!
-Mond csak! Za?
-Te.-vallottam be
-Szóval rám buksz?
-Nem! A rossz fiúkra! De nem rád!
-Öhüm.-hümmögött
-És te?
-Mi én?
-Milyen csajokra buksz?
-Miért érdekel?-húzta fel az egyik szemöldökét
-Hogy kvittek legyünk.
-Sötét szem és haj.
-Szóval annyira szereted magad, hogy magadat akarod lányba.
-Valahogy így. Igen.
-De köcsög egoista állat!
-Bagoly mondja..
-Ne szólj be!
-Miért is ne?
-Mert! Baj lesz!
-Mi?
-Simán elérem, hogy leégesd magad!
-Hajrá!
Lábamat kihúztam a cipőből és kerestem Zayn lábát. Mikor megtaláltam elkezdtem simogatni. Neki elsötétült a szeme. Én eszre följebb haladtam. A combjánál tartottam mikor felugrott felborítva mindent az asztalon. Körbe nézett zavartan. Mindenki minket figyelt. Egy pincér jött, Zayn helyet foglalt. Miközben a fiú elkezdte takarítgatni az asztalunkat sűrűn bocsánatot kérve azért ami nem is az ő hibálya Zayn dühös szemmel méregetett. Én gonoszan mosolyogtam.
-Rendben ennyi elég lesz köszönöm.-utasította a pincért, hogy menjen. Mikor távozott felállt-Megyünk.
-Mi? De még nem is ettünk!
-Nembaj!
Ellenkezni akartam de Zayn szemét látva felkeltem és távoztunk. Már a kocsiban ülve fordultam felé:
-Mi a fenéért jöttünk el?
Zayn nem válaszolt csak rám nézett. Szemeiben nyoma sem volt a dühnek. Csak félreérthetetlen vágy. Pillantásától úgy éreztem nem tudok megmozdulni. Zayn közelebb hajolt majd megállt. Pontosan meg tudtam mondani melyik volt az a pillanat mikor eldöntötte, hogy nem csókol meg.
2013. február 20., szerda
37 Fejezet
*Tori szemszöge*
Niallel beléptünk a házukba.
-Hahóó!-kiáltotta. Nincs válasz.-Egyedül vagyunk!-mosolygott perverzen-Mik az ötleteid?
-Nekem mindig vannak ötleteim.-vigyorogtam vissza
-Tudom.
-De most a perverzeket félretolom. Szóval kaja-pia-zene.
-Valahogy éreztem.Két személyes buli.
-Klaró.
-Mi?
-Klassz és baró egybe.
-Ja hát persze.
-Szóval. Csinálj kaját addig beteszek zenét.
Niall elment én meg gonoszan elmosolyodtam. Már előre bekészítettem egy CD-t. Nem értem miért utálták de utálták. Mindannyian. Belépett valaki.
-Halihóó!-kiáltotta Louis.
-Itt vagyok.
-Tori!-mondta vigyorogva aztán ráfagyott az arcára a mosoly-Niallel vagy?
-Ah oui.
-Mióta?-lefordítva a kérdés: elég régóta vagytok itt khm-hez?
-Most jöttünk.-Louis fellélegzett.Mosolyognom kellett.Niall bejött a nappaliba. Csak erre vártam betettem a CD-t. Elkezdőgött a szám ő pedig olyat tett amit szinte soha ledobta a kaját és befogta a fülét de nem sokat ért. Én pedig elkezdtem darálni az olasz rappot.
-Moff, punk, b-boy,graffita tra i baroli skinheads, rock roots, borgatari, parioli Narc' NoyzTrucemala sangue nero nella fiala sbatti testa muta la tua Fiesta in'Impala!
-Mi ez?-vágta a fintorokat Louis is
-Noyz Narcos M3.-válaszoltam kézségesen
-Ez valami borzalmas!
Niall közben kifutott.
-Nem értem miért nem szereti senki! Az életet mondja el!
-Emociálisan instabilul.
-Hát nem éppen.
-Jólvan ha te szereted én is.-odafutottam hozzá megpusziltam aztán kivettem a CD-t.
-Niaaall! Kiszedtem!-üvöltöttem el. Louis olyan arcot vágott mintha Karácsony lenne-Mivan?
-Semmi.
-Hát jó.Unatkzok.
-Akkor csinál valamit.-mondta az érkező Niall
-Bazd! Ha nem lennél ki kéne találni!És mégis mit csináljak?
-Valamit!-adta az ötletet Louis.Összenéztem Niallel. Bólintott.
-Ma este lesz ám egy nagy bejelentésünk.-közöltem. Louis felvonta a szemöldökét.
-És mi lenne az?-kérdezte elsötétült tekintettel
-Mondom este. Majd megtudod.-mosolyogtam ravaszan.
*Louis szemszöge*
Mégis miféle bejelentés? Jaj ne! Csak azt ne! Talán...házasság? Végülis már ismerik egymást és szerelmesek. Bár van valami amit nem értek. Amikor egymásra néznek nem látom bennük azt amit egyébként kéne. Ez furcsa de attól még akkor is együtt vannak...De nem házasodhatnak össze! Ezt nem bírnám már ki!
*Tori szemszöge*
*este*
Összehívtunk mindenkit.Kivéve persze Zidet. Ők elmentek "csak" vacsizni. És ezt persze mi el is hisszük.
-Na, szóval mi az a nagy bejelentés?-Louis tiszta ideg.
-Szerintetek mi együtt vagyunk igaz?-kezdtem bele
-Igen-hangzott
-És ezt el is hittétek?-rpbbant ki Niallből a nevetés
-Mivan?-kérdezte Liam-Nem is vagytok együtt?
-Szívattok igaz?-Louis arca olyan volt mintha azt mondtam volna neki az ég nem is kék
-Nem!-nevettem én is.A többiek is elkezdtek nevetni.
-Tök hihetőn adtátok elő!-mondta Harry
-Tudjuk!
*Louis szemszöge*
Ezt tökéletes! Csak játszották! Legszívesebben táncolnék. Akkor van esélyem! Hisz a szőke herceg ellen nem sok volt de így!!! Juhuu!
Niallel beléptünk a házukba.
-Hahóó!-kiáltotta. Nincs válasz.-Egyedül vagyunk!-mosolygott perverzen-Mik az ötleteid?
-Nekem mindig vannak ötleteim.-vigyorogtam vissza
-Tudom.
-De most a perverzeket félretolom. Szóval kaja-pia-zene.
-Valahogy éreztem.Két személyes buli.
-Klaró.
-Mi?
-Klassz és baró egybe.
-Ja hát persze.
-Szóval. Csinálj kaját addig beteszek zenét.
Niall elment én meg gonoszan elmosolyodtam. Már előre bekészítettem egy CD-t. Nem értem miért utálták de utálták. Mindannyian. Belépett valaki.
-Halihóó!-kiáltotta Louis.
-Itt vagyok.
-Tori!-mondta vigyorogva aztán ráfagyott az arcára a mosoly-Niallel vagy?
-Ah oui.
-Mióta?-lefordítva a kérdés: elég régóta vagytok itt khm-hez?
-Most jöttünk.-Louis fellélegzett.Mosolyognom kellett.Niall bejött a nappaliba. Csak erre vártam betettem a CD-t. Elkezdőgött a szám ő pedig olyat tett amit szinte soha ledobta a kaját és befogta a fülét de nem sokat ért. Én pedig elkezdtem darálni az olasz rappot.
-Moff, punk, b-boy,graffita tra i baroli skinheads, rock roots, borgatari, parioli Narc' NoyzTrucemala sangue nero nella fiala sbatti testa muta la tua Fiesta in'Impala!
-Mi ez?-vágta a fintorokat Louis is
-Noyz Narcos M3.-válaszoltam kézségesen
-Ez valami borzalmas!
Niall közben kifutott.
-Nem értem miért nem szereti senki! Az életet mondja el!
-Emociálisan instabilul.
-Hát nem éppen.
-Jólvan ha te szereted én is.-odafutottam hozzá megpusziltam aztán kivettem a CD-t.
-Niaaall! Kiszedtem!-üvöltöttem el. Louis olyan arcot vágott mintha Karácsony lenne-Mivan?
-Semmi.
-Hát jó.Unatkzok.
-Akkor csinál valamit.-mondta az érkező Niall
-Bazd! Ha nem lennél ki kéne találni!És mégis mit csináljak?
-Valamit!-adta az ötletet Louis.Összenéztem Niallel. Bólintott.
-Ma este lesz ám egy nagy bejelentésünk.-közöltem. Louis felvonta a szemöldökét.
-És mi lenne az?-kérdezte elsötétült tekintettel
-Mondom este. Majd megtudod.-mosolyogtam ravaszan.
*Louis szemszöge*
Mégis miféle bejelentés? Jaj ne! Csak azt ne! Talán...házasság? Végülis már ismerik egymást és szerelmesek. Bár van valami amit nem értek. Amikor egymásra néznek nem látom bennük azt amit egyébként kéne. Ez furcsa de attól még akkor is együtt vannak...De nem házasodhatnak össze! Ezt nem bírnám már ki!
*Tori szemszöge*
*este*
Összehívtunk mindenkit.Kivéve persze Zidet. Ők elmentek "csak" vacsizni. És ezt persze mi el is hisszük.
-Na, szóval mi az a nagy bejelentés?-Louis tiszta ideg.
-Szerintetek mi együtt vagyunk igaz?-kezdtem bele
-Igen-hangzott
-És ezt el is hittétek?-rpbbant ki Niallből a nevetés
-Mivan?-kérdezte Liam-Nem is vagytok együtt?
-Szívattok igaz?-Louis arca olyan volt mintha azt mondtam volna neki az ég nem is kék
-Nem!-nevettem én is.A többiek is elkezdtek nevetni.
-Tök hihetőn adtátok elő!-mondta Harry
-Tudjuk!
*Louis szemszöge*
Ezt tökéletes! Csak játszották! Legszívesebben táncolnék. Akkor van esélyem! Hisz a szőke herceg ellen nem sok volt de így!!! Juhuu!
2013. február 19., kedd
36 Fejezet Vacsi "meghívás"
*Sid szemszöge*
Nem is rossz ez a munka. Tettszik ez a lótás-futás, hogy nincs időm unatkozni. És a konyhasrác is jól néz ki. Ezen gondolkodtam mikor a vendégek 80%-a sikítva felugrott és az ajtóhoz futott.
-Csak ne Zayn legyen!-suttogtam magam elé. Nem tudom mit utálok benne. Vagyis nem utálom. Csak nem is tudom. Annyira arrogáns. Viszont olyan jól is néz ki.... Igazából rohadt jól néz ki. És ha eszembe jut a felsőteste... amit végignyalnék mint egy fagyit.MIVAN? Na jó ne gondolj ilyenekre! Ő attól még ugyanúgy az marad akit mindennél jobban akarok látni az...Mi a kecske van velem?Ez nem igaz! Ő van itt! Nem, nem nem. A szívem máris vadul dobog. Mi van velem? Miért vonzódom hozzá ennyire mikor állítólag nem bírom? Miért nem tudom levenni róla a szemem? Ez a vonzódás-taszítás kikészít...
-Szia Sid!-ült le a pulthoz.
-Cia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Baj van? Kipirultál.-MIVAN????Én kipirultam? én sosem pirulok el! Ez nem igaz!
-Melegem van.-vágtam rá
-Meleged? Pedig kicsit hűvös van itt.
-Igen? Már megint azért vagy itt, hogy ellentmondj nekem mindenben?-na remek megint köcsög vagyok....
-Dehogy, nem! Bocsánatot szeretnék kérni.-hajtotta le a fejét-Elég csúnyán viselkedtem a múltkor...
-Hát igen, de én is.-nagy levegő-Szóval felejtsük el!
-Tényleg?-nézett rám reményteli szemekkel
-Persze! Miért mit vártál?
-Hát, hogy leharapod a fejem.
-Miért gondolod ezt?-kicsit felemeltem a hangom-Nem is ismersz!
-Tudom, nem úgy gondoltam. De igazad van! Nem ismerek. Mi lenne ha jobban megismernélek?
-Hogy érted?
-Vacsora?
-Most komolyan? Eddig folyamatosan veszekedtünk, most pedig vacsorára hívsz?
-Pont ezért! Na ma jó?
-Mi?
-Akkor nyolcra érted jövök.
-He?
-Nem mondom, hogy szép legyél, úgyis lélegzetelállító leszel.
-Tudom, de nekem nincs is beleszólásom?
-Kérdeztelek.
-Nem válaszoltam.
-Pedig azt hallottam, hogy jövök.
-De csak magadtól.
-Na akkor nyolckor találkozunk.-indult el
-He?
Csak nem gondolja, hogy elmegyek vele vacsorázni? Haha! Na ná, hogy elmegyek! Gyönyörű leszek és szó szerint elbűvölő! Na majd meglátja!
*Mini szemszöge*
Otthon poshadtam. Tori nem tudom hol van. Pedig azt hittem legalább, hogyha Sid leváltja hazajön..Biztos elment Niallel valahova. Na akkor én is átmegyek a fiúkhoz. Felöltöztem és nyitottam az ajtót mikor megszólalt a csengő.
-Ez gyors volt.-mosolygott rám 100 wattal
-Pont indulni készültem.-világosítottam fel
-Óh, pedig azt hittem, hogy már alig vártad, hogy láss és ezért volt ily gyors.-vigyorgott
-Csak szeretnéd! Látom az egód a helyén van.
-Hozzám van láncolva.
-Na megyünk?
-Ne olyan sietősen!-nyomott befelé a házba.
-Harry!
-Nyugi. Nézd mit hoztam!-emelt egy eddig rejtett szatyrot.
-Mi az?
-Na szerinted?
-Félnem kell?
-Nem, szenyákat csinálunk és megnézzük a Titanicot.-mosolygott
-Oksi.
Bementünk a konyhába. Harry kipakolta a cuccokat amit hozott. Volt ott minden. Hál'Isten.
-Hány kenyeret kérsz?-kérdezte
-Ötöt.-jelentettem ki
-Hányat?
-Ötöt.-hitetlen fejet vágott-Beles jószág vagyok.
-Oké, de ennyire?-nevetett
-Így jártál.
Megcsináltuk a szenyákat és beültünk a kanapéra. Néztük a filmet. Mikor oda értünk, hogy meghal a pasi, hogy a csajszi éljen elsírtam magam. Harry azzonnal átölelt és csitítgatott. Vége lett a filmnek és én felálltam zsepiért.
-Olyan aranyos vagy, ha sírsz.-mondta Harry
-Kösz.-nevettem-És most?
-Nem tudom. Befekszünk az ágyba?-ijedt arcomat látva hozzátette-Beszélgetni.
-Ja, hátpersze.-ezt inkább magamnak mondtam.
Így hát lefeküdtünk az ágyamba. Szerencse, hogy francia. Beszéltünk mindenről. Rólam, róla, az életről, a vágyainkról, hogy hova szeretnénk eljutni, vagyis én mivel ő ugye bárhova elmehet ahova csak akar, ha van rá ideje. Nagyon örültem, hogy lehet vele beszélgetni. És bármiről. Nem (csak) a szex érdekli. Miközben én ép egy hosszú, hosszú, hosszú monológot tartottam neki, hogy régebben táncoltam, elkezdte simogatni a karom.
-És sok versenyt nyertetek?-kérdezett bele
-Naná. Hallod, mi voltunk az országos bajnokok. Háromszor egymás után. Meg mivel van bennem horvát vér is, horvát néptáncot is tanultam. Az is tök jó.-stb. stb. tudom magamról, hogy rengeteget beszélek de miért ne? Harry is beszédes Hál'Istennek.
-Hány óra van?-ült fel hirtelen Harold
-Nem tudom.-felnéztünk az órára.
-Basszus, mennem kell.-felkelt az ágyból-Szia Cicám! Szeretlek!-csókolt meg.
-Ez gyors volt.-mondtam mikor kiment.
Nem is rossz ez a munka. Tettszik ez a lótás-futás, hogy nincs időm unatkozni. És a konyhasrác is jól néz ki. Ezen gondolkodtam mikor a vendégek 80%-a sikítva felugrott és az ajtóhoz futott.
-Csak ne Zayn legyen!-suttogtam magam elé. Nem tudom mit utálok benne. Vagyis nem utálom. Csak nem is tudom. Annyira arrogáns. Viszont olyan jól is néz ki.... Igazából rohadt jól néz ki. És ha eszembe jut a felsőteste... amit végignyalnék mint egy fagyit.MIVAN? Na jó ne gondolj ilyenekre! Ő attól még ugyanúgy az marad akit mindennél jobban akarok látni az...Mi a kecske van velem?Ez nem igaz! Ő van itt! Nem, nem nem. A szívem máris vadul dobog. Mi van velem? Miért vonzódom hozzá ennyire mikor állítólag nem bírom? Miért nem tudom levenni róla a szemem? Ez a vonzódás-taszítás kikészít...
-Szia Sid!-ült le a pulthoz.
-Cia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Baj van? Kipirultál.-MIVAN????Én kipirultam? én sosem pirulok el! Ez nem igaz!
-Melegem van.-vágtam rá
-Meleged? Pedig kicsit hűvös van itt.
-Igen? Már megint azért vagy itt, hogy ellentmondj nekem mindenben?-na remek megint köcsög vagyok....
-Dehogy, nem! Bocsánatot szeretnék kérni.-hajtotta le a fejét-Elég csúnyán viselkedtem a múltkor...
-Hát igen, de én is.-nagy levegő-Szóval felejtsük el!
-Tényleg?-nézett rám reményteli szemekkel
-Persze! Miért mit vártál?
-Hát, hogy leharapod a fejem.
-Miért gondolod ezt?-kicsit felemeltem a hangom-Nem is ismersz!
-Tudom, nem úgy gondoltam. De igazad van! Nem ismerek. Mi lenne ha jobban megismernélek?
-Hogy érted?
-Vacsora?
-Most komolyan? Eddig folyamatosan veszekedtünk, most pedig vacsorára hívsz?
-Pont ezért! Na ma jó?
-Mi?
-Akkor nyolcra érted jövök.
-He?
-Nem mondom, hogy szép legyél, úgyis lélegzetelállító leszel.
-Tudom, de nekem nincs is beleszólásom?
-Kérdeztelek.
-Nem válaszoltam.
-Pedig azt hallottam, hogy jövök.
-De csak magadtól.
-Na akkor nyolckor találkozunk.-indult el
-He?
