Pontban nyolckor nyitottam ajtót. Zayn láttán forróság futott végig rajtam, amit visszaparancsoltam oda ahol nem érzem nem sok sikerrel.
-Sid, elbűvölő vagy!-nézett rajtam végig. Hát igen nem finomkodtam a ruhaválasztással
-Te is jól nézel ki.-bár én nem néztem rajta végig nehogy bajok legyenek.
-Mehetünk?-nyújtotta a karját illedelmesen. Én belekaroltam.
-Persze!-magamban pedig gonoszan nevettem. A kocsiban ültünk. Zayn vezetett. Eszembe ötlött az első csatácska.Végig tapogattam a karját válltól csuklóig.
-Szép!-mondtam elismerően. Megtette a hatását a kis játékom. Zayn nehezebben vette a levegőt és nagyon az útra fókuszált. Elértünk az étteremig. Elegáns hely volt. Nagyon is. Furcsálltam, hogy ilyen drága helyre hozott, hisz én neki csak egy "megismerendő csaj" voltam. És ez a vacsi csak arra szolgált, hogy ne veszekedjünk többet.Beléptünk de én botlást színleltem és "nekiestem" Zayn mellkasának. Ő azonnal elkapott és átkarolta a derekam. Mélyen egymás szemébe néztünk. Elmerültem benne. Minta egy hatalmas rengetegben lennék elveszve de biztonságban. Szívem máris hevesebben vert, de megpróbáltam a hirtelen mozgásra fogni. Kezem még mindig a mellkasán nyugodott. Meglepődtem milyen izmos. Ő is tartott még. Szeméből kiolvastam valamit ami a vágyhoz hasonlított de elhessegettem az abszurd gondolatot. Testemen mégis végigfutott a forróság. Kívántam az ajkait. Kívántam az érintését. Az illatát. Ezt a finom illatot ami most körüllengett és én jóízűen lubickoltam benne. Kicsit megemelte a derekam és feje közeledett de a pillanatot darabokra törte egy hang:
-Hölgyem, uram. Foglaltak asztalt?-átkoztam az embert. Zayn elengedte a derekam és én ott maradtam azzal az érzéssel mintha nem lenne rajtam ruha. Védtelenül. Leültünk az előre lefoglalt asztalhoz és rendeltünk. De olyan volt mintha kívülről szemlélném a történéseket. Nem is tudtam mit rendeltem. Teljes lényem az előbb történteken rágódott. Mi a fene volt ez? És miért volt rám ekkora hatással. Én nem bírom Zaynt! Vagyis de. Nem tudom! Eddig nem szerettem de az a pillanat. Ahogy a vágy keringett bennem. Leírhatatlan volt. És ez lehet Zaynnel is, mivel akárcsak én ő is bambul. Észrevette, hogy őt figyelem.
-Szóval, miről dumcsizzunk?-kérdezte hanyagságot színlelve de ugyanolyan zavart volt mint én.
-Ezt is én mondjam meg?
-Légyszíves!
-Nem tudom.
-Van olyan amit nem tudsz!-jelent meg egy mosoly az arcán. Remek az volt a tervem, hogy megkínzom erre még az is nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne tépjem le az ingét. De nyugalom! Vedd elő az egód! Nem lehet, hogy ő egy darabka mosollyal elolvaszt!
-Van!-mondtam egy jégcsap kedvességével
-Örülök, hogy ezt én találtam meg.-mosolygott úgy, hogy még a jégcsap is elolvadna tőle.
-Mire megy ki a játék?-kérdeztem akaratomon kívül.
-Hogy érted?
-Sehogy.-vágtam rá. A francba! Miért nem tudom türtőztetni magam?
-Hát rendben. Szóval mesélj magadról!
-Magamról? Hát a szüleim elég gazdagok bár nem tudom mit dolgoznak.-ezen persze elvigyorodott- Mégis honnan kéne tudnom na! Valami hülyeség. Én nagy koromban mármint most rendezvényszervező akarok lenni. Kedvenc állatom a kutya. Kedvenc színem pillanatnyilag nincs de nagyon szeretem a lilát. Utálom a romantikus filmeket, de a horrorokat attól még nem imádom. A vígjátékot viszont nagyon szeretem. Az Így jártam anyátokkal-t imádom. Bárkit képes vagyok megvígaztalni. Nem szeretek veszekedni hisz minek süllyedjek annak a szintjére. Ha valamire azt mondom, hogy nem az nem. A rossz fiúkra bukok inkább-aztán mikor rájöttem mit mondok a számra tapasztottam a kezem.Zayn felnevetett.
-Ne nevess! Basszus!
-Nyugi nem mondom el Harrynek.
-Mi? Harry nem rossz fiú! Ha valaki a bandából akkor az Za..-basszus ezt nem hiszem el!
-Mond csak! Za?
-Te.-vallottam be
-Szóval rám buksz?
-Nem! A rossz fiúkra! De nem rád!
-Öhüm.-hümmögött
-És te?
-Mi én?
-Milyen csajokra buksz?
-Miért érdekel?-húzta fel az egyik szemöldökét
-Hogy kvittek legyünk.
-Sötét szem és haj.
-Szóval annyira szereted magad, hogy magadat akarod lányba.
-Valahogy így. Igen.
-De köcsög egoista állat!
-Bagoly mondja..
-Ne szólj be!
-Miért is ne?
-Mert! Baj lesz!
-Mi?
-Simán elérem, hogy leégesd magad!
-Hajrá!
Lábamat kihúztam a cipőből és kerestem Zayn lábát. Mikor megtaláltam elkezdtem simogatni. Neki elsötétült a szeme. Én eszre följebb haladtam. A combjánál tartottam mikor felugrott felborítva mindent az asztalon. Körbe nézett zavartan. Mindenki minket figyelt. Egy pincér jött, Zayn helyet foglalt. Miközben a fiú elkezdte takarítgatni az asztalunkat sűrűn bocsánatot kérve azért ami nem is az ő hibálya Zayn dühös szemmel méregetett. Én gonoszan mosolyogtam.
-Rendben ennyi elég lesz köszönöm.-utasította a pincért, hogy menjen. Mikor távozott felállt-Megyünk.
-Mi? De még nem is ettünk!
-Nembaj!
Ellenkezni akartam de Zayn szemét látva felkeltem és távoztunk. Már a kocsiban ülve fordultam felé:
-Mi a fenéért jöttünk el?
Zayn nem válaszolt csak rám nézett. Szemeiben nyoma sem volt a dühnek. Csak félreérthetetlen vágy. Pillantásától úgy éreztem nem tudok megmozdulni. Zayn közelebb hajolt majd megállt. Pontosan meg tudtam mondani melyik volt az a pillanat mikor eldöntötte, hogy nem csókol meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése