44 Tűz

*Louis szemszöge*

Öt óra körül mindenki összegyűlt a közös házunkban. Összebeszéltünk, hogy meglepjük a csajokat.
-Akkor indulhatunk?-nézett körbe Liam
-Na ná! Már alig várom! Terveztem pár játékot. Mint pl. vetkőzős póker...-adtam köztudatba
-Te perverz állat! Tori nagyon jól pókerezik!-nevetett Niall
-Csak levet majd valamit! Majd felkapcsolom a fűtést!
-Idióta! Na menjünk!-jelentette ki Harry

*a kocsiban*

-Beszélnem kell Siddel. Ma nagyon kiakadt pedig nem csináltam semmit.-mondta Zayn zavartan
-Mit csináltál vele?-kérdeztem.
-Mondom semmit!......Azaz, majdnem megcsókoltam, de nem...
-És még baj ha baja van?-nevetett Harry
-Igen!
-Ember! Siddel vigyázni kell mert nagyon tüzes csajszi! Sokáig tűr, de ha elpattan akkor mindent tarol.-közölte Niall
-Ezt félreértettem!-röhögtem fel
-Te perverz állat!-mondta Niall
-Már mondtad!
-Mi ez a sok tűzoltó?-kérdezte Liam
-Biztos kigyulladt valami!-állapítottam meg a nyilvánvalót
-Na ne! És én még azt hittem, hogy megszökött egy zebra az állatkertből!-ámuldozott Zayn
-Mekkora füst van! Figyeld már!-mutattam
-Ez fura.-jelentette ki Harry
Leparkoltunk és kiszálltunk. Majd lefagytunk. Toriék háza lángokba  állt. A tömeg mely összegyűlt mutogatva nézte. Bámulva a tüzet olyan közel mentünk amennyire csak lehetett.
-Szerintetek...-Harry hangja elcsuklott egy robbanástól. Fadarabok repültek szanaszét. Feszült csend telepedett mindnyájunkra miközben belegondoltunk Harry kérdésébe.
-Elnézést!-szólítottam meg egy tűzoltót
-Igen? Kérem menjenek hátrább!
-Nem lehet!Ott-mutattam a tűzre- Mi..
-Gázszivárgástól kigyulladt a ház és tovább terjedt. De kérem lépjenek hátrább!
-Nem lehet nem érti!-ordítottam-Ott laknak a....Be kell menni értük!
-Uram! Ég az egész lakás! Ha volt is bent valaki már biztosan halott! Veszélyes lenne bemennünk! Bármikor összedőlhet a ház!
-És akkor cserben hagyjuk őket!-szememet elfutotta a könny
-Nem tehetünk értük már semmit. Sajnálom!
-Persze! Mire megyek a sajnálatával!-elfordúltam. Liam megőrizte a hidegvérét,- bár látszott rajta, hogy kivan-és nyugtatgatta a többieket. Niall könnyes szemét le nem vette a lángokról. Zayn a szemét fogta és elszorult torokkal halkan sírt. Harry Liamnek magyarázott kétségbeesetten. Én elbambultam. Nincs esélyük. Semmi esélyük. Halottak. Sid, Mini és...Tori. Szívembe mintha kést forgattak volna. Halottak. Kezeimbe temettem az arcom. Miért nem mondtam el neki? Miért kellett meghalnia!Nem halhatott meg! Hiszen szeretem! Nem lehet! Egyszerűen nem! Miért ilyen a sors? Nem halhattak meg! Nem halhattak meg! Istenem miért! Nem lehet! Ez ehetetlen! Annyi alkalmam lett volna! És most halottak! Üvölteni akartam de nem találtam a hangom. Nem halhattak meg!

42 Csak ha akarod

*Tori szemszöge*

Mini anyukája végülis nem égetett el máglyán, csak közölte, hogy ilyen többé ne legyen. Folyamatosan talpon voltam és egy perc szünetet nem tudtam tartani. Directioner törzshellyé vált a hely és mindenhol fiatal lányok ücsörögtek. Gépiesen mozogtam, hogy lekössön a munka. Nem gondoltam a fiúkra főleg Louisra nem. Folyamatosan válaszoltam a szokásos kérdésekre, hogy mikor jön az 1D, honnan, mióta ismerem őket, milyenek. Kedvesen válaszoltam mindegyiknek, de már fárasztó volt ugyanazt ismételgetni. Ugyanakkor ez jelentette a pénzt. Rengeteget költöttek. Végül megjelent Sid.
-Ciao Ma Belle!
-Cia! Basszus Zayn felbaszta az agyam!
-Mit csináltál már megint szerencsétlennel?
-Én semmit! Elmaradt utolsó két órám és ő a sulim előtt várt rám! Meg akart csókolni azt hiszem, vagy nem tudom. Állandóan ezt játsza! Én meg dühös lettem, hogy lehet nem is szeret, csak játszik.
-Mi van? Lehet nem is szeret? Akkor te szereted őt?
-Igen. Nem!-sóhaj-Nem tudom. Szeretem is mert olyan jó volt vele vacsizni és amikor meglátom akkor.........De olyan durván bánik velem! Mindig flegma, és bunkó!
-Mert szerelmes!-énekeltem
-Hát ez az! Nem az! És csak eljátszik velem!
-Szerintem nem. Ő nem olyan. De nem tudom. Értem hogy mi van.
-Ajjjjj! Nem tudom!
-Én se!
-Beállok ok?
-Nem ellenkezem!-nevettem. Együtt vittük tovább a munkát. Így társasággal már élvezetesebb volt. A hely egyik végéből a másikba ordítva beszélgettünk és röhögtünk a kaja neveken.
-Öblös tejaprító! Az mi a lószar?-nevettem fel
-Nem tudom! Ma mikor Mini anyukája van műszakban eljövünk ide és rendelünk ilyet, meg dobbantó krumpli szószt is!-röhögött Sid is.

*Mini szemszöge*

Harry házában voltunk. Eljött értem suli után és elráncigált ide. Közölte, hogy csinál(tatot)t ebédet.Leültünk az asztalhoz és ettük a nem tudom mit.
-Te Harry ez milyen színű?-néztem rá
-Hát őőőő talán pirosas-barnás-nem tudom.-nevetett-De finom.
-Sosem tagadtam.
-Végeztél?
-Igen.
-Megnézünk egy filmet?
-Persze!
-Mit?
-Romantikusat?
-Egyetértek!
Elpakoltunk és leültünk a tv elé.
-Mit?-kérdezte
-Az utolsó dal.
-Azt még nem láttam.
-Pedig rohadt jó film!
-Mindjárt letöltöm.
-Addig csinálok kaját.
-Most ettünk!
-És?
-Embeeeer!-nevetett fel
Kilibbentem a konyhába csináltam pár szenyót meg pattogatott kukoricát aztán mentem is vissza Haroldhoz. A film már el is kezdődött. Épp ott tartottak, hogy bemondták a rendezőt.
-És elkezdted volna nélkülem?-háborodtam fel játékosan
-Dehogyis! Csak gondoltam ezekre nem vagy kíváncsi.
-Ja, értem.
Néztük a filmet. Az utolsó tíz percnél Harry hozzám hajolt és megcsókolt.
-Ez mi volt?-néztem rá mosolyogva
-Döntsd el te!-kezdte el a fülemet majszolni és kis puszikat adni a nyakamra és az állkapcsomra. Úgy helyezkedtünk, hogy alá kerüljek. Kezemet a hátán nyugtattam, míg ő kényeztetett a szájával ahol ért. Jólesőn sóhajtottam.
-Tettszik Cica?-mosolygott perverzen
-És ha igen?
-Tudom, hogy tettszik.-megcsókolt szenvedélyesen és hosszan. Mikor szétváltunk mindketten levegőért kapkodtunk. Elmélyültem a szemében, ahogy ő az enyémben majd újra csókban forrtunk össze. Mikor viszont a melltartóm kapcsolóját kereste, megijedtem és leállítottam.
-Bocsi! nem akartam.
-Nem..-közbevágott
-Nem! Csak akkor ha te is akarod!- megölelve néztük az elsötétedett képernyőt.
-Mi lett a  film vége?-kérdezte
-Khm.....