Csak nem gondolja, hogy elmegyek vele vacsorázni? Haha! Na ná, hogy elmegyek! Gyönyörű leszek és szó szerint elbűvölő! Na majd meglátja!
*Mini szemszöge*
Otthon poshadtam. Tori nem tudom hol van. Pedig azt hittem legalább, hogyha Sid leváltja hazajön..Biztos elment Niallel valahova. Na akkor én is átmegyek a fiúkhoz. Felöltöztem és nyitottam az ajtót mikor megszólalt a csengő.
-Ez gyors volt.-mosolygott rám 100 wattal
-Pont indulni készültem.-világosítottam fel
-Óh, pedig azt hittem, hogy már alig vártad, hogy láss és ezért volt ily gyors.-vigyorgott
-Csak szeretnéd! Látom az egód a helyén van.
-Hozzám van láncolva.
-Na megyünk?
-Ne olyan sietősen!-nyomott befelé a házba.
-Harry!
-Nyugi. Nézd mit hoztam!-emelt egy eddig rejtett szatyrot.
-Mi az?
-Na szerinted?
-Félnem kell?
-Nem, szenyákat csinálunk és megnézzük a Titanicot.-mosolygott
-Oksi.
Bementünk a konyhába. Harry kipakolta a cuccokat amit hozott. Volt ott minden. Hál'Isten.
-Hány kenyeret kérsz?-kérdezte
-Ötöt.-jelentettem ki
-Hányat?
-Ötöt.-hitetlen fejet vágott-Beles jószág vagyok.
-Oké, de ennyire?-nevetett
-Így jártál.
Megcsináltuk a szenyákat és beültünk a kanapéra. Néztük a filmet. Mikor oda értünk, hogy meghal a pasi, hogy a csajszi éljen elsírtam magam. Harry azzonnal átölelt és csitítgatott. Vége lett a filmnek és én felálltam zsepiért.
-Olyan aranyos vagy, ha sírsz.-mondta Harry
-Kösz.-nevettem-És most?
-Nem tudom. Befekszünk az ágyba?-ijedt arcomat látva hozzátette-Beszélgetni.
-Ja, hátpersze.-ezt inkább magamnak mondtam.
Így hát lefeküdtünk az ágyamba. Szerencse, hogy francia. Beszéltünk mindenről. Rólam, róla, az életről, a vágyainkról, hogy hova szeretnénk eljutni, vagyis én mivel ő ugye bárhova elmehet ahova csak akar, ha van rá ideje. Nagyon örültem, hogy lehet vele beszélgetni. És bármiről. Nem (csak) a szex érdekli. Miközben én ép egy hosszú, hosszú, hosszú monológot tartottam neki, hogy régebben táncoltam, elkezdte simogatni a karom.
-És sok versenyt nyertetek?-kérdezett bele
-Naná. Hallod, mi voltunk az országos bajnokok. Háromszor egymás után. Meg mivel van bennem horvát vér is, horvát néptáncot is tanultam. Az is tök jó.-stb. stb. tudom magamról, hogy rengeteget beszélek de miért ne? Harry is beszédes Hál'Istennek.
-Hány óra van?-ült fel hirtelen Harold
-Nem tudom.-felnéztünk az órára.
-Basszus, mennem kell.-felkelt az ágyból-Szia Cicám! Szeretlek!-csókolt meg.
-Ez gyors volt.-mondtam mikor kiment.
2013. február 14., csütörtök
35Fejezet Niall eszik......
*Tori szemszöge*
Ma többen voltak az étteremben. Ide-oda járkáltam végig. Persze a legtöbben azért jöttek be mert megtudták, hogy a One Direction tegnap itt volt. Ez igazán jó reklám nekünk. Mindenkinek ugyan azt elismétlem, hogy igen itt voltak, igen ismerem őket, igen tényleg olyan hülyék, nem nem vannak elszállva, nem csak barátok vagyunk, és nem tudom mikor jönnek megint.épp két 17 év körüli lánynak mondtam, hogy lehet, hogy ma is jönnek, mikor belépett Niall.Azonnal mindenki megrohamozta őt. Kb. fél óra autogramm osztogatás, fényképezkedés és miegymás után odajott hozzám.
-Szia!-ölelt meg. Ennek következtében valaki szitkozódott, valaki ugrált, de mindenkin ugyanazt a kérdő tekintetet láttam.
-Cia! Jó ötlet megölelni?-néztem rá bizonytalanul
-Csak barátok vagyunk, és Louis is ha ezt látja majd.
Elmosolyodtam. Leült a pulthoz. Egy bátrabb lány mellé ült és megkérdezte, hogy mi együtt vagyunk-e.Niall megnyugtatta, hogy csak az egyik legjobb barátja vagyok. Aztán ketten maradtunk megint.
-Mit kérsz?-kérdeztem
-Azt pontosan tudod.
-A kaján belül.
-Nem tudom, találj ki valami finomat.
-Rendben. -beszóltam a konyhába Joshnak, hogy csináljon milánóit.
-Mikor végzel?-nézett rám Niall
-Majd ha Sid idetolja a képét.
-Utána jössz hozzánk.
-Rendben. Mit csinálunk ott?
-Szerintem kitaláljuk.-mosolygott.
-Népszerűvé tettétek ezt a helyet ám. Itt mindenki azért van itt, hátha belép egy tag.
-Na nézd miket nem tudunk. Királyok vagyunk.
-Királyok, de nem istenek.-dobtam meg egy mogyival, amit jóízűen befalt.
-Hogy ragadna a torkodon a héja!-nevettem
-Azt nem eszem meg.
-De megehetnéd.
-Meg,de nem fogom.
-Az én kedvemért sem?-néztem rá kutyaszemekkel
-Talán. De akkor sem fogom.
-Olyan logikus lény vagy mint az elefánt körmének a sejke.
-Azt sejt!
-Akkor az nem tök mindegy?
-Nem.-nevetett
-Nem tehetek róla, hogy néha összekeverem a szavakat!
-De! De a kedvencem az mikor magadba motyogsz.
-Jól van na! Néha beszélnem kell egy értelmes emberrel is!
-Ez fájt!-törölte le színpadiasan a "könnyet" a szeméből.
-Tudod mi fáj?-értetlenül nézett. Belebokszoltam a vállába-Ez!
-De jó, hogy megmutattad.
-Ugye?
-Nagyon. Sid kb. mikor tolja ide a képét?
-Mit tudom én, tudod mi alkalmazkodunk hozzá.
-Hát persze.
-De még pár órát itt leszek szóval nem kell itt megvárnod.-nevettem
-Hívj majd fel ha végeztél!
-Oksi.
Josh kiszólt a konyhából.
-Pill.-mentem be. Mikor kijöttem, újabb tömeg állt az ajtóban.
-Ki jött?-raktam le Niall kajáját a pultra
-Harry.
-Neki is csináltassak ilyet?
-Ja.
-Nem bírnád ki, hogy ne teli szájjal beszélj?-erre csak megrázta a fejét. Beszóltam újra a konyhába.
-Harry mikor fog vajon ide jutni?-néztem Niall tömött arcába
-Mive kéfs lefs a kahfa.
-Remek.Hogy bírjátok ezt a nagy zsongást?
-Mek leheth sokfi. Mef..
-Na jó csak akkor beszélj ha nincs semmi a szádba! Teleköpködöd a pultot!-ezt is sikeresen félreértettem
-Szóval, meg lehet szokni, és nagyon sokat köszönhetünk a rajongóknak, úgyhogy ennyivel tartozunk mindenkinek.
-Én tuti nem bírnám.
-Nem biztos, elég türelmes tudsz lenni.
-Ha akarok.-nevettem
-Na ja. Most már ehetek?
-Ígyis-úgyis ennél.-a mondat végére már tele volt a szája-.-"
Pontosan mikor leraktam Harry tányérját a pultra ült le elém.
-Tökéletes időzítés!-mosolyogtam
-Juuj, Tori isten vagy!
-Max istennő.-nevettem-De nem veszem el Sid helyét.
-Ne is. Képes és kilök az Olümposzról!
-Ő? Simán.
Miután megették a kaját, (Niall repetája után) el kellett menniük. Délután Sid leváltott és felhívtam Niallt. Miután megj9tt elindultunk hozzájuk.
Ma többen voltak az étteremben. Ide-oda járkáltam végig. Persze a legtöbben azért jöttek be mert megtudták, hogy a One Direction tegnap itt volt. Ez igazán jó reklám nekünk. Mindenkinek ugyan azt elismétlem, hogy igen itt voltak, igen ismerem őket, igen tényleg olyan hülyék, nem nem vannak elszállva, nem csak barátok vagyunk, és nem tudom mikor jönnek megint.épp két 17 év körüli lánynak mondtam, hogy lehet, hogy ma is jönnek, mikor belépett Niall.Azonnal mindenki megrohamozta őt. Kb. fél óra autogramm osztogatás, fényképezkedés és miegymás után odajott hozzám.
-Szia!-ölelt meg. Ennek következtében valaki szitkozódott, valaki ugrált, de mindenkin ugyanazt a kérdő tekintetet láttam.
-Cia! Jó ötlet megölelni?-néztem rá bizonytalanul
-Csak barátok vagyunk, és Louis is ha ezt látja majd.
Elmosolyodtam. Leült a pulthoz. Egy bátrabb lány mellé ült és megkérdezte, hogy mi együtt vagyunk-e.Niall megnyugtatta, hogy csak az egyik legjobb barátja vagyok. Aztán ketten maradtunk megint.
-Mit kérsz?-kérdeztem
-Azt pontosan tudod.
-A kaján belül.
-Nem tudom, találj ki valami finomat.
-Rendben. -beszóltam a konyhába Joshnak, hogy csináljon milánóit.
-Mikor végzel?-nézett rám Niall
-Majd ha Sid idetolja a képét.
-Utána jössz hozzánk.
-Rendben. Mit csinálunk ott?
-Szerintem kitaláljuk.-mosolygott.
-Népszerűvé tettétek ezt a helyet ám. Itt mindenki azért van itt, hátha belép egy tag.
-Na nézd miket nem tudunk. Királyok vagyunk.
-Királyok, de nem istenek.-dobtam meg egy mogyival, amit jóízűen befalt.
-Hogy ragadna a torkodon a héja!-nevettem
-Azt nem eszem meg.
-De megehetnéd.
-Meg,de nem fogom.
-Az én kedvemért sem?-néztem rá kutyaszemekkel
-Talán. De akkor sem fogom.
-Olyan logikus lény vagy mint az elefánt körmének a sejke.
-Azt sejt!
-Akkor az nem tök mindegy?
-Nem.-nevetett
-Nem tehetek róla, hogy néha összekeverem a szavakat!
-De! De a kedvencem az mikor magadba motyogsz.
-Jól van na! Néha beszélnem kell egy értelmes emberrel is!
-Ez fájt!-törölte le színpadiasan a "könnyet" a szeméből.
-Tudod mi fáj?-értetlenül nézett. Belebokszoltam a vállába-Ez!
-De jó, hogy megmutattad.
-Ugye?
-Nagyon. Sid kb. mikor tolja ide a képét?
-Mit tudom én, tudod mi alkalmazkodunk hozzá.
-Hát persze.
-De még pár órát itt leszek szóval nem kell itt megvárnod.-nevettem
-Hívj majd fel ha végeztél!
-Oksi.
Josh kiszólt a konyhából.
-Pill.-mentem be. Mikor kijöttem, újabb tömeg állt az ajtóban.
-Ki jött?-raktam le Niall kajáját a pultra
-Harry.
-Neki is csináltassak ilyet?
-Ja.
-Nem bírnád ki, hogy ne teli szájjal beszélj?-erre csak megrázta a fejét. Beszóltam újra a konyhába.
-Harry mikor fog vajon ide jutni?-néztem Niall tömött arcába
-Mive kéfs lefs a kahfa.
-Remek.Hogy bírjátok ezt a nagy zsongást?
-Mek leheth sokfi. Mef..
-Na jó csak akkor beszélj ha nincs semmi a szádba! Teleköpködöd a pultot!-ezt is sikeresen félreértettem
-Szóval, meg lehet szokni, és nagyon sokat köszönhetünk a rajongóknak, úgyhogy ennyivel tartozunk mindenkinek.
-Én tuti nem bírnám.
-Nem biztos, elég türelmes tudsz lenni.
-Ha akarok.-nevettem
-Na ja. Most már ehetek?
-Ígyis-úgyis ennél.-a mondat végére már tele volt a szája-.-"
Pontosan mikor leraktam Harry tányérját a pultra ült le elém.
-Tökéletes időzítés!-mosolyogtam
-Juuj, Tori isten vagy!
-Max istennő.-nevettem-De nem veszem el Sid helyét.
-Ne is. Képes és kilök az Olümposzról!
-Ő? Simán.
Miután megették a kaját, (Niall repetája után) el kellett menniük. Délután Sid leváltott és felhívtam Niallt. Miután megj9tt elindultunk hozzájuk.
2013. február 10., vasárnap
34 Fejezet Ki kéne békülni
Vontatottan tántorogtam le a lépcsőn. Miért van lelkiismeret furdalásom?
Én utálom ezt a...Mi a fene van velem? A nappaliban persze mindenki
tőlem várta a történtek leírását.
-Nem úgy volt, hogy békülni jövünk?-kérte számon Tori. A lelkiismeret furdalásom haragba csapott át.
-Nem tehetek róla! Ő kezdett el megint..
-És most mi lesz?-vágott a szavamba-Ha jövünk de akkor csak olyankor jössz mikor Zayn nincs itt, vagy nem jössz, vagy hogy gondoltad?
-Nem tudom, ha nem szólunk egymáshoz nincs semmi baj!
-Ja akkor idejövünk tök feszült a hangulat, de azért élvezzük!
-Mégis, hogy nem tudtok megférni egymással? Zayn jó fej nem tudom mi bajod van vele!-szállt be Mini is
-Kérdezd őt! De miért én vagyok már megint lecseszve?
-Mert Zayn nincs itt! Egyébként is hova ment?-kérdezte Tori
-Nem tudom majd máskor megkérdezem!-mondtam idegesen. Most mi a szarnak én vagyok a rossz fiú! Ha valaki akkor az Zayn!
-Majd visszajön ha lenyugodott. Nem kell érte aggódni.-nyugtatott meg mindenkit Liam. Persze hisz mindenki úgy aggódik nehogy letörjön a körme őfenségének!Én komolyan nem értem ezt az egészet már!
-Tori ugye tudod, hogy holnap te főzöl!-nézett Mini Torira
-Jaj ne már!
-De! A fogadás az fogadás!
-Miben is fogadtatok?-ültem le a kanapéra. Összenéztek. Na elkezdhetek félni...
-Abban, hogy épp azt hallgatjuk-e ahogy basztok.-közölte Mini
-Tori fogadott a baszásra igaz?-bár tudtam a választ...
-Igen!-nevetett Mini
-Most mi van?-háborodott fel Tori
-Az, hogy egy perverz állat vagy!-nevettem
-De így szeretjük!-puszilta meg Tori arcát Niall. Olyan furcsa így látni őket...Oké, csak tettetik, de a két legjobb barátom és itt puszilkodnak meg ilyenek. Szokni kell...A továbbiakban a tévének szenteltük a figyelmünket.Zayn hála Istennek csak zuhanyzás közben jutott újra az eszembe. Ahogy kilépett a fürdőből. Mondjuk, tényleg rohadt jól néz ki.És lehet, hogy tényleg jó fej. Honnan tudnám, hisz eddig mikor találkoztunk mindig veszekedtünk. Nem is ismerjük egymást. Jó, tényleg én is hibás vagyok nem csak ő..De ő a férfi! Ő kérjen bocsánatot! Én már próbáltam, és mi lett a vége...
*Zayn szemszöge*
Este tíz körül mentem haza. Bementem a konyhába valamit enni.
-Legalább leittad magad?-fogadott Liam
-Nem, nem ittam semmit. Csak jártam egyet.
-Miért utáljátok egymást Siddel?
-Ő utál engem! Én egyáltalán nem utálom. Sőt inkább..
-Belezúgtál?
-Hát..Nem tudom..Azt hiszem.
-Ez....furcsa.
-Miért lenne furcsa?
-Hát akibe szerelmes vagy nem üvöltözöl vele..
-Nem tehetek róla! Én nem akarok! De mindig az lesz a vége!
-Hát öreg! Gázba vagy. Sidnek valószínűleg nem igazán vagy a szíve csücske.
-Tudom. És akkor mit csináljak most?
-Legyél vele normális. Ismerjen meg. De először is békülj ki vele.
-Hogyan?
-Kérj bocsánatot. Holnap délután dolgozik.
Sóhajtva indultam az emeletre.
-Nem úgy volt, hogy békülni jövünk?-kérte számon Tori. A lelkiismeret furdalásom haragba csapott át.
-Nem tehetek róla! Ő kezdett el megint..
-És most mi lesz?-vágott a szavamba-Ha jövünk de akkor csak olyankor jössz mikor Zayn nincs itt, vagy nem jössz, vagy hogy gondoltad?
-Nem tudom, ha nem szólunk egymáshoz nincs semmi baj!
-Ja akkor idejövünk tök feszült a hangulat, de azért élvezzük!
-Mégis, hogy nem tudtok megférni egymással? Zayn jó fej nem tudom mi bajod van vele!-szállt be Mini is
-Kérdezd őt! De miért én vagyok már megint lecseszve?
-Mert Zayn nincs itt! Egyébként is hova ment?-kérdezte Tori
-Nem tudom majd máskor megkérdezem!-mondtam idegesen. Most mi a szarnak én vagyok a rossz fiú! Ha valaki akkor az Zayn!
-Majd visszajön ha lenyugodott. Nem kell érte aggódni.-nyugtatott meg mindenkit Liam. Persze hisz mindenki úgy aggódik nehogy letörjön a körme őfenségének!Én komolyan nem értem ezt az egészet már!
-Tori ugye tudod, hogy holnap te főzöl!-nézett Mini Torira
-Jaj ne már!
-De! A fogadás az fogadás!
-Miben is fogadtatok?-ültem le a kanapéra. Összenéztek. Na elkezdhetek félni...
-Abban, hogy épp azt hallgatjuk-e ahogy basztok.-közölte Mini
-Tori fogadott a baszásra igaz?-bár tudtam a választ...
