46 "Költözés"

*Tori szemszöge*

Elmentünk  a fiúkhoz és közölték, hogy ott fogunk lakni. Mintha lenne más esélyünk. Mindenünk odaveszett. Miután Sid elrohant Zayn követte. Vagy nem tudom. Lehet csak magányra vágyott. A tűzoltók elmondtak nekünk mindent aztán itt kötöttünk ki. Sidnek és Mininek nem gáz. Van pénzük. De én? Egy centem sincs! És fizetést is csak hó végén kapok! Addig ebbe az egy ruhába kell járjak. Vagy talán Sid és Mini tud kölcsön adni pár cuccot. De nem mehet ez így sokáig. Utálok más adósa lenni. Nem igaz, hogy sosincs szerencsém!

*Mini szemszöge*

Harry nem akart elengedni. Görcsösen fogta a kezem mikor más testrészemet nem érte el.
-Harry! Ha továbbra sem  jut vér a kezembe amputálni kell!
-Bocsi!-engedett a szorításon. De sokat nem ért mert 5 perc múlva újult erővel kötött magához.
-Hogy fogok így fürdeni?
-Együtt. Mától sehova nem engedlek el egyedül!
Olyan ennivalóan édes! Hogy lehet ilyen? Apropó kaja.
-Éhes vagyok!
-Csinálunk valamit.-húzott ki a konyhába. Még odasúgtam Torinak:-Segíts!-amin ő jót nevetett és megrázta a fejét.

*Tori szemszöge*

Niall, Louis és én maradtunk a nappaliban. Harry olyan aranyos, hogy nem engedi el Minit. Nem tehettem ellene féltékenység kúszott a szívembe. Neki mindene megvan és boldog. Úgy tűnt én sosem leszek  az. Azon kívül, hogy Londonban vagyok és találkoztam Niallel, nameg megismertem az 1D-t semmi jó nem történt. És most még a lakásunk is leégett. És mindenem odaveszett. Lehajtott fejjel nyugtáztam a szerencsétlenségem. Niall megfogta a kezem és megszorította. Mikor felnéztem rá bátorítón mosolygott.
-Minden rendben lesz!-fejemet vállára hajtottam és behunytam a szemem.Egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Soha semmi sem lesz rendben.De ehelyett ezt kérdeztem:
-Honnan tudod?
-Nem maradsz egyedül. Itt vagyunk és segítünk.
-Niall! Tudod milyen vagyok! Utálom, ha leköteleznek!
-Tudom, de lásd be! Nincs sok választásod.
-Holnap elmegyünk és bevásárolunk együtt.-kapcsolódott be Louis a beszélgetésbe.
Hogy vegyenek nekem valamit? Elkerekedett a szemem. Ez teljesen az elveim ellen vallott. De Niallnek igaza van. Nincs sok választásom. Ezért nem kezdtem tiltakozni csak rámosolyogtam Louisra. Ő visszamosolygott negédesen.
-Én is éhes vagyok!
-Megnézem mit művészkedett ez a két szerencsétlen tehénke.-jelentette ki Niall.
-Üzenem nekik, hogy gyorsan, sokat és finomat.
-Tehát azonnali hatalmas sült krumpli adag, répával.
-Pontosan.
-Rendben.-ment ki
-Tori!-ránéztem Louisra. Mintha mondani akart volna valamit aztán meggondolta magát-Nézünk filmet?
-Persze. Most is nálad alszok?
-Ez kérdés volt, vagy kijelentés?
-Döntsd el te!
-Hát vagy nálam, vagy a földön kívánsz ücsörögni megint?
-Bunkó!
-Pszihopata!
-Most miért?
-Mert azt mondtam!
-Igen?
-Igen!
-Rendben!-ráugrottam. Elkezdtünk játékosan birkózni. Leestünk a földre. Persze én alulra.
-Hány kiló vagy?-nevettem
-Döntsd el te!
-Jogos!
Átgördültünk így én kerültem fölülre.
-Ugye tudod! Hogy csak azért tudsz hozzám érni mert engedem?
-Jaj! De nagyra vagy az erőddel! Kíváncsi vagyok mennyire vagy gyors!-felugrottam és megkerültem a kanapét, hogy közénk kerüljön.
-Baby, én focizok. Szerinted?
-Én meg futok, na?-megfordultam és elrohantam.
-Attól még nem biztos, hogy gyorsabb vagy!-hallottam ahogy Louis üldözőbe vett.