42 Kitörés

Pusmogásra ébredtem. Kinyitottam a szemem. Még mindig ugyanúgy feküdtem Louis karjaiban. Lou, Liam, Niall, Zayn és Harry mind tévéztek és Louis épp lecseszett mindenkit, hogy nem tudok aludni.
-Louis, már fent vagyok! És alapból is mennyi az idő?-dugtam ki a fejem karjai közül
-Délután egy.-jött a gyengéd hangnemű válasz
-Porca puttana! Porca puttana! Porca puttana!-ismételtem miközben felugrottam, egyik kezemet bedugtam a kabátom ujjába de aztán már a cipőmmel ugráltam, hogy felcsússzon a lábamra.
-Mivan?-kérdezte meglepetten Harry
-Elkésem!-már futottam volna is de Louis felállt és kijelentette, hogy elvisz. Mire a válaszom az volt, hogy Presley. Nevetve mentünk a kocsihoz. Louis az utat nézte, én Louist. Arca minden miliméterét magamba akartam szívni, hogy mindig pontosan tudjam. Végigmértem szerte álló haját, szemöldöke ívét, szemének színét, finom orrát, az ajkait, melyeket sokszor úgy kívánok az én ajkamon tudni. Testemben szétáradt a forróság. Átöleltem magam. Észrevette, hogy figyelem.
-Mi az?-elpirulva fordultam el
-Semmi.
-De valami van.
-Tényleg semmi.-egyre vörösebb lettem
-Hé Baby! Tudom, hogy van valami!
-Mi?
-Mi, mi?
-Hát mi!
-Mi?
-Mi, mi?
-Mi?
-Mi?
Elnevettük magunkat, aztán én elkezdtem azon nevetni, hogy milyen viccesen nevetek, Louis meg azon, hogy azon nevetek, hogy milyen viccesen nevetek. Végül 10 perc múlva megszólaltam:
-Szóval, nem tudsz gyorsabban menni? Már így is elkéstem!
Lou azonnal rálépett a gázra.
-Szeretek gyorsan menni.-jelentettem ki
-Gondoltam.
-Miből?
-Mindig mindenhova rohansz. Nálad az alap sétáló jár mód a lóhalálában való futás.
-Ez egy enyhe túlzás.
-Úgy gondolod?
-Talán problem?
-Nem.-fékezett egy nagyot minek következtében én bevertem a fejem.
-Úristen! Bocsi! Sajnálom! Nagyon fáj?-Louis mint egy aggódó apuka fogta a fejem és szakértő szemmel szemlélte a fejem.
-Louis jól vagyok! Nem fáj! Tényleg!-de már nem is igazán hallottam a hangom. Elvesztem a szemeiben, mint egy sűrű rengetegben. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam lélegezni. Éreztem védelmező kezét. Libabőr futott rajtam végig. Közelebb hajolt, majd egy sóhajjal megpuszilta a homlokom.
-Gyógypuszi.-magyarázta elfúló hangon miközben zavartan mosolygott. Kiszálltunk és felmentünk a lakásunkba. Nem volt otthon senki. Persze hisz suliban vannak. Nekem meg már egy órája dolgoznom kéne. Mini anyukája megöl. Beszaladtam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Nem érdekelt sem a munka sem Mini anyukája. Louishoz akartam bújni és megfeledkezni a világról. Eljátszottam a gondolattal, hogy simán kimegyek és megölelem, de hülyének nézne. Végül feltápászkodtam, felvettem a munka ruhám és kiléptem a nappaliba.
-Mehetünk.-nem néztem Louisra.

*Sid szemszöge*

Elmaradt az utolsó két órám, így szóltam Mininek, hogy nem várom meg és kibaktattam a suliból. Aztán lefagytam. Ott állt Zayn. Meg tudod csinálni!  eg tudod csinálni!-mondogattam miközben mint aki levegőnek nézi elkanyarodtam ellenkező irányba.

-Sid! Tudom, hogy láttál.-hallatszott mögülem
-Nem hinném.-morogtam magamnak
-Sid!-kapta el a karomat
-Ó, Zayn! Micsoda meglepetés! Mit keresel itt?-hangom csöpögött a gúnytól
-Téged!-megint közel volt. Hallottam a lélegzet vételeit. Izzót az én testem, az övé és minden. Vágytam az ajkaira, mint semmi másra. Lépett egyet felém, én ösztönösen hátráltam. Végül a suli falánál kötöttünk ki. Két kezét a falra téve támaszkodott. Csapdába estem. Sokáig csak néztük egymást és mindketten tudtuk, hogy vágyunk egymásra. Vagy én csak képzelem az egészet? És ő csak eljátszik velem mint macska az egérrel? Ennek következtében harag lobbant bennem és ellöktem.
-Mit akarsz tőlem?
-Sid! Mi van veled?
Jó kérdés magam sem tudom, de már nem tudtam leállni.
-Hagyj már engem békén!-üvöltöttem és sebesen elindultam hazafelé. Végig éreztem Zayn zavart pillantását a hátamon.

41 Játszma kezdete

Arca csaknem érintette az enyémet. Szemében nyoma sem volt az előbbi érzéseknek. Most harciasság erő és vágy volt. Álltam a tekintetét.
-Szándékosan játszol velem?-nem volt ellenséges, csak gonosz játékosság bújkált hangjában
-Nem tudom miről beszélsz.
-Tudod te pontosan!
-Magyarázd meg!
-Kínzol.
-Én téged?
-Rendben. Ha így játszunk.
-Miről beszélsz?
Egy gyengéd puszit nyomott a szám szélére, de forró ajkai tovább ott időztek ott a kelleténél-Még nem végeztünk  Lover!-majd megfordult és sebiben elindult lefelé a lépcsőn.
-Jóéjt Malik!-suttogtam mikor már biztos voltam, hogy nem hallja.