-Igen!-nevetett Mini
-Most mi van?-háborodott fel Tori
-Az, hogy egy perverz állat vagy!-nevettem
-De így szeretjük!-puszilta meg Tori arcát Niall. Olyan furcsa így látni őket...Oké, csak tettetik, de a két legjobb barátom és itt puszilkodnak meg ilyenek. Szokni kell...A továbbiakban a tévének szenteltük a figyelmünket.Zayn hála Istennek csak zuhanyzás közben jutott újra az eszembe. Ahogy kilépett a fürdőből. Mondjuk, tényleg rohadt jól néz ki.És lehet, hogy tényleg jó fej. Honnan tudnám, hisz eddig mikor találkoztunk mindig veszekedtünk. Nem is ismerjük egymást. Jó, tényleg én is hibás vagyok nem csak ő..De ő a férfi! Ő kérjen bocsánatot! Én már próbáltam, és mi lett a vége...
*Zayn szemszöge*
Este tíz körül mentem haza. Bementem a konyhába valamit enni.
-Legalább leittad magad?-fogadott Liam
-Nem, nem ittam semmit. Csak jártam egyet.
-Miért utáljátok egymást Siddel?
-Ő utál engem! Én egyáltalán nem utálom. Sőt inkább..
-Belezúgtál?
-Hát..Nem tudom..Azt hiszem.
-Ez....furcsa.
-Miért lenne furcsa?
-Hát akibe szerelmes vagy nem üvöltözöl vele..
-Nem tehetek róla! Én nem akarok! De mindig az lesz a vége!
-Hát öreg! Gázba vagy. Sidnek valószínűleg nem igazán vagy a szíve csücske.
-Tudom. És akkor mit csináljak most?
-Legyél vele normális. Ismerjen meg. De először is békülj ki vele.
-Hogyan?
-Kérj bocsánatot. Holnap délután dolgozik.
Sóhajtva indultam az emeletre.
2013. február 1., péntek
33 Fejezet Veszekedés
Otthon néztük a tévét már mikor Mini megjött. Egy kocsit kapott az
apjától, na meg, hogy befizette jogsira. Mindenki örült neki mivel akkor
nem kell buszozni majd.
-Sid miért veszekszel állandóan Zaynnel?-kérdeztem a reklám alatt
-Nem tudom, nem bírom a pasit. Állandóan azt lesi mit rontok el! Meg ha valami nem tetszik neki leordítja a fejemet.
-Most átmegyünk hozzájuk és kibékültök!-jelentette ki Mini
-Ha-ha!
-Tényleg! Na indulhatunk?-kérdeztem
-Ja.
*a fiúknál*
-Halihó srácok!-köszöntünk mindenki a nappaliban tévézett. Mindenki kivéve Zayn. Megfordultam és Sidet néztem aki ennek következtében fújtatva elindult az emelet felé.
*Sid szemszöge*
Felmentem a lépcsőn. Miért kell nekem ezt csinálnom? Úgyis utálni fogjuk egymást Zaynnel! Ezen nem változtathat egy beszélgetés! Hogy is változtathatna? Hisz ő egy pofátlan, bunkó, beképzelt, arrogáns...szexisten! Zayn egy szál törülközőbe lépett ki a fürdőből. Csapzott, vizes haja szanaszét állt. Végignéztem felsőtestén. elég kidolgozott meg kell hagyni. Egy hang a bensőmben megszólalt. Elég kidolgozott?? Te mit nézel a lábujját? Ez egy szexisten! Hogy lehet ilyen a felsőteste? Közben ő nekidőlt a falnak és azt mustrálta, ahogy őt bámulom. Remek.
-Tetszik?-kérdezte
-Hát ha te csak ennyit tudsz mutatni.
-Haha! Valld be, hogy tetszik.-hogy levakarnám azt az önelégült vigyort a képéről!
-Bevallom, hogy azért jöttem ide, hogy béküljünk ki.
-A szobámba megbeszéljük.-azzal távozott a szobájába. Most komolyan? Utána kéne mennem? Ó hogy az a..! Én nem futkosok pasik után! Valami mégis arra vitt, hogy még egy pillantást vethessek azokra a kockákra. Beléptem a szobájába. Máris megcsapott a férfias illata. Az ágyon feküdt. Törülköző helyett boxer volt rajta. Leültem a földre az ágya mellé.
-Szóval te-itt rám mutatott
-Békülni akarsz velem.
-Igen.
-És hogy gondolod ezt a békülést?
-Hogy-hogy hogy?
-Hát hogy?
-Hogy-hogy hogy hogy?
-Na jó.Szóval te-itt megint jelentőségteljesen rám mutatott -hogyan akarsz velem békülni?
-Mi? Én nem akarok veled békülni!
-Pedig ezt mondtad!
-Csak azért, hogy, mivel ugyanaz a baráti körünk, meg kéne férnünk egymással.
-Igen.
-Na ugye! Miért kell mindig belém kötni!-ordítottam le a fejét
Felállt-Én kötök mindig beléd? Már a jelenléteddel is fusztrálsz!
-Jaj bocsásd meg, hogy nem minden úgy van ahogy akarod!
-Ahogy én akarom? Sok minden nem úgy van ahogy én akarom!-mondta, és mintha szomorúság csillant volna a szemében, de én túl dühös voltam így folytattam:
-Ó, hát képzeld hős királykisasszony, hogy az én életemben is van olyan amit nem akarok! Csak én alkalmazkodok hozzá! És nem játszom az Istent!
-Ó nem? Mit várunk ő egy istennő!-utánozta Tori hangját
-Az csak egy vicc! Mert egoista vagyok, igen! De nem egy beképzelt szupersztár aki azt hiszi csak azért mert híres mindennek úgy kell lenni ahogy akarja!
-Én nem hiszem azt,hogy...
*eközben a nappaliban*
*Tori szemszöge*
-Remélem most azt hallgatjuk ahogy basznak.-jelentettem ki
-Mibe hogy nem?-nézett rám Mini
-Holnapi főzés?
-Rendben.
*az emeleten*
*Sid szemszöge*
-...csak azért mert híres vagyok mindenható is! Lehet hogy sztár vagyok igen de nem mindenható!
-Ó szóval aki nem sztár nem is lehet több egy senkinél?
-Én nem ezt mondtam!
-Dehogyisnem! Valld csak be! nem is tudom, hogy állhatsz le beszélni velünk, mikor mi senkik vagyunk a szemedben-beszélni? Ezt inkább ordításnak nevezném!-mondta a hang bennem
-Én nem is gondolok ilyenekre, de úgy látszik te igen!
-Hát persze, mert én játszom a szexistent!
Zayn arca egy pillanat alatt megváltozott. Közel jött hozzám. A gyönyörű szemeivel a szemembe nézett
-Szóval szerinted az vagyok?
-Nem!-üvöltöttem
Megint megváltozott az arca. Megbántott lett. Megfogott egy felsőt.
és felhúzta. Pápá kockák!-Ezt én gondoltam?
-Jó.
Ennyit mondott. Jó. Azzal lerohant a lépcsőn. Még hallottam ahogy becsapja az ajtót. Én ott álltam ledermedve és amit magam sem értettem lelkiismeret furdalással. Nagyon szarul éreztem magam.
-Sid miért veszekszel állandóan Zaynnel?-kérdeztem a reklám alatt
-Nem tudom, nem bírom a pasit. Állandóan azt lesi mit rontok el! Meg ha valami nem tetszik neki leordítja a fejemet.
-Most átmegyünk hozzájuk és kibékültök!-jelentette ki Mini
-Ha-ha!
-Tényleg! Na indulhatunk?-kérdeztem
-Ja.
*a fiúknál*
-Halihó srácok!-köszöntünk mindenki a nappaliban tévézett. Mindenki kivéve Zayn. Megfordultam és Sidet néztem aki ennek következtében fújtatva elindult az emelet felé.
*Sid szemszöge*
Felmentem a lépcsőn. Miért kell nekem ezt csinálnom? Úgyis utálni fogjuk egymást Zaynnel! Ezen nem változtathat egy beszélgetés! Hogy is változtathatna? Hisz ő egy pofátlan, bunkó, beképzelt, arrogáns...szexisten! Zayn egy szál törülközőbe lépett ki a fürdőből. Csapzott, vizes haja szanaszét állt. Végignéztem felsőtestén. elég kidolgozott meg kell hagyni. Egy hang a bensőmben megszólalt. Elég kidolgozott?? Te mit nézel a lábujját? Ez egy szexisten! Hogy lehet ilyen a felsőteste? Közben ő nekidőlt a falnak és azt mustrálta, ahogy őt bámulom. Remek.
-Tetszik?-kérdezte
-Hát ha te csak ennyit tudsz mutatni.
-Haha! Valld be, hogy tetszik.-hogy levakarnám azt az önelégült vigyort a képéről!
-Bevallom, hogy azért jöttem ide, hogy béküljünk ki.
-A szobámba megbeszéljük.-azzal távozott a szobájába. Most komolyan? Utána kéne mennem? Ó hogy az a..! Én nem futkosok pasik után! Valami mégis arra vitt, hogy még egy pillantást vethessek azokra a kockákra. Beléptem a szobájába. Máris megcsapott a férfias illata. Az ágyon feküdt. Törülköző helyett boxer volt rajta. Leültem a földre az ágya mellé.
-Szóval te-itt rám mutatott
-Békülni akarsz velem.-Igen.
-És hogy gondolod ezt a békülést?
-Hogy-hogy hogy?
-Hát hogy?
-Hogy-hogy hogy hogy?
-Na jó.Szóval te-itt megint jelentőségteljesen rám mutatott -hogyan akarsz velem békülni?
-Mi? Én nem akarok veled békülni!
-Pedig ezt mondtad!
-Csak azért, hogy, mivel ugyanaz a baráti körünk, meg kéne férnünk egymással.
-Igen.
-Na ugye! Miért kell mindig belém kötni!-ordítottam le a fejét
Felállt-Én kötök mindig beléd? Már a jelenléteddel is fusztrálsz!
-Jaj bocsásd meg, hogy nem minden úgy van ahogy akarod!
-Ahogy én akarom? Sok minden nem úgy van ahogy én akarom!-mondta, és mintha szomorúság csillant volna a szemében, de én túl dühös voltam így folytattam:
-Ó, hát képzeld hős királykisasszony, hogy az én életemben is van olyan amit nem akarok! Csak én alkalmazkodok hozzá! És nem játszom az Istent!
-Ó nem? Mit várunk ő egy istennő!-utánozta Tori hangját
-Az csak egy vicc! Mert egoista vagyok, igen! De nem egy beképzelt szupersztár aki azt hiszi csak azért mert híres mindennek úgy kell lenni ahogy akarja!
-Én nem hiszem azt,hogy...
*eközben a nappaliban*
*Tori szemszöge*
-Remélem most azt hallgatjuk ahogy basznak.-jelentettem ki
-Mibe hogy nem?-nézett rám Mini
-Holnapi főzés?
-Rendben.
*az emeleten*
*Sid szemszöge*
-...csak azért mert híres vagyok mindenható is! Lehet hogy sztár vagyok igen de nem mindenható!
-Ó szóval aki nem sztár nem is lehet több egy senkinél?
-Én nem ezt mondtam!
-Dehogyisnem! Valld csak be! nem is tudom, hogy állhatsz le beszélni velünk, mikor mi senkik vagyunk a szemedben-beszélni? Ezt inkább ordításnak nevezném!-mondta a hang bennem
-Én nem is gondolok ilyenekre, de úgy látszik te igen!
-Hát persze, mert én játszom a szexistent!
Zayn arca egy pillanat alatt megváltozott. Közel jött hozzám. A gyönyörű szemeivel a szemembe nézett
-Szóval szerinted az vagyok?
-Nem!-üvöltöttem
Megint megváltozott az arca. Megbántott lett. Megfogott egy felsőt.
és felhúzta. Pápá kockák!-Ezt én gondoltam?-Jó.
Ennyit mondott. Jó. Azzal lerohant a lépcsőn. Még hallottam ahogy becsapja az ajtót. Én ott álltam ledermedve és amit magam sem értettem lelkiismeret furdalással. Nagyon szarul éreztem magam.
2013. január 30., szerda
31 Fejezet Az első munkanap
*Tori szemszöge*
Első nap a munkahelyemen. Tegnap egész nap Miniék szüleivel voltunk. És közölték, hogy ma már munkába kéne állni. Mini anyukája felvett egy szakácsot és amíg Mini és Sid iskolában vannak addig én viszem a boltot. Meg persze Mini anyukája amíg úgy nem látja, hogy belejöttem. Könnyebb a munka mint hittem.Az étterem nagyon jól nézett ki.
Én a pult mögött álltam és vártam, hogy bejöjjön az első vendég.Mrs. McAbbey pedig a konyhába tevékenykedett a szakáccsal.
-Remek. Ha ez így megy tovább nem tudom fizetni a lakbérrészemet.-unalmamba elkezdtem törölgetni a tiszta pultot-És akkor majd egy sikátorba alszok. Miért is vártam mást. Most komolyan. Eljöttem otthonról. Nincs képzésem, rokonom. Nincs senkim. A gyűjtött pénzem is már fogyóban van. És még csak most kezdtem dolgozni ezen a jól menő helyen. Azta. Még jó hogy időben kinéztem magamnak egy villát a híd alatt.
-Imádom mikor magadban motyogsz.-jelentette ki Niall
-Mi?-fordultam meg-Mennyit hallottatok?
-Az egészet.-mosolygott Louis
-Óó, remek.
-Ne zsörtölődj asszony!-emelte fel a hangját Niall
-Majd ha veszel nekem egy 50 karátos gyémánt gyűrűt hívhatsz így.-dobtam meg egy mogyoróval
-De te úgysem mondanál igent! Tudom, hogy nem akarsz férjhez menni.-ette meg a mogyit
-Mit nem tudsz rólam?
-Nem tudom.
-Na látod. Na kértek is valamit, vagy csak azért jöttetek, hogy az orrom alá dörgöljétek, hogy milyen sokat tud rólam mindenki.
-Mi a mai ajánlat?-kérdezte Liam
-Az étlap drágám.-mindegyik kezébe nyomtam egyet
-Ha ilyen kedves pincér leszel ne számíts törzsvendégekre.-mosolygott Harry
-Veletek nem kell kedvesnek lennem!
-Ohohohhohoo valakinek tényleg rossz kedve van.-nevetett Zayn
-Problem?
-Igen.-tette le Niall az étlapot.-Tudod mit kérek.
-Ti?-néztem a többiekre
-Ugyan azt amit Niall.-mondta Liam
-Nem is tudjátok mi az.
-De biztos finom. Nem merünk megvárattattni téged.-mosolygott Harry
Sóhajtva beszóltam a konyhába. Mrs. McAbbey ujjongva fogadta, hogy vannak vendégek. Ha tudná, hogy csak azért mert megígértettem..
-Mikor lesz kész? Farkaséhes vagyok.-Niall szinte a nyálát csorgatta
-Édesem te mikor nem vagy farkaséhes?
-Mosolyogj már Tori!-mondta Louis
-Majd később.Jöttek vendégek, micsoda meglepetés. Mindjárt jövök.
Vittem az idős házaspárnak 1-1 étlapot majd visszamentem a pult mögé. A fiúk már habzsolták a rántottát.
-Jó étvágyat!-mondtam nekik
-Lesz egy kis buli nálunk Harry szülinapján eljössz?-kérdezte Louis
-Persze, majd szólok a hegyi trolloknak is.
-Te nem vagy hegyi troll?-vonta fel a szemöldökét Zayn
-Nem ő barlangi troll.-mondta Sid. Zayn "baszki már megint itt van" fejet vágott.
-Ciasztok!-állt be mellém Sid
-Te hogyhogy nem vásárolsz?
-Már végeztünk.Mininek el kellett mennie az apjával, hogy megkapja a szülinapi ajándékát.
-Na vajon mi lehet az?-a hangomon érződött, hogy annyira érdekel mint Chuk Norris műkörmösének a telefonszáma.
-Szar kedve van?-bökött felém Sid
-Ja.-válaszolta Harry
-Tori! Tudod, hoyg addig nem hagylak békén amíg ilyen vagy. Úgyhogy az lenne a legjobb ha már most jó kedved lenne!Különben bekapcsol a vigasztaló mód!
-Tudom.-mosolyogtam
-Na látod!
-Ez nem igaz! Mi öten vagyunk és 20 perc alatt nem tudjuk felvidítani te meg 3 mondattal megcsinálod.-vonta fel a szemöldökét Liam
-Ő istennő! Mit vársz?-nevettem
-Persze ő egy istennő mit várunk?-zsörtölődött Zayn
-Zayn nyughass már! Mi a szar bajotok van egymással?-néztem egyikükről a másikukra.
-Semmi.-mondták egyszerre
-Azt látom.
-Javaslom béküljetek ki mielőbb! Ez így elég szar, hogy állandóan hisztiztek!-jelentette ki Harry
-Én nem hisztizek!-mondták megint egyszerre.
-Két egoista nem fér meg egy csárdásban.-sóhajtottam. Majd kimentem a házaspárhoz.Mikor visszamentem Zad ár megint veszekedett.-Na ne! Mi bajotok van már megint?
-Semmi!-újfent egyszerre
-Na jó! Ha hisztiztek kitiltalak titeket innen!
-Nem tilthatsz ki, itt dolgozom!-nevetett Sid
-Még nem!
-De ő..
-Leszarom, hogy ki kezdte! Vagy kimentek, vagy nem beszéltek egymással, vagy megpróbáltok ugyanazon oxigéntartályból élni!
-Tori nyugi!-nyugtatgatott Niall
-Ne nyugtatgass! Nem fogom ezeket elviselni!
-Oké, nyugi, kibírjuk veszekedés nélkül igaz Malik?-nézett gyűlölködve Sid Zaynre.
-Hogyne!-morogta amaz
-Remek.-sóhajtottam
-Na nekünk most mennünk kell.-mondta Liam.
-Oké.
-Szia Angyalom-nyomott puszit az arcomra Niall
-Ciao!-mondtam.Kimentek Sid rögtön nekem esett.
-Te Niallel jársz?
-Nem igzából, csakhogy Louis rájöjjön, hogy szeret.
-Komoly?
-Nem komoly, inkább nem is tudom milyen.
-Azta!-egy pillanat múlva elnevette magát-Ti nagyon gyökerek vagytok!
-Hát remélhetőleg beválik.
-De miből gondolod, hogy Lou nem szeret?
-Mondta?
-Pedig folyton téged figyel.
-Na és.
-Haj, de gyökér vagy!
-Már mondtad párszor.
-Ezt nem lehet elégszer elmondani.
Első nap a munkahelyemen. Tegnap egész nap Miniék szüleivel voltunk. És közölték, hogy ma már munkába kéne állni. Mini anyukája felvett egy szakácsot és amíg Mini és Sid iskolában vannak addig én viszem a boltot. Meg persze Mini anyukája amíg úgy nem látja, hogy belejöttem. Könnyebb a munka mint hittem.Az étterem nagyon jól nézett ki.
Én a pult mögött álltam és vártam, hogy bejöjjön az első vendég.Mrs. McAbbey pedig a konyhába tevékenykedett a szakáccsal.
-Remek. Ha ez így megy tovább nem tudom fizetni a lakbérrészemet.-unalmamba elkezdtem törölgetni a tiszta pultot-És akkor majd egy sikátorba alszok. Miért is vártam mást. Most komolyan. Eljöttem otthonról. Nincs képzésem, rokonom. Nincs senkim. A gyűjtött pénzem is már fogyóban van. És még csak most kezdtem dolgozni ezen a jól menő helyen. Azta. Még jó hogy időben kinéztem magamnak egy villát a híd alatt.
-Imádom mikor magadban motyogsz.-jelentette ki Niall
-Mi?-fordultam meg-Mennyit hallottatok?
-Az egészet.-mosolygott Louis
-Óó, remek.
-Ne zsörtölődj asszony!-emelte fel a hangját Niall
-Majd ha veszel nekem egy 50 karátos gyémánt gyűrűt hívhatsz így.-dobtam meg egy mogyoróval
-De te úgysem mondanál igent! Tudom, hogy nem akarsz férjhez menni.-ette meg a mogyit
-Mit nem tudsz rólam?
-Nem tudom.
-Na látod. Na kértek is valamit, vagy csak azért jöttetek, hogy az orrom alá dörgöljétek, hogy milyen sokat tud rólam mindenki.
-Mi a mai ajánlat?-kérdezte Liam
-Az étlap drágám.-mindegyik kezébe nyomtam egyet
-Ha ilyen kedves pincér leszel ne számíts törzsvendégekre.-mosolygott Harry
-Veletek nem kell kedvesnek lennem!
-Ohohohhohoo valakinek tényleg rossz kedve van.-nevetett Zayn
-Problem?
-Igen.-tette le Niall az étlapot.-Tudod mit kérek.
-Ti?-néztem a többiekre
-Ugyan azt amit Niall.-mondta Liam
-Nem is tudjátok mi az.
-De biztos finom. Nem merünk megvárattattni téged.-mosolygott Harry
Sóhajtva beszóltam a konyhába. Mrs. McAbbey ujjongva fogadta, hogy vannak vendégek. Ha tudná, hogy csak azért mert megígértettem..
-Mikor lesz kész? Farkaséhes vagyok.-Niall szinte a nyálát csorgatta
-Édesem te mikor nem vagy farkaséhes?
-Mosolyogj már Tori!-mondta Louis
-Majd később.Jöttek vendégek, micsoda meglepetés. Mindjárt jövök.
Vittem az idős házaspárnak 1-1 étlapot majd visszamentem a pult mögé. A fiúk már habzsolták a rántottát.
-Jó étvágyat!-mondtam nekik
-Lesz egy kis buli nálunk Harry szülinapján eljössz?-kérdezte Louis
-Persze, majd szólok a hegyi trolloknak is.
-Te nem vagy hegyi troll?-vonta fel a szemöldökét Zayn
-Nem ő barlangi troll.-mondta Sid. Zayn "baszki már megint itt van" fejet vágott.
-Ciasztok!-állt be mellém Sid
-Te hogyhogy nem vásárolsz?
-Már végeztünk.Mininek el kellett mennie az apjával, hogy megkapja a szülinapi ajándékát.
-Na vajon mi lehet az?-a hangomon érződött, hogy annyira érdekel mint Chuk Norris műkörmösének a telefonszáma.
-Szar kedve van?-bökött felém Sid
-Ja.-válaszolta Harry
-Tori! Tudod, hoyg addig nem hagylak békén amíg ilyen vagy. Úgyhogy az lenne a legjobb ha már most jó kedved lenne!Különben bekapcsol a vigasztaló mód!
-Tudom.-mosolyogtam
-Na látod!
-Ez nem igaz! Mi öten vagyunk és 20 perc alatt nem tudjuk felvidítani te meg 3 mondattal megcsinálod.-vonta fel a szemöldökét Liam
-Ő istennő! Mit vársz?-nevettem
-Persze ő egy istennő mit várunk?-zsörtölődött Zayn
-Zayn nyughass már! Mi a szar bajotok van egymással?-néztem egyikükről a másikukra.
-Semmi.-mondták egyszerre
-Azt látom.
-Javaslom béküljetek ki mielőbb! Ez így elég szar, hogy állandóan hisztiztek!-jelentette ki Harry
-Én nem hisztizek!-mondták megint egyszerre.
-Két egoista nem fér meg egy csárdásban.-sóhajtottam. Majd kimentem a házaspárhoz.Mikor visszamentem Zad ár megint veszekedett.-Na ne! Mi bajotok van már megint?
-Semmi!-újfent egyszerre
-Na jó! Ha hisztiztek kitiltalak titeket innen!
-Nem tilthatsz ki, itt dolgozom!-nevetett Sid
-Még nem!
-De ő..
-Leszarom, hogy ki kezdte! Vagy kimentek, vagy nem beszéltek egymással, vagy megpróbáltok ugyanazon oxigéntartályból élni!
-Tori nyugi!-nyugtatgatott Niall
-Ne nyugtatgass! Nem fogom ezeket elviselni!
-Oké, nyugi, kibírjuk veszekedés nélkül igaz Malik?-nézett gyűlölködve Sid Zaynre.
-Hogyne!-morogta amaz
-Remek.-sóhajtottam
-Na nekünk most mennünk kell.-mondta Liam.
-Oké.
-Szia Angyalom-nyomott puszit az arcomra Niall
-Ciao!-mondtam.Kimentek Sid rögtön nekem esett.
-Te Niallel jársz?
-Nem igzából, csakhogy Louis rájöjjön, hogy szeret.
-Komoly?
-Nem komoly, inkább nem is tudom milyen.
-Azta!-egy pillanat múlva elnevette magát-Ti nagyon gyökerek vagytok!
-Hát remélhetőleg beválik.
-De miből gondolod, hogy Lou nem szeret?
-Mondta?
-Pedig folyton téged figyel.
-Na és.
-Haj, de gyökér vagy!
-Már mondtad párszor.
-Ezt nem lehet elégszer elmondani.
2013. január 29., kedd
30 Fejezet Mariska volt!
-De én nem akarom ezt! Milyen gáz már?-a fiúk háza előtt álltunk és
Harry még mindig nyomatta az ötletét miszerint ajtóstul..illetve
csókostul rontsunk a házba.
-De..
-Harold Edward Styles!
-Nem tudlak rávenni?
-Nem!
-De itt alszol?
-Aludjak?
-Légyszíves.
-Oksi.
Beléptünk a házba.Tényleg mindenki tévézett.
-Hello Harry! Na milyen volt a vacsi? Letámadtad és szétszaggattad a ruháját Mininek?-kérdezte Louis. Aztán meglátott...-Jaj szia Mini! Ugye Harry jól viselkedett?
-Nem tépte le a ruhámat.-a mondat célba ért Louis jól elvörösödött.
-Itt alszol?-kérdezte Zayn vigyorogva
-Kizárólag alszom.-mosolyogtam
-Hát ha Harry olyan unalmasan csinálja!-nevetett Louis. Harry már támadásba is lendült és vállon vágta Louist, aki csak nevetett.
-Na menjetek, mielőtt Louisnak eltörik valamije.-nevetett Liam
-Miből gondolod, hogy nekem törne el bármim is?-háborodott fel Louis. Miközbe mentünk fel az emeletre ezen veszekedtek.A szobában Harry levetkőzött boxerig. Szent Atyám segíts! A kockulás okoz ilyen kockákat, Vagy mi?Na ennyit a varázsról, felvett egy pólót.
-Te okos gyermek, egyébként én miben fogok aludni? Ebben?-mutattam a ruhámra
-Itt egy ing.-dobott meg eggyel. A következő 3 percet azzal töltöttem, hogy kiszabaduljak alóla.
-Mehetek fürdeni?-kérdeztem
-Menj!
Így is tettem.
*Tori szemszöge*
*másnap reggel*
-Mini!-robbantam be a szobájába. Aztán nagyot néztem. Az ágy üres. A szoba üres. Kifutottam, megnéztem a fürdőt, a konyhát még Sidhez is benyitottam. Mini nem volt sehol. Megálltam a nappali közepén és felkiáltottam:
-A szomszéd Mariska ellopta Minit!
-Mi a szar bajod van?-kérdezte kómásan Niall aki a kanapén aludt.
-Mini! Eltűnt! Hívom a rendőrséget! A szomszéd néni volt aki a répámat is ellopta a múltkor!
-Beteg állat! Mini Harryéknél aludt.-szólalt meg mögöttem Sid
-He?
-Ott aludt, úgyhogy azonnal kussolj be! Az arcomnak kell az alvás!
-Különben nem leszel szép?
-Úgy is szép lennék, de én mindig a tökélyre törekszem!
-Á akkor menj vissza.
Sid bevonult a szobájába.Kinyílt az ajtó.
-Mini!-ugrottam az érkező nyakába-Hát élsz?
-Miért ne élnék?
-Szerinte ellopott a szomszéd Marika.-magyarázta Niall
-Mariska! És lehetséges!-nevettem
-Hát persze Tori, ez tök nyilvánvaló.-nevetett Mini is
-De mit kerestél Harrynél?-néztem rá "tudom mit csináltatok ti ott este" fejjel
-Aludtam. Semmi több. De én is kérdezhetném, hogy Niall mit keres itt?
-Azt játszuk, hogy járunk.-közöltem
-Hogy Louis rájöjjön, hogy még mindig szereti Torit.
-Olyan logikusak vagytok!-indult Mini a szobájába.
-Így jártál.
-De..
-Harold Edward Styles!
-Nem tudlak rávenni?
-Nem!
-De itt alszol?
-Aludjak?
-Légyszíves.
-Oksi.
Beléptünk a házba.Tényleg mindenki tévézett.
-Hello Harry! Na milyen volt a vacsi? Letámadtad és szétszaggattad a ruháját Mininek?-kérdezte Louis. Aztán meglátott...-Jaj szia Mini! Ugye Harry jól viselkedett?
-Nem tépte le a ruhámat.-a mondat célba ért Louis jól elvörösödött.
-Itt alszol?-kérdezte Zayn vigyorogva
-Kizárólag alszom.-mosolyogtam
-Hát ha Harry olyan unalmasan csinálja!-nevetett Louis. Harry már támadásba is lendült és vállon vágta Louist, aki csak nevetett.
-Na menjetek, mielőtt Louisnak eltörik valamije.-nevetett Liam
-Miből gondolod, hogy nekem törne el bármim is?-háborodott fel Louis. Miközbe mentünk fel az emeletre ezen veszekedtek.A szobában Harry levetkőzött boxerig. Szent Atyám segíts! A kockulás okoz ilyen kockákat, Vagy mi?Na ennyit a varázsról, felvett egy pólót.
-Te okos gyermek, egyébként én miben fogok aludni? Ebben?-mutattam a ruhámra
-Itt egy ing.-dobott meg eggyel. A következő 3 percet azzal töltöttem, hogy kiszabaduljak alóla.
-Mehetek fürdeni?-kérdeztem
-Menj!
Így is tettem.
*Tori szemszöge*
*másnap reggel*
-Mini!-robbantam be a szobájába. Aztán nagyot néztem. Az ágy üres. A szoba üres. Kifutottam, megnéztem a fürdőt, a konyhát még Sidhez is benyitottam. Mini nem volt sehol. Megálltam a nappali közepén és felkiáltottam:
-A szomszéd Mariska ellopta Minit!
-Mi a szar bajod van?-kérdezte kómásan Niall aki a kanapén aludt.
-Mini! Eltűnt! Hívom a rendőrséget! A szomszéd néni volt aki a répámat is ellopta a múltkor!
-Beteg állat! Mini Harryéknél aludt.-szólalt meg mögöttem Sid
-He?
-Ott aludt, úgyhogy azonnal kussolj be! Az arcomnak kell az alvás!
-Különben nem leszel szép?
-Úgy is szép lennék, de én mindig a tökélyre törekszem!
-Á akkor menj vissza.
Sid bevonult a szobájába.Kinyílt az ajtó.
-Mini!-ugrottam az érkező nyakába-Hát élsz?
-Miért ne élnék?
-Szerinte ellopott a szomszéd Marika.-magyarázta Niall
-Mariska! És lehetséges!-nevettem
-Hát persze Tori, ez tök nyilvánvaló.-nevetett Mini is
-De mit kerestél Harrynél?-néztem rá "tudom mit csináltatok ti ott este" fejjel
-Aludtam. Semmi több. De én is kérdezhetném, hogy Niall mit keres itt?
-Azt játszuk, hogy járunk.-közöltem
-Hogy Louis rájöjjön, hogy még mindig szereti Torit.
-Olyan logikusak vagytok!-indult Mini a szobájába.
-Így jártál.
2013. január 28., hétfő
28 Fejezet Vacsi
*Mini szemszöge*
Elmentem Harryvel vacsizni ahogy megígértem neki. Azt mondta elegáns helyre megyünk így ahhoz illően öltöztem.
Csengettek.
-Cia Harold!-köszöntem neki.
-Mini, gyönyörű vagy!
-Hát köszi. Indulhatunk?
-Pe..persze!
Gyorsan odaértünk az étterembe. Elég drága helynek látszott. Leültünk az asztalunkhoz. Egy pincér máris a kezünkbe adta az étlapot.
-Na mit eszünk?-kérdezte Harry
-Én citromban pácolt halat kérek.
-Nekem is jó lesz az.-adta vissza Harry az étlapokat a pincérnek, aki el is vitte őket.
-Gyönyörű vagy!-szólalt meg Harry egy idő után.
-Köszönöm.-hányszor fogja még elmondani?
-Holnap jönnek a szüleid igaz?
-Igen, és nemsokára suli van nekem. Meg dolgozunk majd.
-És akkor nem tudunk olyan sokat találkozni.-sóhajtott
-Hát annyit nem. De elvárom, hogy törzsvendégek legyetek nálunk!
-Ezt kérni sem kell! Biztos superszexik lesztek.
-Biztos. De nem csak minket bámuljatok majd hanem rendeljetek is!
-Kell a frissítő utánatok.
-Hülye állat!
-Olyan gyönyörű szemed van! Sosem láttam még ennél kékebb szemeket.
-Igen? Hát köszönöm.
-Jön a kajánk.
-Huh ez gyors volt.-mosolyogtam.-Tudod, hogy a fiúk még nem tudják, hogy összejöttünk?
-A lányok tudják?
-Igen.
-Akkor a strácoknak is meg kell tudniuk. -sokat mondóan elmosolyodott.
-Le fogom magam égetni?
-Valószínűleg.
-Féljek?
-Szerintem kicsit kéne.
-Mit akarsz csinálni?
-Úgy bemenni a lakásunkba, hogy hát khmm..mikor valószínűleg ők tévéznek.
-Megőrültél?
-Valahogy el kell nekik mondani!
-Beszélgetés közben megmondjuk, de te sosem gondolsz arra, hogy nem kéne ajtóstul rontani a házba.-nevettem
Elmentem Harryvel vacsizni ahogy megígértem neki. Azt mondta elegáns helyre megyünk így ahhoz illően öltöztem.
Csengettek.
-Cia Harold!-köszöntem neki.
-Mini, gyönyörű vagy!
-Hát köszi. Indulhatunk?
-Pe..persze!
Gyorsan odaértünk az étterembe. Elég drága helynek látszott. Leültünk az asztalunkhoz. Egy pincér máris a kezünkbe adta az étlapot.
-Na mit eszünk?-kérdezte Harry
-Én citromban pácolt halat kérek.
-Nekem is jó lesz az.-adta vissza Harry az étlapokat a pincérnek, aki el is vitte őket.
-Gyönyörű vagy!-szólalt meg Harry egy idő után.
-Köszönöm.-hányszor fogja még elmondani?
-Holnap jönnek a szüleid igaz?
-Igen, és nemsokára suli van nekem. Meg dolgozunk majd.
-És akkor nem tudunk olyan sokat találkozni.-sóhajtott
-Hát annyit nem. De elvárom, hogy törzsvendégek legyetek nálunk!
-Ezt kérni sem kell! Biztos superszexik lesztek.
-Biztos. De nem csak minket bámuljatok majd hanem rendeljetek is!
-Kell a frissítő utánatok.
-Hülye állat!
-Olyan gyönyörű szemed van! Sosem láttam még ennél kékebb szemeket.
-Igen? Hát köszönöm.
-Jön a kajánk.
-Huh ez gyors volt.-mosolyogtam.-Tudod, hogy a fiúk még nem tudják, hogy összejöttünk?
-A lányok tudják?
-Igen.
-Akkor a strácoknak is meg kell tudniuk. -sokat mondóan elmosolyodott.
-Le fogom magam égetni?
-Valószínűleg.
-Féljek?
-Szerintem kicsit kéne.
-Mit akarsz csinálni?
-Úgy bemenni a lakásunkba, hogy hát khmm..mikor valószínűleg ők tévéznek.
-Megőrültél?
-Valahogy el kell nekik mondani!
-Beszélgetés közben megmondjuk, de te sosem gondolsz arra, hogy nem kéne ajtóstul rontani a házba.-nevettem
2013. január 27., vasárnap
27 Fejezet Niall csillogó ötletei
Ne lepődj meg bármit is csinálok! Most komolyan? A bármit is csinálokba
mióta tartozik bele a csók? De hiába próbáltam eltolni magamtól erősen
nyomott, szinte már fájt. Végül abbahagytam a próbálkozást. Niall addig
csókolt amíg Louis el nem tűnt.
-Mi a szent szart csinálsz?-támadtam rá
-Ez a terv.
-Mi? Hogy megcsókolsz?
-Nem, dehogy! Tettetjük, hogy járunk.Féltékennyé tesszük Louist aztán rájön, hogy szeret.
-Mi ez ez....ez nagyon kurva jó ötlet.
-Végre belátod.
-De ugye te nem...
-Dehogyis a húgomnak tartalak!
-Akkor jó. Szóval, hogy legyen?
-Meddig menjünk el?
-Csók?
-Jó, de szokd meg, hogy hozzád fogok nyúlkálni folyton. Főleg ha Louis is ott van.
-Nem zavar. Na jó, majd megszokom.
*Louis szemszöge*
Tori és Niall kézen fogva jöttek a folyosón szembe velem. Aztán Niall a falnak nyomta Torit és megcsókolta. Engem gyomorszájon vágtak volna aztán kést szúrtak volna a szívembe. Aztán minden lépésemmel megforgatták volna azt.Nem is vették észre, hogy ott vagyok. Annyira el voltak foglalva egymás nyalásával. Attól, hogy azt mondtam Torinak, nem szeretem, nem kellett volna máris..Ráadásul Niallel! Ezt, hogy bírom ki?
*Tori szemszöge*
-Biztos, hogy ez jó ötlet?-aggodalmaskodtam
-Miért?Még vicces is!
-Igen, de...
-Csináljuk meg! Mit veszíthetünk?
-Igaz. Hát jó. Kezdjük?
-Naná!
Lementünk a nappaliba. Louis nézte a tévét Liammel.
-Mit néztek?-libbentem be a szobába
-Filmet.-morogta Louis
-Rossz kedve van?-néztem Liamre
-Úgy tűnik.
-Louis mi a baj?-guggoltam le mellé
-Semmi.-húzta el a karját ami hozzáért a kezemhez.
-Hagyd! Bármi baja van majd lenyugszik.-mondta Niall és a derekamat átkarolva felhúzott, együtt levetődtünk a kanapéra.Liam kérdő pillantását nem vettem figyelembe.Csak Mininek és Sidnek fogjuk elmondani az igazat. Bár ezt Niall még nem tudja. Ő elfeküdt a kanapén én pedig elé fészkeltem magam.Kezével átkarolta a hasam. Majd megszokom-nyugtatgattam magam. Utálom ha hozzám érnek. Kivéve persze....Na hagyjuk.
-Kuncogj fel mintha valami olyat súgnák.
Így tettem. Louis kicsit gyorsabban fújta ki a levegőt mint amire nem figyeltünk volna fel. Niall finoman megbökött egyik ujjával jelezve, hogy láttam-e, én meg aprót hümmögtem.Ez vicces lesz.
-Este elviszlek vacsizni.-jelentette ki Niall
-Rendben! Menjünk..
-Igen, oda gondoltam.
-Jó, oda legalább nem kell kiöltözni.
-Csak én nem értem?-kérdezte Liam
-Tori simán kitalálja a gondolataimat.-magyarázta Niall
-Ja.-tódítottam
-Most mire gondolok?
Ránéztem az arcára. Perverz mosoly, csillogó szemek.
-Most nem! Majd este talán!
-Jólvan, de akkor itt éjszakázol.
-Sejtettem.
*Louis szemszöge*
Azt még talán lenyelné , hogy járnak. Talán. De miért itt kell megbeszélniük, hogy "mit" csinálnak este? Nem igaz. Mondjuk az én hibám is. Nem kellett volna ilyen könnyen elengednem őt.Túl könnyen. De így történt és most már nem tudom megváltoztatni a múltat. Küzdenem kell érte.
-Mi a szent szart csinálsz?-támadtam rá
-Ez a terv.
-Mi? Hogy megcsókolsz?
-Nem, dehogy! Tettetjük, hogy járunk.Féltékennyé tesszük Louist aztán rájön, hogy szeret.
-Mi ez ez....ez nagyon kurva jó ötlet.
-Végre belátod.
-De ugye te nem...
-Dehogyis a húgomnak tartalak!
-Akkor jó. Szóval, hogy legyen?
-Meddig menjünk el?
-Csók?
-Jó, de szokd meg, hogy hozzád fogok nyúlkálni folyton. Főleg ha Louis is ott van.
-Nem zavar. Na jó, majd megszokom.
*Louis szemszöge*
Tori és Niall kézen fogva jöttek a folyosón szembe velem. Aztán Niall a falnak nyomta Torit és megcsókolta. Engem gyomorszájon vágtak volna aztán kést szúrtak volna a szívembe. Aztán minden lépésemmel megforgatták volna azt.Nem is vették észre, hogy ott vagyok. Annyira el voltak foglalva egymás nyalásával. Attól, hogy azt mondtam Torinak, nem szeretem, nem kellett volna máris..Ráadásul Niallel! Ezt, hogy bírom ki?
*Tori szemszöge*
-Biztos, hogy ez jó ötlet?-aggodalmaskodtam
-Miért?Még vicces is!
-Igen, de...
-Csináljuk meg! Mit veszíthetünk?
-Igaz. Hát jó. Kezdjük?
-Naná!
Lementünk a nappaliba. Louis nézte a tévét Liammel.
-Mit néztek?-libbentem be a szobába
-Filmet.-morogta Louis
-Rossz kedve van?-néztem Liamre
-Úgy tűnik.
-Louis mi a baj?-guggoltam le mellé
-Semmi.-húzta el a karját ami hozzáért a kezemhez.
-Hagyd! Bármi baja van majd lenyugszik.-mondta Niall és a derekamat átkarolva felhúzott, együtt levetődtünk a kanapéra.Liam kérdő pillantását nem vettem figyelembe.Csak Mininek és Sidnek fogjuk elmondani az igazat. Bár ezt Niall még nem tudja. Ő elfeküdt a kanapén én pedig elé fészkeltem magam.Kezével átkarolta a hasam. Majd megszokom-nyugtatgattam magam. Utálom ha hozzám érnek. Kivéve persze....Na hagyjuk.
-Kuncogj fel mintha valami olyat súgnák.
Így tettem. Louis kicsit gyorsabban fújta ki a levegőt mint amire nem figyeltünk volna fel. Niall finoman megbökött egyik ujjával jelezve, hogy láttam-e, én meg aprót hümmögtem.Ez vicces lesz.
-Este elviszlek vacsizni.-jelentette ki Niall
-Rendben! Menjünk..
-Igen, oda gondoltam.
-Jó, oda legalább nem kell kiöltözni.
-Csak én nem értem?-kérdezte Liam
-Tori simán kitalálja a gondolataimat.-magyarázta Niall
-Ja.-tódítottam
-Most mire gondolok?
Ránéztem az arcára. Perverz mosoly, csillogó szemek.
-Most nem! Majd este talán!
-Jólvan, de akkor itt éjszakázol.
-Sejtettem.
*Louis szemszöge*
Azt még talán lenyelné , hogy járnak. Talán. De miért itt kell megbeszélniük, hogy "mit" csinálnak este? Nem igaz. Mondjuk az én hibám is. Nem kellett volna ilyen könnyen elengednem őt.Túl könnyen. De így történt és most már nem tudom megváltoztatni a múltat. Küzdenem kell érte.
2013. január 26., szombat
37 Fejezet Nem szeret!
Kimentem a konyhába inni kicsit. Louis jött utánam.
-Tori!
-Hm?
-Szóval, csak szeretném mondani, hogy már nem szóval..
-Értem.-mintha kést szúrtak volna belém. Már nem. Nem szeret. Megállítottam a könnyeket és csak reméltem, hogy nem látja meg.
-Szóval, nem kell kínosan érezned magad miattam, vagy valami.
-Nem fogom.-magamra kényszerítettem egy mosolyt.
-Akkor jó.- a mosolyt visszakaptam, aztán ő elhagyta a szobát. Én pedig a földre roskadtam összegörnyedve. Már nem. Ezt a két szót üvöltötte az agyam minden percben. Már nem. A könnyeim úgy folytak mint a vízesés. Már nem. Nem adtam ki magamból hangot. Nem engedhettem, hogy meghallják. Már nem. Minden kitörni készülő nyögést elfojtottam, összeszorult a tüdőm. Már nem.Hogy lehet ilyen a sors? Már nem.
-Tori!-Niall mellém térdelt és átfogta hátam. -Tori.
Én már leszartam. Niall ölébe fúrtam magam és zokogtam. Ő pedig ölelt. Nem tudta mi a bajom, nem tudta mennyire szánalmasan érzem magam, de nem is érdekelte.
-Cssss.-elkezdett előre-hátra ringatni. Nem is kívánhatnék többet. Végül a fárasztó zokogás és az ütemes ringatás álomba merített.
*Louis szemszöge*
Elhagytam a konyhát és felhívtam Harryt.
-Mi van? Gyorsan mondd!
-Elmondtam Torinak, hogy nem szeretem.
-Uhh, hogy fogadta?
-Gondolom örült. Nem tudom. De ez borzalmas.
-Akkor miért mondtad neki, hogy nem szereted?
-El ekll hogy engedjem! Ő nem szeret, és amíg abban a hiszemben van, hogy én őt igen, biztos nem merne pait hozni elénk mert nem akar megbántani és ezt nem hagyhatom.
-Te akkora barom vagy! Szereted!
-Ha nem mondod..
-Na mindegy most leteszem. Hello!
-Csá!
*Tori szemszöge*
Arra ébredtem, hogy valaki basztatja a hajam. Niall volt az. Felhozott a szobájába és az ágyán feküdtünk.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem a szemem
-Fél órát.
-Hm.
-Szóval?
-Louis közölte velem, hogy nem szeret.
-Mi?
-Nem bunkóságból, csak mondta, hogy nem is tudom, ne érezzem szarul magam, vagy gondolom valami ilyesmi.
-És most mit fogsz csinálni?
-Szenvedek?
-Azt már nem!
-Mit tehetnék? Nem szeret!
-Elintézzük, hogy újból beléd szeressen!
-Mi? Hogyan?
-Gyere! És ne lepődj meg bármit is csinálok rendben?
-Szöszi mi..
-Rendben?
-Rendben.
Kivonszolt a szobából, le a lépcsőn. A folyosón szembe jött velünk Louis. Niall neki nyomott a falnak és megcsókolt.
-Tori!
-Hm?
-Szóval, csak szeretném mondani, hogy már nem szóval..
-Értem.-mintha kést szúrtak volna belém. Már nem. Nem szeret. Megállítottam a könnyeket és csak reméltem, hogy nem látja meg.
-Szóval, nem kell kínosan érezned magad miattam, vagy valami.
-Nem fogom.-magamra kényszerítettem egy mosolyt.
-Akkor jó.- a mosolyt visszakaptam, aztán ő elhagyta a szobát. Én pedig a földre roskadtam összegörnyedve. Már nem. Ezt a két szót üvöltötte az agyam minden percben. Már nem. A könnyeim úgy folytak mint a vízesés. Már nem. Nem adtam ki magamból hangot. Nem engedhettem, hogy meghallják. Már nem. Minden kitörni készülő nyögést elfojtottam, összeszorult a tüdőm. Már nem.Hogy lehet ilyen a sors? Már nem.
-Tori!-Niall mellém térdelt és átfogta hátam. -Tori.
Én már leszartam. Niall ölébe fúrtam magam és zokogtam. Ő pedig ölelt. Nem tudta mi a bajom, nem tudta mennyire szánalmasan érzem magam, de nem is érdekelte.
-Cssss.-elkezdett előre-hátra ringatni. Nem is kívánhatnék többet. Végül a fárasztó zokogás és az ütemes ringatás álomba merített.
*Louis szemszöge*
Elhagytam a konyhát és felhívtam Harryt.
-Mi van? Gyorsan mondd!
-Elmondtam Torinak, hogy nem szeretem.
-Uhh, hogy fogadta?
-Gondolom örült. Nem tudom. De ez borzalmas.
-Akkor miért mondtad neki, hogy nem szereted?
-El ekll hogy engedjem! Ő nem szeret, és amíg abban a hiszemben van, hogy én őt igen, biztos nem merne pait hozni elénk mert nem akar megbántani és ezt nem hagyhatom.
-Te akkora barom vagy! Szereted!
-Ha nem mondod..
-Na mindegy most leteszem. Hello!
-Csá!
*Tori szemszöge*
Arra ébredtem, hogy valaki basztatja a hajam. Niall volt az. Felhozott a szobájába és az ágyán feküdtünk.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem a szemem
-Fél órát.
-Hm.
-Szóval?
-Louis közölte velem, hogy nem szeret.
-Mi?
-Nem bunkóságból, csak mondta, hogy nem is tudom, ne érezzem szarul magam, vagy gondolom valami ilyesmi.
-És most mit fogsz csinálni?
-Szenvedek?
-Azt már nem!
-Mit tehetnék? Nem szeret!
-Elintézzük, hogy újból beléd szeressen!
-Mi? Hogyan?
-Gyere! És ne lepődj meg bármit is csinálok rendben?
-Szöszi mi..
-Rendben?
-Rendben.
Kivonszolt a szobából, le a lépcsőn. A folyosón szembe jött velünk Louis. Niall neki nyomott a falnak és megcsókolt.
2013. január 24., csütörtök
26 Fejezet Így kell ezt csinálni
Pár napig nem voltunk a fiúknál. Mini Niall és én körbevittük Sidet a
városon. Aztán együtt hülyültünk. Végül az utolsó napon, mielőtt munkába
állnánk Mini elhagyott minket, hogy Harryvel legyen, mi pedig úgy
döntöttünk a fiúkkal ütjük el az időt. Átmentünk hozzájuk. Volt kulcsunk
szóval aranyosan besétáltunk hozzájuk. Niall,...és Bellácska. Egymásra
néztünk Siddel és elmosolyodtunk.
-Bellácska mondd csak milyen színű bőröd van?-kezdte Sid
-Csak mert sosem látjuk.-folytattam
-Mi? Már megint kezditek ti pofátlan picsák!-köpte az arcunkba
-Ó, oda nézzenek! Louis nincs itt előjön igazi éned!-olyan hangra váltottam mint egy kurváé
-Tűnjetek a picsába hülye ribancok!
-Hogy beszélsz?-nézett rá Niall
-Kussoljál!
-Mi?
-Ez a ribancok és az én ügyem!
-Hogy mered ő..
-Kit nevezel te ribancnak?-Sid szeme vészesen összeszűkült
-Téged te kurva!Meg az a faszszopót ot!
-Te rohadt szemét sarkos kurva! Te nekem ne mondj ilyeneket! Hogy képzeled?
Én gyors kirohantam a konyhába. A hűtőből kikaptam egy kefirt beleöntöttem egy tálba,tettem bele rántott húst cafatokat, disznózsírt, szörp sürítményt, olajat, morzsát és pár tojást. Kimentem.
-Hej! Bellácska!-koppintottam a vállára hátulról.
-Ne nevezz így te ri..-a mondat sikításban végződött.
-Bocsi, sosem volt tehetségem a főzéshez!-mindenkit elkapott a röhögőgörcs.Ott állt Bellácska tocsogva a fehér-rózsaszín trutyiban.
-E-bbe-mi-van?-próbált beszélni Niall
-Amit találtam.
Bellácska kirohant.
-Louis! Nézd meg mit csináltak velem!-vinnyogta az ajtóból
-Ajjaj!-nevetett Sid
Belépett a nappaliba Louis, Zayn és Bellácska.
-Ez ki volt?-Louis arca szigorú volt de a szeme nem erről árulkodott. Ismertem annyira, hogy tudjam, nem is mérges. Niall, Sid és én egyszerre mondtuk, hogy "Ő volt!" és mutattunk egymásra. Niall Sidre, Sid rám Én pedig Niallre.
-Szóval ki volt?
-Sid.-vágtam rá pókerarccal.
-Rohadt jó!-tört ki végre belőle a nevetés.
-Igazából a Tori volt!-nevetett Sid is.
-Gondoltam, csak te vagy ilyen...kreatív!
-Naja.
-Hogy lehetsz ilyen? Együtt kéne velem érezned!-vinnyogott Bellácska
-Be kell látnod, hogy ez tényleg vicces!-védekezett Louis
-Dögölj meg!-sivítitta Bellácska felpofozta Louist és elrohant.
-Na így kell lekoptatni valakit.-kacsintottam Sidre
-Köszi, ideje volt-mondta Louis az arcát fogva
-És meg is köszönöd! Szerintem meg bunkó dolog!-lázadt Zayn
-Zayn nyugi van már! Megérdemelte!-jelentette ki Sid
-Szerintem meg nem! Csak magaddal törődsz?
-Nem! De tagadhatatlan, hogy magammal is! Miért ez olyan nagy problem?
-Igen! Szgény lány szörnyen érezheti magát! Hogy lehetsz ilyen köcsög mindenkivel?-Zayn már kiabált
-Mivan veled haver?-Louis sem értette a helyzetet
-Zayn mi..
De Sid közbe vágott-Nehogy már te legyél kiakadva! Mondod ezt te mikor köztudott, hogy..
-Tudod mit nem is érdekelsz!-Zayn kirohant a házból. Én meg csak néztem, ahogy mindenki.
-Ez mi volt?-találta meg a hangját Niall
-Bellácska mondd csak milyen színű bőröd van?-kezdte Sid
-Csak mert sosem látjuk.-folytattam
-Mi? Már megint kezditek ti pofátlan picsák!-köpte az arcunkba
-Ó, oda nézzenek! Louis nincs itt előjön igazi éned!-olyan hangra váltottam mint egy kurváé
-Tűnjetek a picsába hülye ribancok!
-Hogy beszélsz?-nézett rá Niall
-Kussoljál!
-Mi?
-Ez a ribancok és az én ügyem!
-Hogy mered ő..
-Kit nevezel te ribancnak?-Sid szeme vészesen összeszűkült
-Téged te kurva!Meg az a faszszopót ot!
-Te rohadt szemét sarkos kurva! Te nekem ne mondj ilyeneket! Hogy képzeled?
Én gyors kirohantam a konyhába. A hűtőből kikaptam egy kefirt beleöntöttem egy tálba,tettem bele rántott húst cafatokat, disznózsírt, szörp sürítményt, olajat, morzsát és pár tojást. Kimentem.
-Hej! Bellácska!-koppintottam a vállára hátulról.
-Ne nevezz így te ri..-a mondat sikításban végződött.
-Bocsi, sosem volt tehetségem a főzéshez!-mindenkit elkapott a röhögőgörcs.Ott állt Bellácska tocsogva a fehér-rózsaszín trutyiban.
-E-bbe-mi-van?-próbált beszélni Niall
-Amit találtam.
Bellácska kirohant.
-Louis! Nézd meg mit csináltak velem!-vinnyogta az ajtóból
-Ajjaj!-nevetett Sid
Belépett a nappaliba Louis, Zayn és Bellácska.
-Ez ki volt?-Louis arca szigorú volt de a szeme nem erről árulkodott. Ismertem annyira, hogy tudjam, nem is mérges. Niall, Sid és én egyszerre mondtuk, hogy "Ő volt!" és mutattunk egymásra. Niall Sidre, Sid rám Én pedig Niallre.
-Szóval ki volt?
-Sid.-vágtam rá pókerarccal.
-Rohadt jó!-tört ki végre belőle a nevetés.
-Igazából a Tori volt!-nevetett Sid is.
-Gondoltam, csak te vagy ilyen...kreatív!
-Naja.
-Hogy lehetsz ilyen? Együtt kéne velem érezned!-vinnyogott Bellácska
-Be kell látnod, hogy ez tényleg vicces!-védekezett Louis
-Dögölj meg!-sivítitta Bellácska felpofozta Louist és elrohant.
-Na így kell lekoptatni valakit.-kacsintottam Sidre
-Köszi, ideje volt-mondta Louis az arcát fogva
-És meg is köszönöd! Szerintem meg bunkó dolog!-lázadt Zayn
-Zayn nyugi van már! Megérdemelte!-jelentette ki Sid
-Szerintem meg nem! Csak magaddal törődsz?
-Nem! De tagadhatatlan, hogy magammal is! Miért ez olyan nagy problem?
-Igen! Szgény lány szörnyen érezheti magát! Hogy lehetsz ilyen köcsög mindenkivel?-Zayn már kiabált
-Mivan veled haver?-Louis sem értette a helyzetet
-Zayn mi..
De Sid közbe vágott-Nehogy már te legyél kiakadva! Mondod ezt te mikor köztudott, hogy..
-Tudod mit nem is érdekelsz!-Zayn kirohant a házból. Én meg csak néztem, ahogy mindenki.
-Ez mi volt?-találta meg a hangját Niall
2013. január 23., szerda
25 Fejezet És lőn világosság alias Sid
*Tori szemszöge*
Mini és Harry kiléptek az ajtón. Elég volt egy pillantás rájuk és sejtettem mi történt.
-Vége a játéknak.-közöltem
-Miért?-nézett rám Bellácska
-Mert azt mondtam. Inkább beszélgessünk.-vigyorogtam Minire
Leültek a kanapéra.
-Hát jó.-szólalt meg Mini
-Gondolom, tudjátok, de azért szeretnénk hivatalosan is kijelenteni...
-Micsodát?-kérdezte Zayn
-Itt vagyok! Csodáljatok!-toppant be Sid a nappaliba
Minivel egyszerre sikítottuk, hogy Sid és ugrottunk a nyakába úgy, hogy mindhárman a földön kötöttünk ki.
-Ezt akartátok bejelenteni?-kérdezte Zayn
-Nem.-mondta Harry
-Sid, hogy kerülsz ide? miért nem szóltál, hogy jössz?
-Mert én megtehetem! Na hol az a..Niall!-ugrott most Sid Niall nyakába-Úgy hiányoztál! Annyira de úgy, hogy nagyon!
--Istenem, te is nekem!
-Ugyan! Tudod, hogy a barátaim hívhatnak Sidnek is!-ültünk le
-Na ez nagyon hiányzott!-nevettem
-Mi?-tetette a tudatlant Sid
-Te! Te gyökér kurva!
-Biztos vagy te ebben?
-Igen!
-Nem kéne jó!
-Nem jó!
-Szóval te vagy Sid.-állapította meg a nyilvánvalót Liam
-Igen.
-Gondolom tudod a nevünket.
-Persze.
-Az enyémet biztos nem.- vinnyogta Bellácska
-Nem. Pedig én általában mindent tudok.
-Bella vagyok.
-Nem bírjuk-súgtam oda Sidnek
-Te melyik bolygóról jöttél?-kezdte Sid a basztatást
-Hogyan?
-Mars?
-Tessék?
-Jaj Sid hagyd már szegénykét! Nem ebből a naprendszerből jött, de nem kell érte basztatni! Tudjuk, hogy te sosem teremtenél..ilyet.-szálltam be a játékba
-Igazad van. Ilyet biztos nem.
-Hogy lehettek ilyen bunkók? Én sosem voltam veletek ilyen faragatlan!
- Éhes vagyok.-szólt Sid
-Csinálok ebédet.-pattantam-Mini segíts Sid te is!
Megértették és kijöttek.
-Na mi a szar ez?-kérte az információkat Sid
-Sok minden történt ám!-kezdtem-Mini beleszeretett Harrybe, én meg Louisba...
-Most komolyan?
-Igen. De nem akartam és Louist már lepattintottam egyszer, és most meg rájöttem, hogy mégis szeretem ő meg beállított ezzel a kurvával.
-Én meg szeretem Harryt csak úgy simán.
-Azta! Mozgásba lendültetek amíg nem voltam.-állapította meg Sid
-Na,ja. -vettem ki egy edényt a szekrényből
-Ezt a kurvát lepattintjuk simán, titeket meg összehozunk.-szőtte terveit Sid
Mini mosolygott, én meg na persze fejet vágtam.
-Mini már összejött Harryvel.-jelentettem ki
-Honnan tudod?-kérdezte Mini
-Csak rád kell nézni.
-Komoly?-kérdezte Sid
-Nem komoly, inkább romantikus.-mosolyogtam
-Basszon már meg egy lapos patkány!
-Tényleg, és csak az előbb.-mosolygott Mini-De úgy szeretem és aaaaj! annyira édes és..
-Értjük.-mondtuk egyszerre Siddel.
-És te Sid? Kanadában összeszedtél valakit?-vigyorogtam
-Nem, ott nincsenek jó pasik.
-Itt vannak.-áhítozott Mini
-Hát vannak.
-Fogadok Zayn.-mondtam
-Nem! Az a pasi antipatikus.
-Mint két tojás, Mini ebből lesz valami.-kacsintottam rá
-Nem lesz semmi!
-Aha, hát persze.
Mini és Harry kiléptek az ajtón. Elég volt egy pillantás rájuk és sejtettem mi történt.
-Vége a játéknak.-közöltem
-Miért?-nézett rám Bellácska
-Mert azt mondtam. Inkább beszélgessünk.-vigyorogtam Minire
Leültek a kanapéra.
-Hát jó.-szólalt meg Mini
-Gondolom, tudjátok, de azért szeretnénk hivatalosan is kijelenteni...
-Micsodát?-kérdezte Zayn
-Itt vagyok! Csodáljatok!-toppant be Sid a nappaliba
Minivel egyszerre sikítottuk, hogy Sid és ugrottunk a nyakába úgy, hogy mindhárman a földön kötöttünk ki.
-Ezt akartátok bejelenteni?-kérdezte Zayn
-Nem.-mondta Harry
-Sid, hogy kerülsz ide? miért nem szóltál, hogy jössz?
-Mert én megtehetem! Na hol az a..Niall!-ugrott most Sid Niall nyakába-Úgy hiányoztál! Annyira de úgy, hogy nagyon!
--Istenem, te is nekem!
-Ugyan! Tudod, hogy a barátaim hívhatnak Sidnek is!-ültünk le
-Na ez nagyon hiányzott!-nevettem
-Mi?-tetette a tudatlant Sid
-Te! Te gyökér kurva!
-Biztos vagy te ebben?
-Igen!
-Nem kéne jó!
-Nem jó!
-Szóval te vagy Sid.-állapította meg a nyilvánvalót Liam
-Igen.
-Gondolom tudod a nevünket.
-Persze.
-Az enyémet biztos nem.- vinnyogta Bellácska
-Nem. Pedig én általában mindent tudok.
-Bella vagyok.
-Nem bírjuk-súgtam oda Sidnek
-Te melyik bolygóról jöttél?-kezdte Sid a basztatást
-Hogyan?
-Mars?
-Tessék?
-Jaj Sid hagyd már szegénykét! Nem ebből a naprendszerből jött, de nem kell érte basztatni! Tudjuk, hogy te sosem teremtenél..ilyet.-szálltam be a játékba
-Igazad van. Ilyet biztos nem.
-Hogy lehettek ilyen bunkók? Én sosem voltam veletek ilyen faragatlan!
- Éhes vagyok.-szólt Sid
-Csinálok ebédet.-pattantam-Mini segíts Sid te is!
Megértették és kijöttek.
-Na mi a szar ez?-kérte az információkat Sid
-Sok minden történt ám!-kezdtem-Mini beleszeretett Harrybe, én meg Louisba...
-Most komolyan?
-Igen. De nem akartam és Louist már lepattintottam egyszer, és most meg rájöttem, hogy mégis szeretem ő meg beállított ezzel a kurvával.
-Én meg szeretem Harryt csak úgy simán.
-Azta! Mozgásba lendültetek amíg nem voltam.-állapította meg Sid
-Na,ja. -vettem ki egy edényt a szekrényből
-Ezt a kurvát lepattintjuk simán, titeket meg összehozunk.-szőtte terveit Sid
Mini mosolygott, én meg na persze fejet vágtam.
-Mini már összejött Harryvel.-jelentettem ki
-Honnan tudod?-kérdezte Mini
-Csak rád kell nézni.
-Komoly?-kérdezte Sid
-Nem komoly, inkább romantikus.-mosolyogtam
-Basszon már meg egy lapos patkány!
-Tényleg, és csak az előbb.-mosolygott Mini-De úgy szeretem és aaaaj! annyira édes és..
-Értjük.-mondtuk egyszerre Siddel.
-És te Sid? Kanadában összeszedtél valakit?-vigyorogtam
-Nem, ott nincsenek jó pasik.
-Itt vannak.-áhítozott Mini
-Hát vannak.
-Fogadok Zayn.-mondtam
-Nem! Az a pasi antipatikus.
-Mint két tojás, Mini ebből lesz valami.-kacsintottam rá
-Nem lesz semmi!
-Aha, hát persze.
2013. január 22., kedd
24 Fejezet Mióta vártam már erre
-Na ki kezd?-kérdeztem. Bellácska Louis mellett ült és a lábát simogatta. Hogy esne rá egy tonnás tücsök.A pofám leszakad.
-Majd én!-vonyított Bellácska
-Jó.
Pörgetett. Úristen csak ne Louist. Kérlek ne..Niall, Ő, és Louis! De nem tovább megy Liam. Köszönöm! Játszottunk vagy egy órája, és se én se Bella nem volt még Louisszal.
-Min te jössz.
Pörgetett. Megállt...-gonoszan elvigyorodtam-Harryn
*Mini szemszöge*
Csak ne Harryt, csak ne Harryt!Én kidobom a taccsot. Meghalok! Meghalok! Meghalok! Hogy kerültünk máris a szekrénybe? Mikor jöttem én be. Ja tényleg az előbb.
-Na, mi legyen?
-Nem tudom.-még szerencse, hogy sötét van...
-Mini, szóval....Hát izé őőő..Mo..Mondani szeretnék valamit egy ideje.
-Mit?
-Hát, őőő, izé....
-Harry mondd már nem esek neked!
-Sze..Szeretlek!
MIIII???????Na jó nyugi! Gondolkodj logikusan! Harry szeret? Harry szeret. Harry szeret!!!!! Úristen! Szólalj már meg! Ha tudnék...
-Megharagudnál, ha most megcsinálnám azt amiről már jó ideje álmodozom?-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Közelebb jött. Pár centire tőlem. Lehelete simogatta az arcom. Egyik kezével megtámasztotta a derekam, a másikkal nekitámaszkodott a falnak, aminek nekidöntött.
-Szeretlek!-suttogtam neki. Ekkor forró ajkát az enyémre tapasztotta. Édesen csókolt. Először finoman, majd egyre szenvedélyesebben. Mikor szétváltak ajkaink homlokát nekitámasztotta az enyémnek.
-Nem is tudod mióta várok erre.-suttogta. Kuncogtam egy kicsit.
-De megérte!
-Még nem tudtam eldönteni, túl keveset kaptam.
Természetesen újra megcsókolt.
-Harry! Lejár az időnk!
-Naés?
.nem igazán szeretném, hogy így nyisson ránk az a kurva!
-Jaj ne is mondd! Le kell koptatni de sürgősen.
-Egyetértek.
-Azért kapok még egy kis puszit?
Hát, hogy mondhattam volna nemet? Olyan aranyos! Kapott egy icipici puszit, majd nyílt is az ajtó.
-Majd én!-vonyított Bellácska
-Jó.
Pörgetett. Úristen csak ne Louist. Kérlek ne..Niall, Ő, és Louis! De nem tovább megy Liam. Köszönöm! Játszottunk vagy egy órája, és se én se Bella nem volt még Louisszal.
-Min te jössz.
Pörgetett. Megállt...-gonoszan elvigyorodtam-Harryn
*Mini szemszöge*
Csak ne Harryt, csak ne Harryt!Én kidobom a taccsot. Meghalok! Meghalok! Meghalok! Hogy kerültünk máris a szekrénybe? Mikor jöttem én be. Ja tényleg az előbb.
-Na, mi legyen?
-Nem tudom.-még szerencse, hogy sötét van...
-Mini, szóval....Hát izé őőő..Mo..Mondani szeretnék valamit egy ideje.
-Mit?
-Hát, őőő, izé....
-Harry mondd már nem esek neked!
-Sze..Szeretlek!
MIIII???????Na jó nyugi! Gondolkodj logikusan! Harry szeret? Harry szeret. Harry szeret!!!!! Úristen! Szólalj már meg! Ha tudnék...
-Megharagudnál, ha most megcsinálnám azt amiről már jó ideje álmodozom?-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Közelebb jött. Pár centire tőlem. Lehelete simogatta az arcom. Egyik kezével megtámasztotta a derekam, a másikkal nekitámaszkodott a falnak, aminek nekidöntött.
-Szeretlek!-suttogtam neki. Ekkor forró ajkát az enyémre tapasztotta. Édesen csókolt. Először finoman, majd egyre szenvedélyesebben. Mikor szétváltak ajkaink homlokát nekitámasztotta az enyémnek.
-Nem is tudod mióta várok erre.-suttogta. Kuncogtam egy kicsit.
-De megérte!
-Még nem tudtam eldönteni, túl keveset kaptam.
Természetesen újra megcsókolt.
-Harry! Lejár az időnk!
-Naés?
.nem igazán szeretném, hogy így nyisson ránk az a kurva!
-Jaj ne is mondd! Le kell koptatni de sürgősen.
-Egyetértek.
-Azért kapok még egy kis puszit?
Hát, hogy mondhattam volna nemet? Olyan aranyos! Kapott egy icipici puszit, majd nyílt is az ajtó.
2013. január 11., péntek
23 Fejezet Bella...
A lépcsőn jöttem lefelé mikor megláttam egy szőke csajt. Azt a szőke
csajt. Mintha kést szúrtak volna a tüdőmbe. Csak akkor tudtam meg, hogy
leestem a lépcsőn mikor már a földön feküdtem.
-Jesszus Sarah, Miniskedsz?-jött oda Niall
-Naja-kérdőn néztem rá
-Majd.-suttogta
Leültünk a kanapéra.
-Hellóka! A nevem Anabell! De szólíts csak Bellának!-mutatkozott be a csaj. Mondanom sem kell hogy antipatikus.
-Tori!-mosolyogtam
-Ó milyen kis cuki név, talán sváb?
-Ö, nem, becenév.
-Á hát persze és minek?
-Viktori..
-Ó, milyen kis cuki név!
Nagy levegőt vettem. Ezt, hogy fogom én kibírni? Niall megszorította a kezem.
-Srácok..-esett be Mini az ölembe.
-Érezd magad otthon!-nevettem fel
-Itt mindig!-mosolygott rám
-Ó Cica, majd este!
-Grrrr!
-Ez mi akar lenni?-vinnyogta Bella-Tán lezbik vagytok?
-Nem, csak néha azt játsszák!-magyarázta Harry türelmesen. Mintha nem lehetne tudni alapból is, hogy ez játék...
-Itt maradok kicsit jó?-dő-
lt hátra Mini
-Nem, jó! Tök nehéz vagy!-és belelöktem a mellettem ülő Harry ölébe.
-Itt maradhatsz.-mosolygott Harry, aztán rájött kihez beszél és csatlakozott vörösségben Minihez.
-Olyan édik vagytok! Jóbarik leszünk, ne aggódj kis szivem.-simogatta meg Louis kezét az a....
-Sarah jól vagy?-kérdezte Zayn
-Nem..-nyögtem és a hasamat fogtam.
-Mi a baj?-kérdezte asszem Niall, de nem vagyok benne biztos, mert akkor már szaladtam is ki a mosdóba. Nekidöntöttem a fejemet a falnak.
-Tori.-nyílt az ajtó, és Mini jelent meg-nem is vagy annyira rosszul igaz?
Megráztam a fejem. Persze, ő tudja, hogy sosem szoktam rosszul lenni.
-Figyelj, kibírod ezt a csajt! Louis úgyis rájön milyen egy kurva!
-Te is és Niall is tudtátok, hogy szeretem Louist! Miért nem mondtátok?
-Tori...
-Jólvan, de cöhh...
-Tori, gyere ki és képzeld az, hogy jön a Lekvár és ráül.
-Az a dagadék általánosból?
-Igen.-nevetett fel
-Az vajon már lefogyott?
-Te tényleg rosszul vagy!
Nevetve mentünk ki a fürdőből.
-Ennyit a rosszul létről.-füttyentett Niall
-Kussolj!
-Vagy mi lesz?
-Megharaplak!
-Igen?
-Igen!
-Gyere!
-Mini! Tiéd a jobb, enyém a bal!-ráugrottunk Niallre és megharaptuk a kezeit.
-Bazd, most komolyan?-nézett ránk?
-Te kérted!-néztem rá kutyaszemekkel
-Rendben! Mini!
-Lefogom.-bólintott
-Ne! Ezt nem tehetitek!
-De ezt tesszük!-közelített vészesen Mini
-Mini!-lefogtam a kezét, de sokat nem ért mivel a kézfejem is csikis, és ott csikizett, közben Niall hátulról támadott meg, és az oldalamon kezdett dolgozni.Én meg persze ugráltam összevissza és röhögtem, mint egy gyeplős paraszt.
-Jaj, hagyjátok már szegényt!-kelt a "védelmemre" Bella
-Addig nem amíg nincs jáhú!-közölte Mini
-Jáhú?-kérdezte Liam
Ekkor Niall megbökte az oldalam.-Jáhhhú!-kiáltottam
-Na ennyi, megvolt a jáhú.-pacsiztak össze Miniék
-Ja, hogy ez az.-nevetett Liam
-Olyan gyökér.-nevetett Mini-hogy tudja ezt mondani vagy kiáltani vagy nem tudom honnan jön.
-Reflexből Cicám! De ezt még nagyon megbánjátok!-néztem rájuk gyilkosan.
-Ugyan Pufika, valld be hogy élvezted.-mosolygott Mini
-Ó, kurvára!
-Nem akarsz felkelni a földről?-kérdezte Louis
-Ja tényleg.-jutott eszembe-Mini!
-A faszt!
-Niall!
-A..
-Sid nincs itt, úgyhogy felhúzol!
-Nyenyenyenyenye!-állt fel Niall
-Na látod! Jó kis Szöszi!-paskoltam meg a haját.-Várj! Egy szösz! Oksi, leszedtem.
-Tori és a szöszök.-nevetett Mini
-Kussolj, te ribanc!
-Igen?
-Igen!
-Mingyá' olyan pofont kapsz, hogy inkább nem folytatom!
-Mit?-néztem rá perverz vigyorral
-Tudod te azt!
-Grrr Cica!
-Majd este jó?-nézett ránk Harry
-Jó...-vágtuk a szomorút
-Na mit csináljunk ma?-kérdezte Louis
-Jujj! Tudom már! Üvegezés és a párok 5 percre bemehetnek egy szekrénybe és akármit csinálhatnak.-adta az ötletet Bella
-Csak itt senki nem fog csókolózni senkivel mivel barátok vagyunk.-mondtam- Khmm a legtöbben. -néztem Minire. Ő úgy nézett vissza rám mintha egy villányi parázsba is meg tudna fojtani.Mert ő megteheti.
-Nem muszáj csókolózni!-itt Louisra nézett-De szabad.
-De meg tudnám ölni egy disznó molekulájával.-morogtam Mininek
-Nyugi!
-Na keresek üveget.-közölte Liam
-Jesszus Sarah, Miniskedsz?-jött oda Niall
-Naja-kérdőn néztem rá
-Majd.-suttogta
Leültünk a kanapéra.
-Hellóka! A nevem Anabell! De szólíts csak Bellának!-mutatkozott be a csaj. Mondanom sem kell hogy antipatikus.
-Tori!-mosolyogtam
-Ó milyen kis cuki név, talán sváb?
-Ö, nem, becenév.
-Á hát persze és minek?
-Viktori..
-Ó, milyen kis cuki név!
Nagy levegőt vettem. Ezt, hogy fogom én kibírni? Niall megszorította a kezem.
-Srácok..-esett be Mini az ölembe.
-Érezd magad otthon!-nevettem fel
-Itt mindig!-mosolygott rám
-Ó Cica, majd este!
-Grrrr!
-Ez mi akar lenni?-vinnyogta Bella-Tán lezbik vagytok?
-Nem, csak néha azt játsszák!-magyarázta Harry türelmesen. Mintha nem lehetne tudni alapból is, hogy ez játék...
-Itt maradok kicsit jó?-dő-
lt hátra Mini
-Nem, jó! Tök nehéz vagy!-és belelöktem a mellettem ülő Harry ölébe.
-Itt maradhatsz.-mosolygott Harry, aztán rájött kihez beszél és csatlakozott vörösségben Minihez.
-Olyan édik vagytok! Jóbarik leszünk, ne aggódj kis szivem.-simogatta meg Louis kezét az a....
-Sarah jól vagy?-kérdezte Zayn
-Nem..-nyögtem és a hasamat fogtam.
-Mi a baj?-kérdezte asszem Niall, de nem vagyok benne biztos, mert akkor már szaladtam is ki a mosdóba. Nekidöntöttem a fejemet a falnak.
-Tori.-nyílt az ajtó, és Mini jelent meg-nem is vagy annyira rosszul igaz?
Megráztam a fejem. Persze, ő tudja, hogy sosem szoktam rosszul lenni.
-Figyelj, kibírod ezt a csajt! Louis úgyis rájön milyen egy kurva!
-Te is és Niall is tudtátok, hogy szeretem Louist! Miért nem mondtátok?
-Tori...
-Jólvan, de cöhh...
-Tori, gyere ki és képzeld az, hogy jön a Lekvár és ráül.
-Az a dagadék általánosból?
-Igen.-nevetett fel
-Az vajon már lefogyott?
-Te tényleg rosszul vagy!
Nevetve mentünk ki a fürdőből.
-Ennyit a rosszul létről.-füttyentett Niall
-Kussolj!
-Vagy mi lesz?
-Megharaplak!
-Igen?
-Igen!
-Gyere!
-Mini! Tiéd a jobb, enyém a bal!-ráugrottunk Niallre és megharaptuk a kezeit.
-Bazd, most komolyan?-nézett ránk?
-Te kérted!-néztem rá kutyaszemekkel
-Rendben! Mini!
-Lefogom.-bólintott
-Ne! Ezt nem tehetitek!
-De ezt tesszük!-közelített vészesen Mini
-Mini!-lefogtam a kezét, de sokat nem ért mivel a kézfejem is csikis, és ott csikizett, közben Niall hátulról támadott meg, és az oldalamon kezdett dolgozni.Én meg persze ugráltam összevissza és röhögtem, mint egy gyeplős paraszt.
-Jaj, hagyjátok már szegényt!-kelt a "védelmemre" Bella
-Addig nem amíg nincs jáhú!-közölte Mini
-Jáhú?-kérdezte Liam
Ekkor Niall megbökte az oldalam.-Jáhhhú!-kiáltottam
-Na ennyi, megvolt a jáhú.-pacsiztak össze Miniék
-Ja, hogy ez az.-nevetett Liam
-Olyan gyökér.-nevetett Mini-hogy tudja ezt mondani vagy kiáltani vagy nem tudom honnan jön.
-Reflexből Cicám! De ezt még nagyon megbánjátok!-néztem rájuk gyilkosan.
-Ugyan Pufika, valld be hogy élvezted.-mosolygott Mini
-Ó, kurvára!
-Nem akarsz felkelni a földről?-kérdezte Louis
-Ja tényleg.-jutott eszembe-Mini!
-A faszt!
-Niall!
-A..
-Sid nincs itt, úgyhogy felhúzol!
-Nyenyenyenyenye!-állt fel Niall
-Na látod! Jó kis Szöszi!-paskoltam meg a haját.-Várj! Egy szösz! Oksi, leszedtem.
-Tori és a szöszök.-nevetett Mini
-Kussolj, te ribanc!
-Igen?
-Igen!
-Mingyá' olyan pofont kapsz, hogy inkább nem folytatom!
-Mit?-néztem rá perverz vigyorral
-Tudod te azt!
-Grrr Cica!
-Majd este jó?-nézett ránk Harry
-Jó...-vágtuk a szomorút
-Na mit csináljunk ma?-kérdezte Louis
-Jujj! Tudom már! Üvegezés és a párok 5 percre bemehetnek egy szekrénybe és akármit csinálhatnak.-adta az ötletet Bella
-Csak itt senki nem fog csókolózni senkivel mivel barátok vagyunk.-mondtam- Khmm a legtöbben. -néztem Minire. Ő úgy nézett vissza rám mintha egy villányi parázsba is meg tudna fojtani.Mert ő megteheti.
-Nem muszáj csókolózni!-itt Louisra nézett-De szabad.
-De meg tudnám ölni egy disznó molekulájával.-morogtam Mininek
-Nyugi!
-Na keresek üveget.-közölte Liam
22 Nem kéne!
Harryt néztem miközben alszik. A haja szanaszét. Egyik kezével
megvakarta az egyik kockáját a sok közül, ami következtében forróság
futott végig a testemen. Ez lehetetlen. Nem lehetek szerelmes belé. De
állandóan érzem az érintését a bőrömön. Ha ránézek elvörösödöm, és ha
nincs a közelemben hiányzik. És most sincs rajta póló. Elkezdtem
tanulmányozni ( még egyszer) a kockáit.
-Feküdhetek itt továbbra is úgy, hogy nem tepersz le?-szólalt meg egy mély rekedtes hang. Tekintetem felcsúszott Harry arcára. Gonoszan vigyorgott. Én pedig nagyon elvörösödtem.
-Kussolj be jó?!
-Én?-nézett rám kiskutya szemekkel
-És ne nézz így rám!
Felkönyökölt-Hogyan?
-Így ezzel a szemmel!
-Nem értem mire gondolsz.-mosolyodott el
-Most meg a 100 wattos mosoly! Fejezd be!
-Miért?
-Mert...-mert elolvadok tőle és megharapom a szádat-azt mondtam!
-És ha abbahagyom megkérhetlek valamire?
-Mire?
-Eljössz velem vacsizni!
-Ha eljövök abbahagyod?
-Igen. Mára.
-Rendben.Éhes vagyok!
Lementünk a nappaliban. Louis a kanapén aludt.
-Hát ez?-néztem Harryre
-Nem tudom....
-Itt aludt, hogy Tori aludhasson az ágyában. Bár Torit szó szerint 3 vittük föl mert nem volt hajlandó kitúrni Lou-t az ágyából.-nevetett Liam
-De egy gyökér!-nevettem el magam.
*Tori szemszöge*
Louis ágyában fekve gondolkodtam. Olyan jó illat van itt, hogy nem akarok felkelni. Agyam a tegnap este körül járt.
*tegnap*
Niallel táncoltam. Aztán megláttam Louist egy szőke csajjal táncolni. Nem értettem, de a szívem kihagyott. Miért rémít ez meg?
-Tori jól vagy?-nézett rám Niall. Észre sem vettemhogy nem mozgok.
-Persze, csak kicsit melegem lett.
-Kimenjünk?
-Nem kell, kimegyek a mosdóba megmosom az arcom és jobb lesz.-amennyire tudtam elmosolyodtam.Gyors kimentem a mosdóba és megmostam az arcom, majd nekitámaszkodtam a falnak. Miért zavar ez engem? Mi a szar bajom van? Tori gondolkodj már! Örülnöd kéne, hogy Louis tovább lépett! Én miért nem tudok?Na jó, megmondom mi lesz! Ki mész és bulizol! Kimentem és beleütköztem valakibe.
-Tori! Régen mentél el és...Mi a baj?-kérdezte mikor szinte beleestem a karjaiba.
-Nem tudom! Megláttam Louist azzal a csajjal és...
-És végre rájöttél, hogy szereted!-mosolyodott el
-Nem! Én nem....
-Hagyjuk már ezt! Minivel egy ideje tudjuk és fogadtunk mikor jössz rá!
-Basszátok meg! Nekem nem kéne az ilyeneket elmondani?
-Már ne is haragudj de mi mondjuk el, hogy mit érzel?
-Minid tudjátok előbb mint én!De ez hogy lehet?
-Hát tudod..
-Nem a tudományos megközelítést várom! Költői kérdés volt.
-Ja rendben.
-De most mi..
-Elmondod neki!
-Dehogy mondom! Összetörtem a szívét, ezt elfogadta és túltette magát rajta most meg közöljem vele, hogy bocsi mégis szeretlek és elvárjam, hogy minden happy legyen?
-Igen, valahogy így!
-Te akkora gyökér vagy!
-Jó én sem így értettem...Nem tudom mit csinálj!
-Naja..
*ma*
Most komolyan. Szerelmes lettem, mikor feltett szándékom volt ennek az ellenkezője...Ráadásul pont kibe? Az eszem megáll olyan nyomorék vagyok!
-Feküdhetek itt továbbra is úgy, hogy nem tepersz le?-szólalt meg egy mély rekedtes hang. Tekintetem felcsúszott Harry arcára. Gonoszan vigyorgott. Én pedig nagyon elvörösödtem.
-Kussolj be jó?!
-Én?-nézett rám kiskutya szemekkel
-És ne nézz így rám!
Felkönyökölt-Hogyan?
-Így ezzel a szemmel!
-Nem értem mire gondolsz.-mosolyodott el
-Most meg a 100 wattos mosoly! Fejezd be!
-Miért?
-Mert...-mert elolvadok tőle és megharapom a szádat-azt mondtam!
-És ha abbahagyom megkérhetlek valamire?
-Mire?
-Eljössz velem vacsizni!
-Ha eljövök abbahagyod?
-Igen. Mára.
-Rendben.Éhes vagyok!
Lementünk a nappaliban. Louis a kanapén aludt.
-Hát ez?-néztem Harryre
-Nem tudom....
-Itt aludt, hogy Tori aludhasson az ágyában. Bár Torit szó szerint 3 vittük föl mert nem volt hajlandó kitúrni Lou-t az ágyából.-nevetett Liam
-De egy gyökér!-nevettem el magam.
*Tori szemszöge*
Louis ágyában fekve gondolkodtam. Olyan jó illat van itt, hogy nem akarok felkelni. Agyam a tegnap este körül járt.
*tegnap*
Niallel táncoltam. Aztán megláttam Louist egy szőke csajjal táncolni. Nem értettem, de a szívem kihagyott. Miért rémít ez meg?
-Tori jól vagy?-nézett rám Niall. Észre sem vettemhogy nem mozgok.
-Persze, csak kicsit melegem lett.
-Kimenjünk?
-Nem kell, kimegyek a mosdóba megmosom az arcom és jobb lesz.-amennyire tudtam elmosolyodtam.Gyors kimentem a mosdóba és megmostam az arcom, majd nekitámaszkodtam a falnak. Miért zavar ez engem? Mi a szar bajom van? Tori gondolkodj már! Örülnöd kéne, hogy Louis tovább lépett! Én miért nem tudok?Na jó, megmondom mi lesz! Ki mész és bulizol! Kimentem és beleütköztem valakibe.
-Tori! Régen mentél el és...Mi a baj?-kérdezte mikor szinte beleestem a karjaiba.
-Nem tudom! Megláttam Louist azzal a csajjal és...
-És végre rájöttél, hogy szereted!-mosolyodott el
-Nem! Én nem....
-Hagyjuk már ezt! Minivel egy ideje tudjuk és fogadtunk mikor jössz rá!
-Basszátok meg! Nekem nem kéne az ilyeneket elmondani?
-Már ne is haragudj de mi mondjuk el, hogy mit érzel?
-Minid tudjátok előbb mint én!De ez hogy lehet?
-Hát tudod..
-Nem a tudományos megközelítést várom! Költői kérdés volt.
-Ja rendben.
-De most mi..
-Elmondod neki!
-Dehogy mondom! Összetörtem a szívét, ezt elfogadta és túltette magát rajta most meg közöljem vele, hogy bocsi mégis szeretlek és elvárjam, hogy minden happy legyen?
-Igen, valahogy így!
-Te akkora gyökér vagy!
-Jó én sem így értettem...Nem tudom mit csinálj!
-Naja..
*ma*
Most komolyan. Szerelmes lettem, mikor feltett szándékom volt ennek az ellenkezője...Ráadásul pont kibe? Az eszem megáll olyan nyomorék vagyok!
2013. január 4., péntek
21 Fejezet Mi a szar?
-Kibékültetek?-fogadott Zayn
-Nem voltunk összeveszve.-néztem rá hülyén
-Végre itt vagy!-ölelt meg Niall
-Hülye gyerek minden nap taliztunk!
-És?Nem ölelhetlek meg?
-De.
-Na ugye!
-Ennek örömére nem megyünk el bulizni?-kérdezte Liam
-Ez kérdés volt? A piára mindig kapható vagyok!-vigyorodtam el
-Azt tudjuk, te alkoholista állat.-jött be a szobába Mini
-Nem vagyok se alkoholista se állat. Kan-ca vagyok, de nem akármilyen! Áuszrtál!
-A kan-ca is állat te beteg gyermek!
-Nem vagyok gyermek!
-Honnan tudod azt se tudod hány éves vagy!
-10 után nem számoltam mert hiányoztam a suliból!-elkapott a röhögőgörcs és nem engedett el vagy 10 percig. Én röhögtem a többiek arról diskuráltak hova megyünk.
-Na Tori most már nyugodj meg indulunk!-simogatta a hátam Mini
-De Harry még nincs itt.-mutatott rá Louis
-Honnan veszed?-jött Harry hangja a hátam mögül
-Na induljunk!-előzte meg Liam gyorsan Louis csípős megjegyzését.
*Mini szemszöge*
*a buliban*
Mindenki táncolt kivéve engem. Én még a konyhában álltam Harryhez simulva.
-Mini!-huppant le mellém az emlegetett szamár
-Hm?
-Gyere már táncolni!
-Most nincs kedvem.
-Miniiiiii!-hátulról megfogta a derekam és elrángatott a táncparkettre.Ott sem engedett el csak elém került.
-Olyan gyönyörű vagy!-súgta a fülembe. Kirázott a hideg mikor a lehelete megcsapta a nyakam.
-Harry!
-Hm?
-Mi volt az a konyhában?
-Az? Őőőő hát az őőőő a konyhában őőőő...
-Na jó hagyjuk.
-Iszunk valamit?
-Most rángattál ide.
-Most pedig elrángatlak.-megfogta a kezem és odahúzott a pulthoz. Leültünk és kört-kör után ittunk.
-Milyen kiscsibécske!-jött oda hozzánk egy srác és végig simította a combom
-Hagyd békén!-mordult rá Harry és vadul lesöpörte a srác kezét a combomról.
-Mi van gyerek! Féltékenykedsz?
-Mi a probléma?-jöttek oda a többiek.
-Semmi!-emelte fel a kezét a srác
-Remélem is!-morogta Harry. Zöld szeme vadul villogott. A srác elódalgott.
-Harry vidd ki innen Minit.-adta ki Liam
-Miért semmi gond nem lesz.-ellenkezdtem
-Nembaj!-állt fel Harry, és jelentőségteljes pillantást váltottak Liammel.
-De nem fogom elrontani a bulit!
-Megvárjuk őket a buszban rendben?-kérdezte ingerülten Harry
-De..
-Jössz!-Harry megfogta a karom és kifelé húzott.
-De Harry.
-Nem engedem, hogy bárki bántson!-fordult hátra majd kinyitotta az ajtót, végül a buszban találtam magam.
-Nem kellett volna ezt ennyire felfújni.-szólaltam meg végül.
-Jobb félni. Te gyönyörű vagy és védtelen. Nem bírnám ki...
-Ha?
-Nem bírom ha egy férfi úgy néz rád.-volt egy olyan érzésem,hogy először nem ezt akarta mondani de végül ez is megdöbbentett.
-Harry-kezdtem volna de ő felém fordult és megcsókolt. Hátradöntött és fölém helyezkedve tovább csókolt. Bletúrtam a hajába míg másik kezemmel a hátán simítottam végig.Összekulcsoltam a lábaim az övéivel és fölé kerültem. Szétszakítottam az ingét és végigsimítva a kockáin és a mellkasán újra az ő száján volt az enyém. Visszafordított így megint én voltam alul. Letépte a felsőm és elhajította. Végig csókolta a nyakam és a kulcscsontom, majd újra föl a nyakamon, az államon. Kicsit beharapta az alsó ajkam szélét és újra bebocsájtást kért a számba. Átkulcsoltam a derekát, még közelebb akartam érezni magamhoz.Kezemmel is közelebb húztam. Teljesen egymáshoz simulva csókolóztunk tovább. Hasammal éreztem kockái domborodását.Kezével már a melltartóm kapcsolóját kereste. Nevetést hallottunk. Egyszerre fordítottuk rémülten arra a fejünket.Úristen, mit csináltunk?Harry felkelt és magával húzott engem is. Gyorsan felhúztam a pólómat. De ő még mindig ügyködött a gombokkal. Hát persze. Egy csomó gomb hiányzott. Megfogtam a kólás üveget és leöntöttem vele.
-Mit csinálsz?
-Magyarázkodni fogunk!
Megértette és elkezdte törölgetni magát én pedig nevettem. Kinyílt az ajtó.
-Ti meg mi a lószart csináltatok?-nézett ránk Tori aztán elnevette magát. Mellette Niall támogatta, különben elesett volna.
-Leöntöttem Harryt kólával. Véletlen volt!-egész jól alakítok.
-Hát oké.-Louis beszállt a kormány mögé. a többiek hátra. Leültem Harry mellé. Még mindig magát törölgette. Mi a lószart csináltunk?
-Nem voltunk összeveszve.-néztem rá hülyén
-Végre itt vagy!-ölelt meg Niall
-Hülye gyerek minden nap taliztunk!
-És?Nem ölelhetlek meg?
-De.
-Na ugye!
-Ennek örömére nem megyünk el bulizni?-kérdezte Liam
-Ez kérdés volt? A piára mindig kapható vagyok!-vigyorodtam el
-Azt tudjuk, te alkoholista állat.-jött be a szobába Mini
-Nem vagyok se alkoholista se állat. Kan-ca vagyok, de nem akármilyen! Áuszrtál!
-A kan-ca is állat te beteg gyermek!
-Nem vagyok gyermek!
-Honnan tudod azt se tudod hány éves vagy!
-10 után nem számoltam mert hiányoztam a suliból!-elkapott a röhögőgörcs és nem engedett el vagy 10 percig. Én röhögtem a többiek arról diskuráltak hova megyünk.
-Na Tori most már nyugodj meg indulunk!-simogatta a hátam Mini
-De Harry még nincs itt.-mutatott rá Louis
-Honnan veszed?-jött Harry hangja a hátam mögül
-Na induljunk!-előzte meg Liam gyorsan Louis csípős megjegyzését.
*Mini szemszöge*
*a buliban*
Mindenki táncolt kivéve engem. Én még a konyhában álltam Harryhez simulva.
-Mini!-huppant le mellém az emlegetett szamár
-Hm?
-Gyere már táncolni!
-Most nincs kedvem.
-Miniiiiii!-hátulról megfogta a derekam és elrángatott a táncparkettre.Ott sem engedett el csak elém került.
-Olyan gyönyörű vagy!-súgta a fülembe. Kirázott a hideg mikor a lehelete megcsapta a nyakam.
-Harry!
-Hm?
-Mi volt az a konyhában?
-Az? Őőőő hát az őőőő a konyhában őőőő...
-Na jó hagyjuk.
-Iszunk valamit?
-Most rángattál ide.
-Most pedig elrángatlak.-megfogta a kezem és odahúzott a pulthoz. Leültünk és kört-kör után ittunk.
-Milyen kiscsibécske!-jött oda hozzánk egy srác és végig simította a combom
-Hagyd békén!-mordult rá Harry és vadul lesöpörte a srác kezét a combomról.
-Mi van gyerek! Féltékenykedsz?
-Mi a probléma?-jöttek oda a többiek.
-Semmi!-emelte fel a kezét a srác
-Remélem is!-morogta Harry. Zöld szeme vadul villogott. A srác elódalgott.
-Harry vidd ki innen Minit.-adta ki Liam
-Miért semmi gond nem lesz.-ellenkezdtem
-Nembaj!-állt fel Harry, és jelentőségteljes pillantást váltottak Liammel.
-De nem fogom elrontani a bulit!
-Megvárjuk őket a buszban rendben?-kérdezte ingerülten Harry
-De..
-Jössz!-Harry megfogta a karom és kifelé húzott.
-De Harry.
-Nem engedem, hogy bárki bántson!-fordult hátra majd kinyitotta az ajtót, végül a buszban találtam magam.
-Nem kellett volna ezt ennyire felfújni.-szólaltam meg végül.
-Jobb félni. Te gyönyörű vagy és védtelen. Nem bírnám ki...
-Ha?
-Nem bírom ha egy férfi úgy néz rád.-volt egy olyan érzésem,hogy először nem ezt akarta mondani de végül ez is megdöbbentett.
-Harry-kezdtem volna de ő felém fordult és megcsókolt. Hátradöntött és fölém helyezkedve tovább csókolt. Bletúrtam a hajába míg másik kezemmel a hátán simítottam végig.Összekulcsoltam a lábaim az övéivel és fölé kerültem. Szétszakítottam az ingét és végigsimítva a kockáin és a mellkasán újra az ő száján volt az enyém. Visszafordított így megint én voltam alul. Letépte a felsőm és elhajította. Végig csókolta a nyakam és a kulcscsontom, majd újra föl a nyakamon, az államon. Kicsit beharapta az alsó ajkam szélét és újra bebocsájtást kért a számba. Átkulcsoltam a derekát, még közelebb akartam érezni magamhoz.Kezemmel is közelebb húztam. Teljesen egymáshoz simulva csókolóztunk tovább. Hasammal éreztem kockái domborodását.Kezével már a melltartóm kapcsolóját kereste. Nevetést hallottunk. Egyszerre fordítottuk rémülten arra a fejünket.Úristen, mit csináltunk?Harry felkelt és magával húzott engem is. Gyorsan felhúztam a pólómat. De ő még mindig ügyködött a gombokkal. Hát persze. Egy csomó gomb hiányzott. Megfogtam a kólás üveget és leöntöttem vele.
-Mit csinálsz?
-Magyarázkodni fogunk!
Megértette és elkezdte törölgetni magát én pedig nevettem. Kinyílt az ajtó.
-Ti meg mi a lószart csináltatok?-nézett ránk Tori aztán elnevette magát. Mellette Niall támogatta, különben elesett volna.
-Leöntöttem Harryt kólával. Véletlen volt!-egész jól alakítok.
-Hát oké.-Louis beszállt a kormány mögé. a többiek hátra. Leültem Harry mellé. Még mindig magát törölgette. Mi a lószart csináltunk?
2013. január 3., csütörtök
20 Fejezet Újabb majdnem-csók
Teltek a napok. Én időm nagy részét a szobámban töltöttem.Olvastam,
aludtam, filmeket néztem, nagyrészt szomorút és horrort. Ami furcsa mert
jó a horrort imádom de a szomorúakat nem igazán... Pár nap múlva
megékeznek Mini szülei. Legalább lesz mit csinálnom. Mini jövőhéten
kezdi a sulit. Szegénykém...Most ép a fiúkkal van. Mindig hív engem is
de nem akarok Louisszal találkozni. Jó tudom, egyszer muszáj lesz de még
nem. Niall eljön minden nap és akkor olyanokat röhögünk, hogy megáll
bennem az ütő.
*Mini szemszöge*
Louis felpattant amint megjelentem a nappaliban.
-Nincsen itt.-válaszoltam az arcán megjelenő kérdésre.Visszazöttyen a kanapéra.
-Mini!-szólt Harry és mutatta, hogy a konyhába.
-Mi az?-kérdeztem elhelyezkedve pulton miután sikeresen elestem a szőnyegben.
-Kéne valamit csinálni.
-Tudom.
-De mit? Te olyan okos vagy! Találj ki valamit!
-Nem tudom. Meg kéne várni amíg rájönnek, hogy ez nem mehet így tovább.
-Vagy amíg Tori rá nem jön, hogy szereti Louist.
-Nem szereti.
-Tudom.-sóhajtott. Annyira törődik a barátjával! Megrázta a haját, majd hátrasimította. Uram segíts! Leestem a pultról.
-Áu!
-Jaj már megint! Jól vagy?-nevetett Harry
-Mi az, hogy már megint? Pont te mondod? Inkább kussolj, és segíts!-megfogtam a kezér és felhúzott. Kicsit tól közel magához. Éreztem a leheletét és a szíve vad dobogását, mivel kezem a mellkasán pihent. Egyre közeledett az arca. Vágül már az ajkamhoz ért.
-Harry...
-Sajnálom.-mondta majd felrohant a lépcsőn.
*Louis szemszöge*
Látnom kell Torit. Nem bírom már ezt.De ő nem akar látni. Hisz sosem jön el. De mondjuk úgy volt, hogy nem találkozunk pár napig. Basszus de egy farok vagyok! Ha én nem megyek oda, addig ő sem fog. Elmegyek hozzá!Felpattantam és felkaptam a kocsikulcsot.
-Hová mész?-kérdezte Liam
-Torihoz.
-Elmész hozzá?
-Ezt mondtam?
-De biztos?
-Igen! Na pá!
*Tori szemszöge*
Csöngettek.
-Mini nyiss ajtót-kiáltottam. Majd sóhajtottam-Miért pont olyankor nem vagy itthon amikor szükség lenne rád?-kinyitottam az ajtót-Mi van?
-Szia Tori!-mosolygott rám Louis.Tátva maradt a szám.
-Louis.
-Igen.Beengedsz?
-Mi? Ja, persze.
-Mit csinálsz?
-Zenét hallgatok.
-Mit?
-Olaszt.
-Azon belül?
-Emma Con le Nuovole.
-Aha. Szeretem a szőlőt.
-Örülök. Mi jártában?
-Hozzád jöttem.
-Na ne!
-De.
Ledőltünk az ágyamra, odanyújtottam Louisnak az egyik fülest.
-Jó szám.-szólalt meg végül.
-Ja.
-Tori. Tudom, hogy te nem szeretsz, és én nem tudlak nem szeretni, de nem tudok távol lenni sem tőled.
-Tudom.
-Ha nem találkozunk egy napig még rosszabb, szóval kérlek ne csináljuk ezt tovább.
-Rendben.
-Akkor? Átjössz hozzánk?
-Ez kérdés?-vigyorodtam el
-Kijelentés.
Nevetve elindultunk hozzájuk.
*Mini szemszöge*
Louis felpattant amint megjelentem a nappaliban.
-Nincsen itt.-válaszoltam az arcán megjelenő kérdésre.Visszazöttyen a kanapéra.
-Mini!-szólt Harry és mutatta, hogy a konyhába.
-Mi az?-kérdeztem elhelyezkedve pulton miután sikeresen elestem a szőnyegben.
-Kéne valamit csinálni.
-Tudom.
-De mit? Te olyan okos vagy! Találj ki valamit!
-Nem tudom. Meg kéne várni amíg rájönnek, hogy ez nem mehet így tovább.
-Vagy amíg Tori rá nem jön, hogy szereti Louist.
-Nem szereti.
-Tudom.-sóhajtott. Annyira törődik a barátjával! Megrázta a haját, majd hátrasimította. Uram segíts! Leestem a pultról.
-Áu!
-Jaj már megint! Jól vagy?-nevetett Harry
-Mi az, hogy már megint? Pont te mondod? Inkább kussolj, és segíts!-megfogtam a kezér és felhúzott. Kicsit tól közel magához. Éreztem a leheletét és a szíve vad dobogását, mivel kezem a mellkasán pihent. Egyre közeledett az arca. Vágül már az ajkamhoz ért.
-Harry...
-Sajnálom.-mondta majd felrohant a lépcsőn.
*Louis szemszöge*
Látnom kell Torit. Nem bírom már ezt.De ő nem akar látni. Hisz sosem jön el. De mondjuk úgy volt, hogy nem találkozunk pár napig. Basszus de egy farok vagyok! Ha én nem megyek oda, addig ő sem fog. Elmegyek hozzá!Felpattantam és felkaptam a kocsikulcsot.
-Hová mész?-kérdezte Liam
-Torihoz.
-Elmész hozzá?
-Ezt mondtam?
-De biztos?
-Igen! Na pá!
*Tori szemszöge*
Csöngettek.
-Mini nyiss ajtót-kiáltottam. Majd sóhajtottam-Miért pont olyankor nem vagy itthon amikor szükség lenne rád?-kinyitottam az ajtót-Mi van?
-Szia Tori!-mosolygott rám Louis.Tátva maradt a szám.
-Louis.
-Igen.Beengedsz?
-Mi? Ja, persze.
-Mit csinálsz?
-Zenét hallgatok.
-Mit?
-Olaszt.
-Azon belül?
-Emma Con le Nuovole.
-Aha. Szeretem a szőlőt.
-Örülök. Mi jártában?
-Hozzád jöttem.
-Na ne!
-De.
Ledőltünk az ágyamra, odanyújtottam Louisnak az egyik fülest.
-Jó szám.-szólalt meg végül.
-Ja.
-Tori. Tudom, hogy te nem szeretsz, és én nem tudlak nem szeretni, de nem tudok távol lenni sem tőled.
-Tudom.
-Ha nem találkozunk egy napig még rosszabb, szóval kérlek ne csináljuk ezt tovább.
-Rendben.
-Akkor? Átjössz hozzánk?
-Ez kérdés?-vigyorodtam el
-Kijelentés.
Nevetve elindultunk hozzájuk.
2013. január 2., szerda
19 Fejezet Borzalmas!
-Louis várj!-kiáltottam de nem várt meg. Persze. Hogy lehettem ilyen bunkó! Én hülye tróger nyomorék! Hogy tehettem ezt vele?
-Louis! Kérlek!-utánafutottam és elkaptam a karját. Olyan nagy hévvel fordult meg, hogy hátratántorodtam. Arcán gyötrelem tükröződött.
-Tori! Megértettem!
-De ne csináld ezt velem!
-Mit? Hogy nem szeretsz?
-Louis én úgy szeretlek mint barátot!
-Megértettem!
-De nem akarlak elveszíteni! Kérlek!-mélyet lélegzett.
-Jól van. Én szeretlek! Te nem. Mit tudunk csinálni?
-Hát, nem tudom. Mi lenne ha pár napig nem találkoznánk?
-Igen, ez egy jó ötlet.
-Louis.-megvártam míg újra rám néz-De azért barátok maradunk... Ugye?
-Igen. Barátok.-megfordult és elment. Én sírva fakadtam. Miért ilyen borzalmasan nehéz ez? Most jöttem rá milyen kibaszott hideg van itt. Most Mini azt mondaná, hogy egy gyökér vagyok, mert egy szál pólóban képes vagyok januárban a hóesésben futkosni.Megfordultam és haza sprinteltem.
*Mini szemszöge*
Felhívtam Harryt.
-Szia Cica!
-Cia! Készülj, hogy Louis lelki segítségre fog szorulni.
-Miért?
-Szerelmet vallott Torinak.
-MIVAN??
-Szere...
-Értettem. De mi? Nem is mondta!
-Hát pedig de.
-Basszus..
-Mini!-robbant be a lakásba újfent Tori.
-Most le kell tennem. Cia!
-Pá Cica!
-Na mi volt?-kérdeztem Torit
-Áááá!
-Bővebben?
-Aaaaa!
-Részletesebben?
*Tori szemszöge*
-Borzalmas. Szörnyű! Olyan szarul érzem magam, hogy az már fáj! És aaaa.-nem tudtam leírni
-Mit mondtál neki?
-Hogy én barátkánt szeretem. Pár napig nem találkozunk. Aztán nem tudom.
-Szar lehet.
-Nagyon az.
-Megnézünk egy filmet? Olyat amin sírni tudsz?
-Aha. Válassz egyet a gyűjteményedből addig húzok valami melegebbet.
-Te olyan gyökér vagy! Hogy vagy képes egy szál pólóban januárban a hóesésben futkosni? Meg fogsz fázni!
Elmosolyodtam. Hát igen az a 3/4 élet amit ennek a tehénnek a társaságában töltöttem megtette a hatását.
-Louis! Kérlek!-utánafutottam és elkaptam a karját. Olyan nagy hévvel fordult meg, hogy hátratántorodtam. Arcán gyötrelem tükröződött.
-Tori! Megértettem!
-De ne csináld ezt velem!
-Mit? Hogy nem szeretsz?
-Louis én úgy szeretlek mint barátot!
-Megértettem!
-De nem akarlak elveszíteni! Kérlek!-mélyet lélegzett.
-Jól van. Én szeretlek! Te nem. Mit tudunk csinálni?
-Hát, nem tudom. Mi lenne ha pár napig nem találkoznánk?
-Igen, ez egy jó ötlet.
-Louis.-megvártam míg újra rám néz-De azért barátok maradunk... Ugye?
-Igen. Barátok.-megfordult és elment. Én sírva fakadtam. Miért ilyen borzalmasan nehéz ez? Most jöttem rá milyen kibaszott hideg van itt. Most Mini azt mondaná, hogy egy gyökér vagyok, mert egy szál pólóban képes vagyok januárban a hóesésben futkosni.Megfordultam és haza sprinteltem.
*Mini szemszöge*
Felhívtam Harryt.
-Szia Cica!
-Cia! Készülj, hogy Louis lelki segítségre fog szorulni.
-Miért?
-Szerelmet vallott Torinak.
-MIVAN??
-Szere...
-Értettem. De mi? Nem is mondta!
-Hát pedig de.
-Basszus..
-Mini!-robbant be a lakásba újfent Tori.
-Most le kell tennem. Cia!
-Pá Cica!
-Na mi volt?-kérdeztem Torit
-Áááá!
-Bővebben?
-Aaaaa!
-Részletesebben?
*Tori szemszöge*
-Borzalmas. Szörnyű! Olyan szarul érzem magam, hogy az már fáj! És aaaa.-nem tudtam leírni
-Mit mondtál neki?
-Hogy én barátkánt szeretem. Pár napig nem találkozunk. Aztán nem tudom.
-Szar lehet.
-Nagyon az.
-Megnézünk egy filmet? Olyat amin sírni tudsz?
-Aha. Válassz egyet a gyűjteményedből addig húzok valami melegebbet.
-Te olyan gyökér vagy! Hogy vagy képes egy szál pólóban januárban a hóesésben futkosni? Meg fogsz fázni!
Elmosolyodtam. Hát igen az a 3/4 élet amit ennek a tehénnek a társaságában töltöttem megtette a hatását.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)