45 Nem akarom

*Zayn szemszöge*

Halottak. Meghaltak. Nem élnek. Elmémben ezek a szavak keringtek. Majd egy kép miközben Sid nevet. Aztán ahogy dühösen ordít velem. És én vele. Hogy bánhattam vele így? Hisz szeretem! És nem mondtam el neki! Aztán a semmiből előbukkant egy kép. Kiskoromból. Egy bálon. Megcsókoltam egy csajt. Egy gyönyörű lányt akivel akkor is veszekedtem. Hihetetlen, hogy eddig nem esett le! Ő volt Sid. Már akkor nagy veszekvőpajtások voltunk. De....már sosem veszekszek vele. Meghalt. Meghalt és én nem mondtam el neki mit érzek. Azt hitte utálom. Pedig...Istenem nem lehet! Nem halhattak meg! Nem tehették ezt! Miért? Istenem! Miért? Nem lehet! Nem...lehet...

*Harry szemszöge*

-Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Nem. Nem haltak meg! élnek.-mondogattam gépiesen, hátha elhiszem. Liam a vállamra tette a kezét.
-Nyugodj meg! Lehet, hogy kimenekültek.
-Nem haltak meg! Nem haltak meg!-meg sem hallottam Liam nyugtatását.

*Zayn szemszöge*

Meghaltak. Csak ezt zengte az agyam. Testem remegett. Meghaltak. Sid halott. Sosem fogja már leordítani a fejem. Soha többé nem látom a gyönyörű szemét, ellenállhatatlan ajkait, nem érinthetem hajának selymét. Nem érezhetem testének melegét. Nem hallhatom szíve vad vágtáját mikor a közelében vagyok. Soha nem lesz már az enyém.
-Mi ez a világvége hangulat?-hallottam Tori hangját.De....Várjunk! Ez lehetetlen! Hisz ő..Vagy! Megfordultam. Ott állt életnagyságban Tori, Mini és...Sid.
-Tori!!!-Louis felkapta Torit és megpörgette. Niall ott is volt már és ő is magához szorította Torit. Harry Minit táadta le és kétségbeesetten csókolta. Liam meölelte Sidet és elmondta neki, hogy mit hittünk eddig. Ekkor Sid meglátott engem. Nem várhatok tovább. Nem veszíthetem el többet. Odaléptem hozzá megfogtam az arcát és megcsókoltam. Mint még soha senkit.

*Sid szemszöge*

Eltoltam magamtól Zaynt.
-Zayn! Mi van veled?
-Szeretlek!
-Mi?-Zayn szeret? Nem! Nem szeret! Hisz gyűlöl!-Zayn te utálsz engem!
-Soha!
-A..akkor miért vagy velem mindig ilyen?
-Ezt én is kérdezhetném!
-Szóval az én hibám?-ellöktem magamtól. Hát persze! Tudhattam volna, hogy ilyenbe nem szerethetek bele. Mi? Én nem szeretem! Vagy igen? És eddig nem is jöttem rá. Igaz, hogy, hogyha a közelembe van megőrülök, és olyan leszek, hogy rá sem ismerek magamra. De eddig azt hittem, hogy azért mert ellenszenves. De nem. Igazából szeretem. Jobban is mint kéne. De nem. Abba a felébe szerettem bele, akit eddig csak párszor ismertem. És nem éri meg.
-Nem! Sid félreértesz!
-Persze! Félreértelek! Ne mondd nekem, hogy szeretetből ordibálsz velem folyton!
-Sid!-Zayn szeme könyörgő volt.Közelebb lépett és meg akarta érinteni az arcom. De nem. Nem teszem meg magammal. Tudom mi lenne a vége. És nem akarok fájdalmat.
-Nem Zayn...-löktem félre a kezét-Nem!-hangom sokkal határozottabban csengett-Nem!!-megfordultam és elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. De én csak rohantam.

44 Tűz

*Louis szemszöge*

Öt óra körül mindenki összegyűlt a közös házunkban. Összebeszéltünk, hogy meglepjük a csajokat.
-Akkor indulhatunk?-nézett körbe Liam
-Na ná! Már alig várom! Terveztem pár játékot. Mint pl. vetkőzős póker...-adtam köztudatba
-Te perverz állat! Tori nagyon jól pókerezik!-nevetett Niall
-Csak levet majd valamit! Majd felkapcsolom a fűtést!
-Idióta! Na menjünk!-jelentette ki Harry

*a kocsiban*

-Beszélnem kell Siddel. Ma nagyon kiakadt pedig nem csináltam semmit.-mondta Zayn zavartan
-Mit csináltál vele?-kérdeztem.
-Mondom semmit!......Azaz, majdnem megcsókoltam, de nem...
-És még baj ha baja van?-nevetett Harry
-Igen!
-Ember! Siddel vigyázni kell mert nagyon tüzes csajszi! Sokáig tűr, de ha elpattan akkor mindent tarol.-közölte Niall
-Ezt félreértettem!-röhögtem fel
-Te perverz állat!-mondta Niall
-Már mondtad!
-Mi ez a sok tűzoltó?-kérdezte Liam
-Biztos kigyulladt valami!-állapítottam meg a nyilvánvalót
-Na ne! És én még azt hittem, hogy megszökött egy zebra az állatkertből!-ámuldozott Zayn
-Mekkora füst van! Figyeld már!-mutattam
-Ez fura.-jelentette ki Harry
Leparkoltunk és kiszálltunk. Majd lefagytunk. Toriék háza lángokba  állt. A tömeg mely összegyűlt mutogatva nézte. Bámulva a tüzet olyan közel mentünk amennyire csak lehetett.
-Szerintetek...-Harry hangja elcsuklott egy robbanástól. Fadarabok repültek szanaszét. Feszült csend telepedett mindnyájunkra miközben belegondoltunk Harry kérdésébe.
-Elnézést!-szólítottam meg egy tűzoltót
-Igen? Kérem menjenek hátrább!
-Nem lehet!Ott-mutattam a tűzre- Mi..
-Gázszivárgástól kigyulladt a ház és tovább terjedt. De kérem lépjenek hátrább!
-Nem lehet nem érti!-ordítottam-Ott laknak a....Be kell menni értük!
-Uram! Ég az egész lakás! Ha volt is bent valaki már biztosan halott! Veszélyes lenne bemennünk! Bármikor összedőlhet a ház!
-És akkor cserben hagyjuk őket!-szememet elfutotta a könny
-Nem tehetünk értük már semmit. Sajnálom!
-Persze! Mire megyek a sajnálatával!-elfordúltam. Liam megőrizte a hidegvérét,- bár látszott rajta, hogy kivan-és nyugtatgatta a többieket. Niall könnyes szemét le nem vette a lángokról. Zayn a szemét fogta és elszorult torokkal halkan sírt. Harry Liamnek magyarázott kétségbeesetten. Én elbambultam. Nincs esélyük. Semmi esélyük. Halottak. Sid, Mini és...Tori. Szívembe mintha kést forgattak volna. Halottak. Kezeimbe temettem az arcom. Miért nem mondtam el neki? Miért kellett meghalnia!Nem halhatott meg! Hiszen szeretem! Nem lehet! Egyszerűen nem! Miért ilyen a sors? Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Istenem miért! Nem lehet! Ez ehetetlen! Annyi alkalmam lett volna! És most halottak! Üvölteni akartam de nem találtam a hangom. Nem halhattak meg!

42 Csak ha akarod

*Tori szemszöge*

Mini anyukája végülis nem égetett el máglyán, csak közölte, hogy ilyen többé ne legyen. Folyamatosan talpon voltam és egy perc szünetet nem tudtam tartani. Directioner törzshellyé vált a hely és mindenhol fiatal lányok ücsörögtek. Gépiesen mozogtam, hogy lekössön a munka. Nem gondoltam a fiúkra főleg Louisra nem. Folyamatosan válaszoltam a szokásos kérdésekre, hogy mikor jön az 1D, honnan, mióta ismerem őket, milyenek. Kedvesen válaszoltam mindegyiknek, de már fárasztó volt ugyanazt ismételgetni. Ugyanakkor ez jelentette a pénzt. Rengeteget költöttek. Végül megjelent Sid.
-Ciao Ma Belle!
-Cia! Basszus Zayn felbaszta az agyam!
-Mit csináltál már megint szerencsétlennel?
-Én semmit! Elmaradt utolsó két órám és ő a sulim előtt várt rám! Meg akart csókolni azt hiszem, vagy nem tudom. Állandóan ezt játsza! Én meg dühös lettem, hogy lehet nem is szeret, csak játszik.
-Mi van? Lehet nem is szeret? Akkor te szereted őt?
-Igen. Nem!-sóhaj-Nem tudom. Szeretem is mert olyan jó volt vele vacsizni és amikor meglátom akkor.........De olyan durván bánik velem! Mindig flegma, és bunkó!
-Mert szerelmes!-énekeltem
-Hát ez az! Nem az! És csak eljátszik velem!
-Szerintem nem. Ő nem olyan. De nem tudom. Értem hogy mi van.
-Ajjjjj! Nem tudom!
-Én se!
-Beállok ok?
-Nem ellenkezem!-nevettem. Együtt vittük tovább a munkát. Így társasággal már élvezetesebb volt. A hely egyik végéből a másikba ordítva beszélgettünk és röhögtünk a kaja neveken.
-Öblös tejaprító! Az mi a lószar?-nevettem fel
-Nem tudom! Ma mikor Mini anyukája van műszakban eljövünk ide és rendelünk ilyet, meg dobbantó krumpli szószt is!-röhögött Sid is.

*Mini szemszöge*

Harry házában voltunk. Eljött értem suli után és elráncigált ide. Közölte, hogy csinál(tatot)t ebédet.Leültünk az asztalhoz és ettük a nem tudom mit.
-Te Harry ez milyen színű?-néztem rá
-Hát őőőő talán pirosas-barnás-nem tudom.-nevetett-De finom.
-Sosem tagadtam.
-Végeztél?
-Igen.
-Megnézünk egy filmet?
-Persze!
-Mit?
-Romantikusat?
-Egyetértek!
Elpakoltunk és leültünk a tv elé.
-Mit?-kérdezte
-Az utolsó dal.
-Azt még nem láttam.
-Pedig rohadt jó film!
-Mindjárt letöltöm.
-Addig csinálok kaját.
-Most ettünk!
-És?
-Embeeeer!-nevetett fel
Kilibbentem a konyhába csináltam pár szenyót meg pattogatott kukoricát aztán mentem is vissza Haroldhoz. A film már el is kezdődött. Épp ott tartottak, hogy bemondták a rendezőt.
-És elkezdted volna nélkülem?-háborodtam fel játékosan
-Dehogyis! Csak gondoltam ezekre nem vagy kíváncsi.
-Ja, értem.
Néztük a filmet. Az utolsó tíz percnél Harry hozzám hajolt és megcsókolt.
-Ez mi volt?-néztem rá mosolyogva
-Döntsd el te!-kezdte el a fülemet majszolni és kis puszikat adni a nyakamra és az állkapcsomra. Úgy helyezkedtünk, hogy alá kerüljek. Kezemet a hátán nyugtattam, míg ő kényeztetett a szájával ahol ért. Jólesőn sóhajtottam.
-Tettszik Cica?-mosolygott perverzen
-És ha igen?
-Tudom, hogy tettszik.-megcsókolt szenvedélyesen és hosszan. Mikor szétváltunk mindketten levegőért kapkodtunk. Elmélyültem a szemében, ahogy ő az enyémben majd újra csókban forrtunk össze. Mikor viszont a melltartóm kapcsolóját kereste, megijedtem és leállítottam.
-Bocsi! nem akartam.
-Nem..-közbevágott
-Nem! Csak akkor ha te is akarod!- megölelve néztük az elsötétedett képernyőt.
-Mi lett a  film vége?-kérdezte
-Khm.....

42 Kitörés

Pusmogásra ébredtem. Kinyitottam a szemem. Még mindig ugyanúgy feküdtem Louis karjaiban. Lou, Liam, Niall, Zayn és Harry mind tévéztek és Louis épp lecseszett mindenkit, hogy nem tudok aludni.
-Louis, már fent vagyok! És alapból is mennyi az idő?-dugtam ki a fejem karjai közül
-Délután egy.-jött a gyengéd hangnemű válasz
-Porca puttana! Porca puttana! Porca puttana!-ismételtem miközben felugrottam, egyik kezemet bedugtam a kabátom ujjába de aztán már a cipőmmel ugráltam, hogy felcsússzon a lábamra.
-Mivan?-kérdezte meglepetten Harry
-Elkésem!-már futottam volna is de Louis felállt és kijelentette, hogy elvisz. Mire a válaszom az volt, hogy Presley. Nevetve mentünk a kocsihoz. Louis az utat nézte, én Louist. Arca minden miliméterét magamba akartam szívni, hogy mindig pontosan tudjam. Végigmértem szerte álló haját, szemöldöke ívét, szemének színét, finom orrát, az ajkait, melyeket sokszor úgy kívánok az én ajkamon tudni. Testemben szétáradt a forróság. Átöleltem magam. Észrevette, hogy figyelem.
-Mi az?-elpirulva fordultam el
-Semmi.
-De valami van.
-Tényleg semmi.-egyre vörösebb lettem
-Hé Baby! Tudom, hogy van valami!
-Mi?
-Mi, mi?
-Hát mi!
-Mi?
-Mi, mi?
-Mi?
-Mi?
Elnevettük magunkat, aztán én elkezdtem azon nevetni, hogy milyen viccesen nevetek, Louis meg azon, hogy azon nevetek, hogy milyen viccesen nevetek. Végül 10 perc múlva megszólaltam:
-Szóval, nem tudsz gyorsabban menni? Már így is elkéstem!
Lou azonnal rálépett a gázra.
-Szeretek gyorsan menni.-jelentettem ki
-Gondoltam.
-Miből?
-Mindig mindenhova rohansz. Nálad az alap sétáló jár mód a lóhalálában való futás.
-Ez egy enyhe túlzás.
-Úgy gondolod?
-Talán problem?
-Nem.-fékezett egy nagyot minek következtében én bevertem a fejem.
-Úristen! Bocsi! Sajnálom! Nagyon fáj?-Louis mint egy aggódó apuka fogta a fejem és szakértő szemmel szemlélte a fejem.
-Louis jól vagyok! Nem fáj! Tényleg!-de már nem is igazán hallottam a hangom. Elvesztem a szemeiben, mint egy sűrű rengetegben. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam lélegezni. Éreztem védelmező kezét. Libabőr futott rajtam végig. Közelebb hajolt, majd egy sóhajjal megpuszilta a homlokom.
-Gyógypuszi.-magyarázta elfúló hangon miközben zavartan mosolygott. Kiszálltunk és felmentünk a lakásunkba. Nem volt otthon senki. Persze hisz suliban vannak. Nekem meg már egy órája dolgoznom kéne. Mini anyukája megöl. Beszaladtam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Nem érdekelt sem a munka sem Mini anyukája. Louishoz akartam bújni és megfeledkezni a világról. Eljátszottam a gondolattal, hogy simán kimegyek és megölelem, de hülyének nézne. Végül feltápászkodtam, felvettem a munka ruhám és kiléptem a nappaliba.
-Mehetünk.-nem néztem Louisra.

*Sid szemszöge*

Elmaradt az utolsó két órám, így szóltam Mininek, hogy nem várom meg és kibaktattam a suliból. Aztán lefagytam. Ott állt Zayn. Meg tudod csinálni!  eg tudod csinálni!-mondogattam miközben mint aki levegőnek nézi elkanyarodtam ellenkező irányba.