*Tori szemszöge*

Reggelre már a kanapén ültem. De nem aludtam egy szem hunyásnyit sem. Nem bírtam. A fejemben tombolt a forgószél, ahogy szokott. Léptek zaja a fejem fölött. Majd valaki letrappolt a lépcsőn. Végül Louis megjelent az ajtóban.
-Mióta vagy itt? Arra keltem, hogy nem vagy mellettem.
-Nem olyan régen...Mennyi idő is van?-néztem az órára-Hoppácska!
-Ez mit jelent?
-Saccperkábé 7 órája.
-Mit csináltál itt 7 órán át?
-Merengtem.
-Egész este nem is aludtál?
-Nem.
-Baj van?
-Nem, csak néha rám jön az öngyilkos hajlam.
-Viccelsz? Mert ha igen akkor nem esek le a kanapéról!
-Nem viccelek.-figyelmemet a lábamnak szenteltem-Nem is lenne rossz dolog.
-Hogy öngyilkos legyél?Nem lehetsz az nem engedem!
-Persze.-arcomra erőltetem egy mosolyt-De már kijöttem abból a hangulatból, úgyhogy......álmos.......

vagyok.-mondtam egy nagy ásítás közepette. Louis átkarolta a vállam és magára húzott.
-Mit csinálsz?-néztem rá. Érintésétől libabőr futott rajtam végig. Mohó szemmel végigmértem karján az izmokat.
-Csinálom a fekhelyed!-a fehely neki azt jelentette, hogy a széles-hosszú kanapén elfekszünk, ő kívül, én belül. És ő átölelve teljesen magához von. Először kényelmetlenül érintett, hogy ilyen közel legyek hozzá, mert utálom ha az emberek hozzámérnek, de aztán ez más volt. Fokozatosan elengedtem magam és neki dőltem Louisnak. Ő még szorosabban ölelt.
-Nem tudok aludni!-mondtam 10 perc múlva
-Hunyd le a szemed. Képzeld azt, hogy egy tengerparton ülünk. Fehér homok a lábujjaink között. Előttünk a végtelen óceán.
-Tenger.
-Mi?
-A tengert jobban szeretem.
-Előttünk a végtelen tenger. Nézzük ahogy a hullám megtörik a parton és a sziklákon. Néha pár vízcsepp elér hozzánk is. Hallod a hullámokat?
-Igen.-válaszoltam félig aludva már. Tényleg hallottam és éreztem is. Végül álomba merültem.

40 Fejezet Az este...

Louis meleg és gyengéd karjaiban ébredtem. Éjszaka volt. Kint hatalmas vihar tombolt. Az eső csapkodta az ablakot. Ránézve az órára tudatosult bennem, hogy éjjeli egy óra van. Lassan, hogy Louis ne ébredjen fel, centiről-centire kibontakoztam az öleléséből és felálltam. A parketta halkan megnyikordult. Odalépkedtem az ablakhoz, kinyitottam és kihajoltam rajta.. A rohanó szél becsapott a szobába. Arcomat áztatta az eső. Élveztem. A vihar mindig is megnyugtatott. Lassan teljesen vizes hajam vadul csapkodta a vállam és a hátam. Didergés fogott el és libabőr futott rajtam végig. Haza kéne mennem. Ó csodás gondolat, tényleg. Zuhog az eső, hajnali egy óra de ugyan kapd össze a cuccaid és sétálj haza! Itt viszont nem akartam maradni. Louis békésen aludt. Becsuktam az ablakot és figyeltem. Mindent odaadtam volna azért, hogy minden kritérium nélkül odabújhassak hozzá. De nem lehet. Jobbat érdemel nálam. Én egy senki vagyok aki véletlenül megtetszett neki. És én elhitettem magammal, hogy komolyan lehet belőle valami. Azt elhittem neki, hogy talán kicsit megszeretett, de nem szerelmes. Hisz én egy képzetlen, pénztelen lány vagyok aki egy étteremben dolgozik. Nincs se anyám, se testvérem, se apám. Egy senki vagyok. Ha meghalnék nem hiányoznék senkinek. Talán Sid, Mini és Niall sírna utánam. De egy idő után elfelejtenének. Emlék lennék. Aki valaha az életük része volt, de akkora már csak egy foszlány. Megfoghatatlan, elillanó emlék. Louis pedig találna magának egy gyönyörű, gazdag, aranyos lányt aki hozzá illik és megbánná, hogy egyáltalán azt képzelte szerelmes belém. És elfelejtene. Mindenki. Az életben senki sem pótolhatatlan rajtam kívül. Én senkinek sem kellek és semmire sem vagyok használható. És bármennyire is szeretném végignevetni az életem, mindig rá kell jönnöm, hogy az én életemen nem lehet nevetni. Szánalmas senki vagyok aki nagyot álmodott és beletörött a foga. Ebbe is, ahogy mindenbe. Ösztönösen lementem a nappaliba. Hátamat nekivetve a falnak ültem a sötétben.

*Sid szemszöge*

Össze-vissza forgolódtam. Nem bírtam aludni. Folyton-folyvást az este járt az eszembe. Olyan energia volt bennem, hogy legszívesebben lefutottam volna a maratont. Ezek után...

*este*

Nem szóltunk egymáshoz a kocsiban. Mikor megálltunk és kiszálltunk egy pillantást sem vetve egymásra mentünk fel a lépcsőn. Az ajtó előtt Zayn megfogta a csupasz karomat. Libabőr futott rajtam végig. Elterjedt bennem a forróság kezdve a szívemtől végig a hasamban, a karomban, egészen  a lábamig.
-Várj!-hangja rekedt volt, mintha nehezen beszélne.
-Mi az?-megpróbáltam rideg hangot megütni de a hangszálaim nem teljesen működtek velem együtt.
-Szóval...Sajnálom. Nem....nem akartam tönkre tenni az estéd...
Olyan alázatos és megbánó volt, hogy belül elmosolyodtam de a másik köcsög felem sértett volt. Felszegtem az állam. Ezúttal teljesen unott hangot voltam képes megütni:
-Ugyan! Ez csak egy vacsora volt, ami nem sikerölt.Tanulok az esetből.
-Sid.
-Most pedig eressz el!
Egy percig némán bámultuk egymást. Nem eresztette el a tekintetem. Kereste szememben az érzéseket. De én kizártam mindent. Az ő szemében viszont ott csillogott a fájdalom és a megbántottság. A lelkiismeretnek nem adtam helyet. Végül beletörődően elengedte a karom.Megfordultam. Egy lépést tettem, hogy kinyithassam az ajtót. Ekkor Zayn elkapott a falnak nyomott és...

39 Rémálom

*Tori szemszöge*

A bejelentés után mindenki elszállingózott.Harry, Mini, Liam kimentek azt hiszem kosarazni valahova. Liam az esét a sürgősségin tölti ha ez a két tehénke a pályára lép.Én ott maradtam a fiúknál tévézni Louisszal. Valami akciófilm ment. Untam, úgyhogy behunytam a szemem.

-Fuss, Tori fuss!-nem értem miért kiabálja valaki, hogy fussak mikor már így is teljes sebességgel rohanok át az erdőn. Este van, alig látok. Semmi értelme. Előbb-utóbb úgyis megbotlok valamiben amit nem látok.
-Nem menekülhetsz!-apám hangja közelről hallatszott. Még nagyobb sebességre kapcsolok.A tüdőm majd széthasad. A szívem dobogása mellett alig hallom, ahogy csupasz lábam csapódik a földnek.
-Mindenhol megtalállak!-valaki megfogta a vállam. Felsikítottam. Össze-vissza csapkodtam magam körül. Nem találhat meg! Nem tehet tönkre mindent megint. Lenyomott a hideg földre a vállamnál fogva. Megpróbálok belerúgni, miközben üvöltöm, hogy engedjen el.

*Louis szemszöge*

-Tori kelj fel!-fogtam meg a vállát. Ő felsikított. Nagyon rosszat álmodhat.
-Tori nyugodj le!-össze-vissza csapkod maga körül miközben zihál. Leesett a földre. Lenyomtam a vállát,hogy nyugodjon meg és keljen fel. Megrúgta a lábam és azt üvöltözi, hogy engedjem el. Ehelyett még erősebben nyomtam le a földre.
-Tori! Én vagyok az!
Végre kinyitotta a szemét.

*Tori szemszöge*

Először fel sem ismertem ki áll fölöttem. Azt sem tudtam, hol vagyok.Aztán rájöttem.Nialléknél. Louisszal.
-Louis!-leheltem
-Nagyon rosszat álmodhattál, tudod, hogy csapkodtál? Még belém is rúgtál!
Ekkor jutott eszembe az álom. Csak egy álom. Nem! Ez nem az volt! Nem lehetett az, hisz annyira valóságos volt! És ő volt benne. Gyorsabban vettem a levegőt. Ne, ne ne! Csak ezt ne! De nem tudtam mit tenni. Az emlékek feltörtek bennem. A fájdalom, pofon, késő esti zokogás. Megpróbáltam leállítani de nem bírtam. A szoba kicsinek tűnt. Nem kaptam levegőt. A tüdőm összeszorult a szívem gyorsult.
-Tori! Nyugodj meg! Lassan vedd a levegőt! Semmi baj!-Louis a vállamnál fogva tartott ülő helyzetemben. A hangjára próbáltam koncentrálni de folyamatosan előttem volt apám felém lendülő keze. Fülemben csengett az üvöltözése.
-Tori! Figyelj rám! Nézz rám!-nagy nehezen megtettem-Vegyél mély levegőket.Így!-és mutatta ahogy mélyet szív majd ki is fújta. Megpróbáltam de nem ment és egy újra rám tört, hogy minél előbb levegőhöz jussak. Kezdtem homályosan látni.
-Tori! Muszáj így csinálnod!-megint mutatta. Megpróbáltam megint és ezúttal sikerült egy kis levegőhöz jutnom. Meg álltam,hogy zihálni kezdjek és lassan vettem még egy kis lélegzetet. Majd még egyet. És még egyet. Újra kaptam levegőt. Szívem lassulni kezdett, tüdőm kitágult ahogy egyre több oxigénhez jutott.
-Jólvan. Minden rendben?-Louis szeméből kiolvastam az aggodalmat.Bólintottam.
-Sokszor jön rád ez?
-Nem.-hangom rekedtes volt és el-el csuklott-Csak mikor...-feltörtek a könnyeim. Louis felemelt, leült velem a kanapéra és az ölébe tartott. Hagyta, hogy kisírjam magam a mellkasán. Mikor megnyugodtam megszólalt:
-Mikor?
-Az apám....eszembe.....jut...
-Vele álmodtál?
-Igen.
-Ne gondolj rá többet
-Könnyű azt mondani. Egész életemben ellene küzdöttem. Menekültem.
-Itt biztonságban vagy.
-És ha utánam jön?
-Megvédelek! Nem engedem, hogy akár rád is nézzen!
Ezen nevetnem kellett. De nem volt hozzá erőm. Mégis hálás voltam érte.
-Nem akarsz pihenni?-kérdezte gyengéden
-De.-válaszoltam halk hangon.A fejemet a mellkasára döntve elkezdett kicsit ringatni és közben dúdolt. Teljesen megnyugodtam. Pár perc múlva el is aludtam. Ezúttal nem álmodtam semmit

38 Fejezet Vacsi

*Sid szemszöge*

Pontban nyolckor nyitottam ajtót. Zayn láttán forróság futott végig rajtam, amit visszaparancsoltam oda ahol nem érzem nem sok sikerrel.
-Sid, elbűvölő vagy!-nézett rajtam végig. Hát igen nem finomkodtam a ruhaválasztással

-Te is jól nézel ki.-bár én nem néztem rajta végig nehogy bajok legyenek.

