45 Nem akarom

*Zayn szemszöge*

Halottak. Meghaltak. Nem élnek. Elmémben ezek a szavak keringtek. Majd egy kép miközben Sid nevet. Aztán ahogy dühösen ordít velem. És én vele. Hogy bánhattam vele így? Hisz szeretem! És nem mondtam el neki! Aztán a semmiből előbukkant egy kép. Kiskoromból. Egy bálon. Megcsókoltam egy csajt. Egy gyönyörű lányt akivel akkor is veszekedtem. Hihetetlen, hogy eddig nem esett le! Ő volt Sid. Már akkor nagy veszekvőpajtások voltunk. De....már sosem veszekszek vele. Meghalt. Meghalt és én nem mondtam el neki mit érzek. Azt hitte utálom. Pedig...Istenem nem lehet! Nem halhattak meg! Nem tehették ezt! Miért? Istenem! Miért? Nem lehet! Nem...lehet...

*Harry szemszöge*

-Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Nem. Nem haltak meg! élnek.-mondogattam gépiesen, hátha elhiszem. Liam a vállamra tette a kezét.
-Nyugodj meg! Lehet, hogy kimenekültek.
-Nem haltak meg! Nem haltak meg!-meg sem hallottam Liam nyugtatását.

*Zayn szemszöge*

Meghaltak. Csak ezt zengte az agyam. Testem remegett. Meghaltak. Sid halott. Sosem fogja már leordítani a fejem. Soha többé nem látom a gyönyörű szemét, ellenállhatatlan ajkait, nem érinthetem hajának selymét. Nem érezhetem testének melegét. Nem hallhatom szíve vad vágtáját mikor a közelében vagyok. Soha nem lesz már az enyém.
-Mi ez a világvége hangulat?-hallottam Tori hangját.De....Várjunk! Ez lehetetlen! Hisz ő..Vagy! Megfordultam. Ott állt életnagyságban Tori, Mini és...Sid.
-Tori!!!-Louis felkapta Torit és megpörgette. Niall ott is volt már és ő is magához szorította Torit. Harry Minit táadta le és kétségbeesetten csókolta. Liam meölelte Sidet és elmondta neki, hogy mit hittünk eddig. Ekkor Sid meglátott engem. Nem várhatok tovább. Nem veszíthetem el többet. Odaléptem hozzá megfogtam az arcát és megcsókoltam. Mint még soha senkit.

*Sid szemszöge*

Eltoltam magamtól Zaynt.
-Zayn! Mi van veled?
-Szeretlek!
-Mi?-Zayn szeret? Nem! Nem szeret! Hisz gyűlöl!-Zayn te utálsz engem!
-Soha!
-A..akkor miért vagy velem mindig ilyen?
-Ezt én is kérdezhetném!
-Szóval az én hibám?-ellöktem magamtól. Hát persze! Tudhattam volna, hogy ilyenbe nem szerethetek bele. Mi? Én nem szeretem! Vagy igen? És eddig nem is jöttem rá. Igaz, hogy, hogyha a közelembe van megőrülök, és olyan leszek, hogy rá sem ismerek magamra. De eddig azt hittem, hogy azért mert ellenszenves. De nem. Igazából szeretem. Jobban is mint kéne. De nem. Abba a felébe szerettem bele, akit eddig csak párszor ismertem. És nem éri meg.
-Nem! Sid félreértesz!
-Persze! Félreértelek! Ne mondd nekem, hogy szeretetből ordibálsz velem folyton!
-Sid!-Zayn szeme könyörgő volt.Közelebb lépett és meg akarta érinteni az arcom. De nem. Nem teszem meg magammal. Tudom mi lenne a vége. És nem akarok fájdalmat.
-Nem Zayn...-löktem félre a kezét-Nem!-hangom sokkal határozottabban csengett-Nem!!-megfordultam és elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. De én csak rohantam.