-Sid! Tudom, hogy láttál.-hallatszott mögülem
-Nem hinném.-morogtam magamnak
-Sid!-kapta el a karomat
-Ó, Zayn! Micsoda meglepetés! Mit keresel itt?-hangom csöpögött a gúnytól
-Téged!-megint közel volt. Hallottam a lélegzet vételeit. Izzót az én testem, az övé és minden. Vágytam az ajkaira, mint semmi másra. Lépett egyet felém, én ösztönösen hátráltam. Végül a suli falánál kötöttünk ki. Két kezét a falra téve támaszkodott. Csapdába estem. Sokáig csak néztük egymást és mindketten tudtuk, hogy vágyunk egymásra. Vagy én csak képzelem az egészet? És ő csak eljátszik velem mint macska az egérrel? Ennek következtében harag lobbant bennem és ellöktem.
-Mit akarsz tőlem?
-Sid! Mi van veled?
Jó kérdés magam sem tudom, de már nem tudtam leállni.
-Hagyj már engem békén!-üvöltöttem és sebesen elindultam hazafelé. Végig éreztem Zayn zavart pillantását a hátamon.

41 Játszma kezdete

Arca csaknem érintette az enyémet. Szemében nyoma sem volt az előbbi érzéseknek. Most harciasság erő és vágy volt. Álltam a tekintetét.
-Szándékosan játszol velem?-nem volt ellenséges, csak gonosz játékosság bújkált hangjában
-Nem tudom miről beszélsz.
-Tudod te pontosan!
-Magyarázd meg!
-Kínzol.
-Én téged?
-Rendben. Ha így játszunk.
-Miről beszélsz?
Egy gyengéd puszit nyomott a szám szélére, de forró ajkai tovább ott időztek ott a kelleténél-Még nem végeztünk  Lover!-majd megfordult és sebiben elindult lefelé a lépcsőn.
-Jóéjt Malik!-suttogtam mikor már biztos voltam, hogy nem hallja.

*Tori szemszöge*

Reggelre már a kanapén ültem. De nem aludtam egy szem hunyásnyit sem. Nem bírtam. A fejemben tombolt a forgószél, ahogy szokott. Léptek zaja a fejem fölött. Majd valaki letrappolt a lépcsőn. Végül Louis megjelent az ajtóban.
-Mióta vagy itt? Arra keltem, hogy nem vagy mellettem.
-Nem olyan régen...Mennyi idő is van?-néztem az órára-Hoppácska!
-Ez mit jelent?
-Saccperkábé 7 órája.
-Mit csináltál itt 7 órán át?
-Merengtem.
-Egész este nem is aludtál?
-Nem.
-Baj van?
-Nem, csak néha rám jön az öngyilkos hajlam.
-Viccelsz? Mert ha igen akkor nem esek le a kanapéról!
-Nem viccelek.-figyelmemet a lábamnak szenteltem-Nem is lenne rossz dolog.
-Hogy öngyilkos legyél?Nem lehetsz az nem engedem!
-Persze.-arcomra erőltetem egy mosolyt-De már kijöttem abból a hangulatból, úgyhogy......álmos.......

vagyok.-mondtam egy nagy ásítás közepette. Louis átkarolta a vállam és magára húzott.
-Mit csinálsz?-néztem rá. Érintésétől libabőr futott rajtam végig. Mohó szemmel végigmértem karján az izmokat.
-Csinálom a fekhelyed!-a fehely neki azt jelentette, hogy a széles-hosszú kanapén elfekszünk, ő kívül, én belül. És ő átölelve teljesen magához von. Először kényelmetlenül érintett, hogy ilyen közel legyek hozzá, mert utálom ha az emberek hozzámérnek, de aztán ez más volt. Fokozatosan elengedtem magam és neki dőltem Louisnak. Ő még szorosabban ölelt.
-Nem tudok aludni!-mondtam 10 perc múlva
-Hunyd le a szemed. Képzeld azt, hogy egy tengerparton ülünk. Fehér homok a lábujjaink között. Előttünk a végtelen óceán.
-Tenger.
-Mi?
-A tengert jobban szeretem.
-Előttünk a végtelen tenger. Nézzük ahogy a hullám megtörik a parton és a sziklákon. Néha pár vízcsepp elér hozzánk is. Hallod a hullámokat?
-Igen.-válaszoltam félig aludva már. Tényleg hallottam és éreztem is. Végül álomba merültem.

40 Fejezet Az este...

Louis meleg és gyengéd karjaiban ébredtem. Éjszaka volt. Kint hatalmas vihar tombolt. Az eső csapkodta az ablakot. Ránézve az órára tudatosult bennem, hogy éjjeli egy óra van. Lassan, hogy Louis ne ébredjen fel, centiről-centire kibontakoztam az öleléséből és felálltam. A parketta halkan megnyikordult. Odalépkedtem az ablakhoz, kinyitottam és kihajoltam rajta.. A rohanó szél becsapott a szobába. Arcomat áztatta az eső. Élveztem. A vihar mindig is megnyugtatott. Lassan teljesen vizes hajam vadul csapkodta a vállam és a hátam. Didergés fogott el és libabőr futott rajtam végig. Haza kéne mennem. Ó csodás gondolat, tényleg. Zuhog az eső, hajnali egy óra de ugyan kapd össze a cuccaid és sétálj haza! Itt viszont nem akartam maradni. Louis békésen aludt. Becsuktam az ablakot és figyeltem. Mindent odaadtam volna azért, hogy minden kritérium nélkül odabújhassak hozzá. De nem lehet. Jobbat érdemel nálam. Én egy senki vagyok aki véletlenül megtetszett neki. És én elhitettem magammal, hogy komolyan lehet belőle valami. Azt elhittem neki, hogy talán kicsit megszeretett, de nem szerelmes. Hisz én egy képzetlen, pénztelen lány vagyok aki egy étteremben dolgozik. Nincs se anyám, se testvérem, se apám. Egy senki vagyok. Ha meghalnék nem hiányoznék senkinek. Talán Sid, Mini és Niall sírna utánam. De egy idő után elfelejtenének. Emlék lennék. Aki valaha az életük része volt, de akkora már csak egy foszlány. Megfoghatatlan, elillanó emlék. Louis pedig találna magának egy gyönyörű, gazdag, aranyos lányt aki hozzá illik és megbánná, hogy egyáltalán azt képzelte szerelmes belém. És elfelejtene. Mindenki. Az életben senki sem pótolhatatlan rajtam kívül. Én senkinek sem kellek és semmire sem vagyok használható. És bármennyire is szeretném végignevetni az életem, mindig rá kell jönnöm, hogy az én életemen nem lehet nevetni. Szánalmas senki vagyok aki nagyot álmodott és beletörött a foga. Ebbe is, ahogy mindenbe. Ösztönösen lementem a nappaliba. Hátamat nekivetve a falnak ültem a sötétben.

*Sid szemszöge*

Össze-vissza forgolódtam. Nem bírtam aludni. Folyton-folyvást az este járt az eszembe. Olyan energia volt bennem, hogy legszívesebben lefutottam volna a maratont. Ezek után...

*este*

Nem szóltunk egymáshoz a kocsiban. Mikor megálltunk és kiszálltunk egy pillantást sem vetve egymásra mentünk fel a lépcsőn. Az ajtó előtt Zayn megfogta a csupasz karomat. Libabőr futott rajtam végig. Elterjedt bennem a forróság kezdve a szívemtől végig a hasamban, a karomban, egészen  a lábamig.
-Várj!-hangja rekedt volt, mintha nehezen beszélne.
-Mi az?-megpróbáltam rideg hangot megütni de a hangszálaim nem teljesen működtek velem együtt.
-Szóval...Sajnálom. Nem....nem akartam tönkre tenni az estéd...
Olyan alázatos és megbánó volt, hogy belül elmosolyodtam de a másik köcsög felem sértett volt. Felszegtem az állam. Ezúttal teljesen unott hangot voltam képes megütni:
-Ugyan! Ez csak egy vacsora volt, ami nem sikerölt.Tanulok az esetből.
-Sid.
-Most pedig eressz el!
Egy percig némán bámultuk egymást. Nem eresztette el a tekintetem. Kereste szememben az érzéseket. De én kizártam mindent. Az ő szemében viszont ott csillogott a fájdalom és a megbántottság. A lelkiismeretnek nem adtam helyet. Végül beletörődően elengedte a karom.Megfordultam. Egy lépést tettem, hogy kinyithassam az ajtót. Ekkor Zayn elkapott a falnak nyomott és...