-Mehetünk?-nyújtotta a karját illedelmesen. Én belekaroltam.
-Persze!-magamban pedig gonoszan nevettem. A kocsiban ültünk. Zayn vezetett. Eszembe ötlött az első csatácska.Végig tapogattam a karját válltól csuklóig.
-Szép!-mondtam elismerően. Megtette a hatását a kis játékom. Zayn nehezebben vette a levegőt és nagyon az útra fókuszált. Elértünk az étteremig. Elegáns hely volt. Nagyon is. Furcsálltam, hogy ilyen drága helyre hozott, hisz én neki csak egy "megismerendő csaj" voltam. És ez a vacsi csak arra szolgált, hogy ne veszekedjünk többet.Beléptünk de én botlást színleltem és "nekiestem" Zayn mellkasának. Ő azonnal elkapott és átkarolta a derekam. Mélyen egymás szemébe néztünk. Elmerültem benne. Minta egy hatalmas rengetegben lennék elveszve de biztonságban. Szívem máris hevesebben vert, de megpróbáltam a hirtelen mozgásra fogni. Kezem még mindig a mellkasán nyugodott. Meglepődtem milyen izmos. Ő is tartott még. Szeméből kiolvastam valamit ami a vágyhoz hasonlított de elhessegettem az abszurd gondolatot. Testemen mégis végigfutott a forróság. Kívántam az ajkait. Kívántam az érintését. Az illatát. Ezt a finom illatot ami most körüllengett és én jóízűen lubickoltam benne. Kicsit megemelte a derekam és feje közeledett de a pillanatot darabokra törte egy hang:
-Hölgyem, uram. Foglaltak asztalt?-átkoztam az embert. Zayn elengedte a derekam és én ott maradtam azzal az érzéssel mintha nem lenne rajtam ruha. Védtelenül. Leültünk az előre lefoglalt asztalhoz és rendeltünk. De olyan volt mintha kívülről szemlélném a történéseket. Nem is tudtam mit rendeltem. Teljes lényem az előbb történteken rágódott. Mi a fene volt ez? És miért volt rám ekkora hatással. Én nem bírom Zaynt! Vagyis de. Nem tudom! Eddig nem szerettem de az a pillanat. Ahogy a vágy keringett bennem. Leírhatatlan volt. És ez lehet Zaynnel is, mivel akárcsak én ő is bambul. Észrevette, hogy őt figyelem.
-Szóval, miről dumcsizzunk?-kérdezte hanyagságot színlelve de ugyanolyan zavart volt mint én.
-Ezt is én mondjam meg?
-Légyszíves!
-Nem tudom.
-Van olyan amit nem tudsz!-jelent meg egy mosoly az arcán. Remek az volt a tervem, hogy megkínzom erre még az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne tépjem le az ingét. De nyugalom! Vedd elő az egód! Nem lehet, hogy ő egy darabka mosollyal elolvaszt!
-Van!-mondtam egy jégcsap kedvességével
-Örülök, hogy ezt én találtam meg.-mosolygott úgy, hogy még a jégcsap is elolvadna tőle.
-Mire megy ki a játék?-kérdeztem akaratomon kívül.
-Hogy érted?
-Sehogy.-vágtam rá. A francba! Miért nem tudom türtőztetni magam?
-Hát rendben. Szóval mesélj magadról!
-Magamról? Hát a szüleim elég gazdagok bár nem tudom mit dolgoznak.-ezen persze elvigyorodott- Mégis honnan kéne tudnom na! Valami hülyeség. Én nagy koromban mármint most rendezvényszervező akarok lenni. Kedvenc állatom a kutya. Kedvenc színem pillanatnyilag nincs de nagyon szeretem a lilát. Utálom a romantikus filmeket, de a horrorokat attól még nem imádom. A vígjátékot viszont nagyon szeretem. Az Így jártam anyátokkal-t imádom. Bárkit képes vagyok megvígaztalni. Nem szeretek veszekedni hisz minek süllyedjek annak a szintjére. Ha valamire azt mondom, hogy nem az nem. A rossz fiúkra bukok inkább-aztán mikor rájöttem mit mondok a számra tapasztottam a kezem.Zayn felnevetett.
-Ne nevess! Basszus!
-Nyugi nem mondom el Harrynek.
-Mi? Harry nem rossz fiú! Ha valaki a bandából akkor az Za..-basszus ezt nem hiszem el!
-Mond csak! Za?
-Te.-vallottam be
-Szóval rám buksz?
-Nem! A rossz fiúkra! De nem rád!
-Öhüm.-hümmögött
-És te?
-Mi én?
-Milyen csajokra buksz?
-Miért érdekel?-húzta fel az egyik szemöldökét
-Hogy kvittek legyünk.
-Sötét szem és haj.
-Szóval annyira szereted magad, hogy magadat akarod lányba.
-Valahogy így. Igen.
-De köcsög egoista állat!
-Bagoly mondja..
-Ne szólj be!
-Miért is ne?
-Mert! Baj lesz!
-Mi?
-Simán elérem, hogy leégesd magad!
-Hajrá!
Lábamat kihúztam a cipőből és kerestem Zayn lábát. Mikor megtaláltam elkezdtem simogatni. Neki elsötétült a szeme. Én eszre följebb haladtam. A combjánál tartottam mikor felugrott felborítva mindent az asztalon. Körbe nézett zavartan. Mindenki minket figyelt. Egy pincér jött, Zayn helyet foglalt. Miközben a fiú elkezdte takarítgatni az asztalunkat sűrűn bocsánatot kérve azért ami nem is az ő hibálya Zayn dühös szemmel méregetett. Én gonoszan mosolyogtam.
-Rendben ennyi elég lesz köszönöm.-utasította a pincért, hogy menjen. Mikor távozott felállt-Megyünk.
-Mi? De még nem is ettünk!
-Nembaj!
Ellenkezni akartam de Zayn szemét látva felkeltem és távoztunk. Már a kocsiban ülve fordultam felé:
-Mi a fenéért jöttünk el?
Zayn nem válaszolt csak rám nézett. Szemeiben nyoma sem volt a dühnek. Csak félreérthetetlen vágy. Pillantásától úgy éreztem nem tudok megmozdulni. Zayn közelebb hajolt majd megállt. Pontosan meg tudtam mondani melyik volt az a pillanat mikor eldöntötte, hogy nem csókol meg.

37 Fejezet

*Tori szemszöge*

Niallel beléptünk a házukba.
-Hahóó!-kiáltotta. Nincs válasz.-Egyedül vagyunk!-mosolygott perverzen-Mik az ötleteid?
-Nekem mindig vannak ötleteim.-vigyorogtam vissza
-Tudom.
-De most a perverzeket félretolom. Szóval kaja-pia-zene.
-Valahogy éreztem.Két személyes buli.
-Klaró.
-Mi?
-Klassz és baró egybe.
-Ja hát persze.
-Szóval. Csinálj kaját addig beteszek zenét.
Niall elment én meg gonoszan elmosolyodtam. Már előre bekészítettem egy CD-t. Nem értem miért utálták de utálták. Mindannyian. Belépett valaki.
-Halihóó!-kiáltotta Louis.
-Itt vagyok.
-Tori!-mondta vigyorogva aztán ráfagyott az arcára a mosoly-Niallel vagy?
-Ah oui.
-Mióta?-lefordítva a kérdés: elég régóta vagytok itt khm-hez?
-Most jöttünk.-Louis fellélegzett.Mosolyognom kellett.Niall bejött a nappaliba. Csak erre vártam betettem a CD-t. Elkezdőgött a szám ő pedig olyat tett amit szinte soha ledobta a kaját és befogta a fülét de nem sokat ért. Én pedig elkezdtem darálni az olasz rappot.
-Moff, punk, b-boy,graffita tra i baroli skinheads, rock roots, borgatari, parioli Narc' NoyzTrucemala sangue nero nella fiala sbatti testa muta la tua Fiesta in'Impala!
-Mi ez?-vágta a fintorokat Louis is
-Noyz Narcos M3.-válaszoltam kézségesen
-Ez valami borzalmas!
Niall közben kifutott.
-Nem értem miért nem szereti senki! Az életet mondja el!
-Emociálisan instabilul.
-Hát nem éppen.
-Jólvan ha te szereted én is.-odafutottam hozzá megpusziltam aztán kivettem a CD-t.
-Niaaall! Kiszedtem!-üvöltöttem el. Louis olyan arcot vágott mintha Karácsony lenne-Mivan?
-Semmi.
-Hát jó.Unatkzok.
-Akkor csinál valamit.-mondta az érkező Niall
-Bazd! Ha nem lennél ki kéne találni!És mégis mit csináljak?
-Valamit!-adta az ötletet Louis.Összenéztem Niallel. Bólintott.
-Ma este lesz ám egy nagy bejelentésünk.-közöltem. Louis felvonta a szemöldökét.
-És mi lenne az?-kérdezte elsötétült tekintettel
-Mondom este. Majd megtudod.-mosolyogtam ravaszan.

*Louis szemszöge*

Mégis miféle bejelentés? Jaj ne! Csak azt ne! Talán...házasság? Végülis már ismerik egymást és szerelmesek. Bár van valami amit nem értek. Amikor egymásra néznek nem látom bennük azt amit egyébként kéne. Ez furcsa de attól még akkor is együtt vannak...De nem házasodhatnak össze! Ezt nem bírnám már ki!

*Tori szemszöge*
*este*

Összehívtunk mindenkit.Kivéve persze Zidet. Ők elmentek "csak" vacsizni. És ezt persze mi el is hisszük.
-Na, szóval mi az a nagy bejelentés?-Louis tiszta ideg.
-Szerintetek mi együtt vagyunk igaz?-kezdtem bele
-Igen-hangzott
-És ezt el is hittétek?-rpbbant ki Niallből a nevetés
-Mivan?-kérdezte Liam-Nem is vagytok együtt?
-Szívattok igaz?-Louis arca olyan volt mintha azt mondtam volna neki az ég nem is kék
-Nem!-nevettem én is.A többiek is elkezdtek nevetni.
-Tök hihetőn adtátok elő!-mondta Harry
-Tudjuk!

*Louis szemszöge*

Ezt tökéletes! Csak játszották! Legszívesebben táncolnék. Akkor van esélyem! Hisz a szőke herceg ellen nem sok volt de így!!! Juhuu!

36 Fejezet Vacsi "meghívás"

*Sid szemszöge*

Nem is rossz ez a munka. Tettszik ez a lótás-futás, hogy nincs időm unatkozni. És a konyhasrác is jól néz ki. Ezen gondolkodtam mikor a vendégek 80%-a sikítva felugrott és az ajtóhoz futott.
-Csak ne Zayn legyen!-suttogtam magam elé. Nem tudom mit utálok benne. Vagyis nem utálom. Csak nem is tudom. Annyira arrogáns. Viszont olyan jól is néz ki.... Igazából rohadt jól néz ki. És ha eszembe jut a felsőteste... amit végignyalnék mint egy fagyit.MIVAN? Na jó ne gondolj ilyenekre!  Ő attól még ugyanúgy az marad akit mindennél jobban akarok látni az...Mi a kecske van velem?Ez nem igaz! Ő van itt! Nem, nem nem. A szívem máris vadul dobog. Mi van velem? Miért vonzódom hozzá ennyire mikor állítólag nem bírom? Miért nem tudom levenni róla a szemem? Ez a vonzódás-taszítás kikészít...
-Szia Sid!-ült le a pulthoz.
-Cia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Baj van? Kipirultál.-MIVAN????Én kipirultam? én sosem pirulok el! Ez nem igaz!
-Melegem van.-vágtam rá
-Meleged? Pedig kicsit hűvös van itt.
-Igen? Már megint azért vagy itt, hogy ellentmondj nekem mindenben?-na remek megint köcsög vagyok....
-Dehogy, nem! Bocsánatot szeretnék kérni.-hajtotta le a fejét-Elég csúnyán viselkedtem a múltkor...
-Hát igen, de én is.-nagy levegő-Szóval felejtsük el!
-Tényleg?-nézett rám reményteli szemekkel
-Persze! Miért mit vártál?
-Hát, hogy leharapod a fejem.
-Miért gondolod ezt?-kicsit felemeltem a hangom-Nem is ismersz!
-Tudom, nem úgy gondoltam. De igazad van! Nem ismerek. Mi lenne ha jobban megismernélek?
-Hogy érted?
-Vacsora?
-Most komolyan? Eddig folyamatosan veszekedtünk, most pedig vacsorára hívsz?
-Pont ezért! Na ma jó?
-Mi?
-Akkor nyolcra érted jövök.
-He?
-Nem mondom, hogy szép legyél, úgyis lélegzetelállító leszel.
-Tudom, de nekem nincs is beleszólásom?
-Kérdeztelek.
-Nem válaszoltam.
-Pedig azt hallottam, hogy jövök.
-De csak magadtól.
-Na akkor nyolckor találkozunk.-indult el
-He?
Csak nem gondolja, hogy elmegyek vele vacsorázni? Haha! Na ná, hogy elmegyek! Gyönyörű leszek és szó szerint elbűvölő! Na majd meglátja!

*Mini szemszöge*

Otthon poshadtam. Tori nem tudom hol van. Pedig azt hittem legalább, hogyha Sid leváltja hazajön..Biztos elment Niallel valahova. Na akkor én is átmegyek a fiúkhoz. Felöltöztem és nyitottam az ajtót mikor megszólalt a csengő.
-Ez gyors volt.-mosolygott rám 100 wattal
-Pont indulni készültem.-világosítottam fel
-Óh, pedig azt hittem, hogy már alig vártad, hogy láss és ezért volt ily gyors.-vigyorgott
-Csak szeretnéd! Látom az egód a helyén van.
-Hozzám van láncolva.
-Na megyünk?
-Ne olyan sietősen!-nyomott befelé a házba.
-Harry!
-Nyugi. Nézd mit hoztam!-emelt egy eddig rejtett szatyrot.
-Mi az?
-Na szerinted?
-Félnem kell?
-Nem, szenyákat csinálunk és megnézzük a Titanicot.-mosolygott
-Oksi.
Bementünk a konyhába. Harry kipakolta a cuccokat amit hozott. Volt ott minden. Hál'Isten.
-Hány kenyeret kérsz?-kérdezte
-Ötöt.-jelentettem ki
-Hányat?
-Ötöt.-hitetlen fejet vágott-Beles jószág vagyok.
-Oké, de ennyire?-nevetett
-Így jártál.
Megcsináltuk a szenyákat és beültünk a kanapéra. Néztük a filmet. Mikor oda értünk, hogy meghal a pasi, hogy a csajszi éljen elsírtam magam. Harry azzonnal átölelt és csitítgatott. Vége lett a filmnek és én felálltam zsepiért.
-Olyan aranyos vagy, ha sírsz.-mondta Harry
-Kösz.-nevettem-És most?
-Nem tudom. Befekszünk az ágyba?-ijedt arcomat látva hozzátette-Beszélgetni.
-Ja, hátpersze.-ezt inkább magamnak mondtam.
Így hát lefeküdtünk az ágyamba. Szerencse, hogy francia. Beszéltünk mindenről. Rólam, róla, az életről, a vágyainkról, hogy hova szeretnénk eljutni, vagyis én mivel ő ugye bárhova elmehet ahova csak akar, ha van rá ideje. Nagyon örültem, hogy lehet vele beszélgetni. És bármiről. Nem (csak) a szex érdekli. Miközben én ép egy hosszú, hosszú, hosszú monológot tartottam neki, hogy régebben táncoltam, elkezdte simogatni a karom.
-És sok versenyt nyertetek?-kérdezett bele
-Naná. Hallod, mi voltunk az országos bajnokok. Háromszor egymás után. Meg mivel van bennem horvát vér is, horvát néptáncot is tanultam. Az is tök jó.-stb. stb. tudom magamról, hogy rengeteget beszélek de miért ne? Harry is beszédes Hál'Istennek.
-Hány óra van?-ült fel hirtelen Harold
-Nem tudom.-felnéztünk az órára.
-Basszus, mennem kell.-felkelt az ágyból-Szia Cicám! Szeretlek!-csókolt meg.
-Ez gyors volt.-mondtam mikor kiment.

