36 Fejezet Vacsi "meghívás"

*Sid szemszöge*

Nem is rossz ez a munka. Tettszik ez a lótás-futás, hogy nincs időm unatkozni. És a konyhasrác is jól néz ki. Ezen gondolkodtam mikor a vendégek 80%-a sikítva felugrott és az ajtóhoz futott.
-Csak ne Zayn legyen!-suttogtam magam elé. Nem tudom mit utálok benne. Vagyis nem utálom. Csak nem is tudom. Annyira arrogáns. Viszont olyan jól is néz ki.... Igazából rohadt jól néz ki. És ha eszembe jut a felsőteste... amit végignyalnék mint egy fagyit.MIVAN? Na jó ne gondolj ilyenekre!  Ő attól még ugyanúgy az marad akit mindennél jobban akarok látni az...Mi a kecske van velem?Ez nem igaz! Ő van itt! Nem, nem nem. A szívem máris vadul dobog. Mi van velem? Miért vonzódom hozzá ennyire mikor állítólag nem bírom? Miért nem tudom levenni róla a szemem? Ez a vonzódás-taszítás kikészít...
-Szia Sid!-ült le a pulthoz.
-Cia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Baj van? Kipirultál.-MIVAN????Én kipirultam? én sosem pirulok el! Ez nem igaz!
-Melegem van.-vágtam rá
-Meleged? Pedig kicsit hűvös van itt.
-Igen? Már megint azért vagy itt, hogy ellentmondj nekem mindenben?-na remek megint köcsög vagyok....
-Dehogy, nem! Bocsánatot szeretnék kérni.-hajtotta le a fejét-Elég csúnyán viselkedtem a múltkor...
-Hát igen, de én is.-nagy levegő-Szóval felejtsük el!
-Tényleg?-nézett rám reményteli szemekkel
-Persze! Miért mit vártál?
-Hát, hogy leharapod a fejem.
-Miért gondolod ezt?-kicsit felemeltem a hangom-Nem is ismersz!
-Tudom, nem úgy gondoltam. De igazad van! Nem ismerek. Mi lenne ha jobban megismernélek?
-Hogy érted?
-Vacsora?
-Most komolyan? Eddig folyamatosan veszekedtünk, most pedig vacsorára hívsz?
-Pont ezért! Na ma jó?
-Mi?
-Akkor nyolcra érted jövök.
-He?
-Nem mondom, hogy szép legyél, úgyis lélegzetelállító leszel.
-Tudom, de nekem nincs is beleszólásom?
-Kérdeztelek.
-Nem válaszoltam.
-Pedig azt hallottam, hogy jövök.
-De csak magadtól.
-Na akkor nyolckor találkozunk.-indult el
-He?
Csak nem gondolja, hogy elmegyek vele vacsorázni? Haha! Na ná, hogy elmegyek! Gyönyörű leszek és szó szerint elbűvölő! Na majd meglátja!

*Mini szemszöge*

Otthon poshadtam. Tori nem tudom hol van. Pedig azt hittem legalább, hogyha Sid leváltja hazajön..Biztos elment Niallel valahova. Na akkor én is átmegyek a fiúkhoz. Felöltöztem és nyitottam az ajtót mikor megszólalt a csengő.
-Ez gyors volt.-mosolygott rám 100 wattal
-Pont indulni készültem.-világosítottam fel
-Óh, pedig azt hittem, hogy már alig vártad, hogy láss és ezért volt ily gyors.-vigyorgott
-Csak szeretnéd! Látom az egód a helyén van.
-Hozzám van láncolva.
-Na megyünk?
-Ne olyan sietősen!-nyomott befelé a házba.
-Harry!
-Nyugi. Nézd mit hoztam!-emelt egy eddig rejtett szatyrot.
-Mi az?
-Na szerinted?
-Félnem kell?
-Nem, szenyákat csinálunk és megnézzük a Titanicot.-mosolygott
-Oksi.
Bementünk a konyhába. Harry kipakolta a cuccokat amit hozott. Volt ott minden. Hál'Isten.
-Hány kenyeret kérsz?-kérdezte
-Ötöt.-jelentettem ki
-Hányat?
-Ötöt.-hitetlen fejet vágott-Beles jószág vagyok.
-Oké, de ennyire?-nevetett
-Így jártál.
Megcsináltuk a szenyákat és beültünk a kanapéra. Néztük a filmet. Mikor oda értünk, hogy meghal a pasi, hogy a csajszi éljen elsírtam magam. Harry azzonnal átölelt és csitítgatott. Vége lett a filmnek és én felálltam zsepiért.
-Olyan aranyos vagy, ha sírsz.-mondta Harry
-Kösz.-nevettem-És most?
-Nem tudom. Befekszünk az ágyba?-ijedt arcomat látva hozzátette-Beszélgetni.
-Ja, hátpersze.-ezt inkább magamnak mondtam.
Így hát lefeküdtünk az ágyamba. Szerencse, hogy francia. Beszéltünk mindenről. Rólam, róla, az életről, a vágyainkról, hogy hova szeretnénk eljutni, vagyis én mivel ő ugye bárhova elmehet ahova csak akar, ha van rá ideje. Nagyon örültem, hogy lehet vele beszélgetni. És bármiről. Nem (csak) a szex érdekli. Miközben én ép egy hosszú, hosszú, hosszú monológot tartottam neki, hogy régebben táncoltam, elkezdte simogatni a karom.
-És sok versenyt nyertetek?-kérdezett bele
-Naná. Hallod, mi voltunk az országos bajnokok. Háromszor egymás után. Meg mivel van bennem horvát vér is, horvát néptáncot is tanultam. Az is tök jó.-stb. stb. tudom magamról, hogy rengeteget beszélek de miért ne? Harry is beszédes Hál'Istennek.
-Hány óra van?-ült fel hirtelen Harold
-Nem tudom.-felnéztünk az órára.
-Basszus, mennem kell.-felkelt az ágyból-Szia Cicám! Szeretlek!-csókolt meg.
-Ez gyors volt.-mondtam mikor kiment.