35Fejezet Niall eszik......

*Tori szemszöge*

Ma többen voltak az étteremben. Ide-oda járkáltam végig. Persze a legtöbben azért jöttek be mert megtudták, hogy a One Direction tegnap itt volt. Ez igazán jó reklám nekünk. Mindenkinek ugyan azt elismétlem, hogy igen itt voltak, igen ismerem őket, igen tényleg olyan hülyék, nem nem vannak elszállva, nem csak barátok vagyunk, és nem tudom mikor jönnek megint.épp két 17 év körüli lánynak mondtam, hogy lehet, hogy ma is jönnek, mikor belépett Niall.Azonnal mindenki megrohamozta őt. Kb. fél óra autogramm osztogatás, fényképezkedés és miegymás után odajott hozzám.
-Szia!-ölelt meg. Ennek következtében valaki szitkozódott, valaki ugrált, de mindenkin ugyanazt a kérdő tekintetet láttam.
-Cia! Jó ötlet megölelni?-néztem rá bizonytalanul
-Csak barátok vagyunk, és Louis is ha ezt látja majd.
Elmosolyodtam. Leült a pulthoz. Egy bátrabb lány mellé ült és megkérdezte, hogy mi együtt vagyunk-e.Niall megnyugtatta, hogy csak az egyik legjobb barátja vagyok. Aztán ketten maradtunk megint.
-Mit kérsz?-kérdeztem
-Azt pontosan tudod.
-A kaján belül.
-Nem tudom, találj ki valami finomat.
-Rendben. -beszóltam a konyhába Joshnak, hogy csináljon milánóit.
-Mikor végzel?-nézett rám Niall
-Majd ha Sid idetolja a képét.
-Utána jössz hozzánk.
-Rendben. Mit csinálunk ott?
-Szerintem kitaláljuk.-mosolygott.
-Népszerűvé tettétek ezt a helyet ám. Itt mindenki azért van itt, hátha belép egy tag.
-Na nézd miket nem tudunk. Királyok vagyunk.
-Királyok, de nem istenek.-dobtam meg egy mogyival, amit jóízűen befalt.
-Hogy ragadna a torkodon a héja!-nevettem
-Azt nem eszem meg.
-De megehetnéd.
-Meg,de nem fogom.
-Az én kedvemért sem?-néztem rá kutyaszemekkel
-Talán. De akkor sem fogom.
-Olyan logikus lény vagy mint az elefánt körmének a sejke.
-Azt sejt!
-Akkor az nem tök mindegy?
-Nem.-nevetett
-Nem tehetek róla, hogy néha összekeverem a szavakat!
-De! De a kedvencem az mikor magadba motyogsz.
-Jól van na! Néha beszélnem kell egy értelmes emberrel is!
-Ez fájt!-törölte le színpadiasan a "könnyet" a szeméből.
-Tudod mi fáj?-értetlenül nézett. Belebokszoltam a vállába-Ez!
-De jó, hogy megmutattad.
-Ugye?
-Nagyon. Sid kb. mikor tolja ide a képét?
-Mit tudom én, tudod mi alkalmazkodunk hozzá.
-Hát persze.
-De még pár órát itt leszek szóval nem kell itt megvárnod.-nevettem
-Hívj majd fel ha végeztél!
-Oksi.
Josh kiszólt a konyhából.
-Pill.-mentem be. Mikor kijöttem, újabb tömeg állt az ajtóban.
-Ki jött?-raktam le Niall kajáját a pultra
-Harry.
-Neki is csináltassak ilyet?
-Ja.
-Nem bírnád ki, hogy ne teli szájjal beszélj?-erre csak megrázta a fejét. Beszóltam újra a konyhába.
-Harry mikor fog vajon ide jutni?-néztem Niall tömött arcába
-Mive kéfs lefs a kahfa.
-Remek.Hogy bírjátok ezt a nagy zsongást?
-Mek leheth sokfi. Mef..
-Na jó csak akkor beszélj ha nincs semmi a szádba! Teleköpködöd a pultot!-ezt is sikeresen félreértettem
-Szóval, meg lehet szokni, és nagyon sokat köszönhetünk a rajongóknak, úgyhogy ennyivel tartozunk mindenkinek.
-Én tuti nem bírnám.
-Nem biztos, elég türelmes tudsz lenni.
-Ha akarok.-nevettem
-Na ja. Most már ehetek?
-Ígyis-úgyis ennél.-a mondat végére már tele volt a szája-.-"
Pontosan mikor leraktam Harry tányérját a pultra ült le elém.
-Tökéletes időzítés!-mosolyogtam
-Juuj, Tori isten vagy!
-Max istennő.-nevettem-De nem veszem el Sid helyét.
-Ne is. Képes és kilök az Olümposzról!
-Ő? Simán.
Miután megették a kaját, (Niall repetája után) el kellett menniük. Délután Sid leváltott és felhívtam Niallt. Miután megj9tt elindultunk hozzájuk.

34 Fejezet Ki kéne békülni

Vontatottan tántorogtam le a lépcsőn. Miért van lelkiismeret furdalásom? Én utálom ezt a...Mi a fene van velem? A nappaliban persze mindenki tőlem várta a történtek leírását.
-Nem úgy volt, hogy békülni jövünk?-kérte számon Tori. A lelkiismeret furdalásom haragba csapott át.
-Nem tehetek róla! Ő kezdett el megint..
-És most mi lesz?-vágott a szavamba-Ha jövünk de akkor csak olyankor jössz mikor Zayn nincs itt, vagy nem jössz, vagy hogy gondoltad?
-Nem tudom, ha nem szólunk egymáshoz nincs semmi baj!
-Ja akkor idejövünk tök feszült a hangulat, de azért élvezzük!
-Mégis, hogy nem tudtok megférni egymással? Zayn jó fej nem tudom mi bajod van vele!-szállt be Mini is
-Kérdezd őt! De miért én vagyok már megint lecseszve?
-Mert Zayn nincs itt! Egyébként is hova ment?-kérdezte Tori
-Nem tudom majd máskor megkérdezem!-mondtam idegesen. Most mi a szarnak én vagyok a rossz fiú! Ha valaki akkor az Zayn!
-Majd visszajön ha lenyugodott. Nem kell érte aggódni.-nyugtatott meg mindenkit Liam. Persze hisz mindenki úgy aggódik nehogy letörjön a körme őfenségének!Én komolyan nem értem ezt az egészet már!
-Tori ugye tudod, hogy holnap te főzöl!-nézett Mini Torira
-Jaj ne már!
-De! A fogadás az fogadás!
-Miben is fogadtatok?-ültem le a kanapéra. Összenéztek. Na elkezdhetek félni...
-Abban, hogy épp azt hallgatjuk-e ahogy basztok.-közölte Mini
-Tori fogadott a baszásra igaz?-bár tudtam a választ...
-Igen!-nevetett Mini
-Most mi van?-háborodott fel Tori
-Az, hogy egy perverz állat vagy!-nevettem
-De így szeretjük!-puszilta meg Tori arcát Niall. Olyan furcsa így látni őket...Oké, csak tettetik, de a két legjobb barátom és itt puszilkodnak meg ilyenek. Szokni kell...A továbbiakban a tévének szenteltük a figyelmünket.Zayn hála Istennek csak zuhanyzás közben jutott újra az eszembe. Ahogy kilépett a fürdőből. Mondjuk, tényleg rohadt jól néz ki.És lehet, hogy tényleg jó fej. Honnan tudnám, hisz eddig mikor találkoztunk mindig veszekedtünk. Nem is ismerjük egymást. Jó, tényleg én is hibás vagyok nem csak ő..De ő a férfi! Ő kérjen bocsánatot! Én már próbáltam, és mi lett a vége...

*Zayn szemszöge*

Este tíz körül mentem haza. Bementem a konyhába valamit enni.
-Legalább leittad magad?-fogadott Liam
-Nem, nem ittam semmit. Csak jártam egyet.
-Miért utáljátok egymást Siddel?
-Ő utál engem! Én egyáltalán nem utálom. Sőt inkább..
-Belezúgtál?
-Hát..Nem tudom..Azt hiszem.
-Ez....furcsa.
-Miért lenne furcsa?
-Hát akibe szerelmes vagy nem üvöltözöl vele..
-Nem tehetek róla! Én nem akarok! De mindig az lesz a vége!
-Hát öreg! Gázba vagy. Sidnek valószínűleg nem igazán vagy a szíve csücske.
-Tudom. És akkor mit csináljak most?
-Legyél vele normális. Ismerjen meg. De először is békülj ki vele.
-Hogyan?
-Kérj bocsánatot. Holnap délután dolgozik.
Sóhajtva indultam az emeletre.

33 Fejezet Veszekedés

Otthon néztük a tévét már mikor Mini megjött. Egy kocsit kapott az apjától, na meg, hogy befizette jogsira. Mindenki örült neki mivel akkor nem kell buszozni majd.
-Sid miért veszekszel állandóan Zaynnel?-kérdeztem a reklám alatt
-Nem tudom, nem bírom a pasit. Állandóan azt lesi mit rontok el! Meg ha valami nem tetszik neki leordítja a fejemet.
-Most átmegyünk hozzájuk és kibékültök!-jelentette ki Mini
-Ha-ha!
-Tényleg! Na indulhatunk?-kérdeztem
-Ja.

*a fiúknál*

-Halihó srácok!-köszöntünk mindenki a nappaliban tévézett. Mindenki kivéve Zayn. Megfordultam és Sidet néztem aki ennek következtében fújtatva elindult az emelet felé.

*Sid szemszöge*

Felmentem a lépcsőn. Miért kell nekem ezt csinálnom? Úgyis utálni fogjuk egymást Zaynnel! Ezen nem változtathat egy beszélgetés! Hogy is változtathatna? Hisz ő egy pofátlan, bunkó, beképzelt, arrogáns...szexisten! Zayn egy szál törülközőbe lépett ki a fürdőből. Csapzott, vizes haja szanaszét állt. Végignéztem felsőtestén. elég kidolgozott meg kell hagyni. Egy hang a bensőmben megszólalt. Elég kidolgozott?? Te mit nézel a lábujját? Ez egy szexisten! Hogy lehet ilyen a felsőteste? Közben ő nekidőlt a falnak és azt mustrálta, ahogy őt bámulom. Remek.
-Tetszik?-kérdezte
-Hát ha te csak ennyit tudsz mutatni.
-Haha! Valld be, hogy tetszik.-hogy levakarnám azt az önelégült vigyort a képéről!
-Bevallom, hogy azért jöttem ide, hogy béküljünk ki.
-A szobámba megbeszéljük.-azzal távozott a szobájába. Most komolyan? Utána kéne mennem? Ó hogy az a..! Én nem futkosok pasik után! Valami mégis arra vitt, hogy még egy pillantást vethessek azokra a kockákra. Beléptem a szobájába. Máris megcsapott a férfias illata. Az ágyon feküdt. Törülköző helyett boxer volt rajta. Leültem a földre az ágya mellé.
-Szóval te-itt rám mutatott -Békülni akarsz velem.
-Igen.
-És hogy gondolod ezt a békülést?
-Hogy-hogy hogy?
-Hát hogy?
-Hogy-hogy hogy hogy?
-Na jó.Szóval te-itt megint jelentőségteljesen rám mutatott -hogyan akarsz velem békülni?
-Mi? Én nem akarok veled békülni!
-Pedig ezt mondtad!
-Csak azért, hogy, mivel ugyanaz a baráti körünk, meg kéne férnünk egymással.
-Igen.
-Na ugye! Miért kell mindig belém kötni!-ordítottam le a fejét
Felállt-Én kötök mindig beléd? Már a jelenléteddel is fusztrálsz!
-Jaj bocsásd meg, hogy nem minden úgy van ahogy akarod!
-Ahogy én akarom? Sok minden nem úgy van ahogy én akarom!-mondta, és mintha szomorúság csillant volna a szemében, de én túl dühös voltam így folytattam:
-Ó, hát képzeld hős királykisasszony, hogy az én életemben is van olyan amit nem akarok! Csak én alkalmazkodok hozzá! És nem játszom az Istent!
-Ó nem? Mit várunk ő egy istennő!-utánozta Tori hangját
-Az csak egy vicc! Mert egoista vagyok, igen! De nem egy beképzelt szupersztár aki azt hiszi csak azért mert híres mindennek úgy kell lenni ahogy akarja!
-Én nem hiszem azt,hogy...

*eközben a nappaliban*
*Tori szemszöge*

-Remélem most azt hallgatjuk ahogy basznak.-jelentettem ki
-Mibe hogy nem?-nézett rám Mini
-Holnapi főzés?
-Rendben.

*az emeleten*
*Sid szemszöge*

-...csak azért mert híres vagyok mindenható is! Lehet hogy sztár vagyok igen de nem mindenható!
-Ó szóval aki nem sztár nem is lehet több egy senkinél?
-Én nem ezt mondtam!
-Dehogyisnem! Valld csak be! nem is tudom, hogy állhatsz le beszélni velünk, mikor mi senkik vagyunk a szemedben-beszélni? Ezt inkább ordításnak nevezném!-mondta a hang bennem
-Én nem is gondolok ilyenekre, de úgy látszik te igen!
-Hát persze, mert én játszom a szexistent!
Zayn arca egy pillanat alatt megváltozott. Közel jött hozzám. A gyönyörű szemeivel a szemembe nézett

-Szóval szerinted az vagyok?
-Nem!-üvöltöttem
Megint megváltozott az arca. Megbántott lett. Megfogott egy felsőt.
  és felhúzta. Pápá kockák!-Ezt én gondoltam?
-Jó.
Ennyit mondott. Jó. Azzal lerohant a lépcsőn. Még hallottam ahogy becsapja az ajtót. Én ott álltam ledermedve és amit magam sem értettem lelkiismeret furdalással. Nagyon szarul éreztem magam.