17 Fejezet A félistennő

*Tori szemszöge*

-Na most, hogy átöltöztetek, mehetünk?-kérdezte Louis
-Ja, nem megyünk vissza.-jelentettem ki a hűtőben turkálva
-Mi az hogy nem?
-Ahogy mondom.
-De azt mondtátok..
-Hogy eljöhessünk.-magyarázta Mini
-De vissza fogtok jönni.
Összenéztünk  Minivel.-Nem!
-Őőő de!

-Nem te döntöd el! Várj Sid hív!-ugrottam a telómért

-CIA!!!-kiáltottuk bele egyszerre Minivel. Kihangosítottam.

-Mikor jössz Mester?-kérdezte Mini

-Majd! 

-Hiányzol ám!-tudattam vele

-Én mindenkinek hiányzok, szar az élet ha nem vagyok ott!

-A kis egoista formád!-nevettem

-Hát ha egyszer olyan cuki vagyok!

-Hahahahaha...NO.-kacsintottam Minire

-Mondod ezt te!

-Mondja ezt ő!-előzött meg Mini

-Hát ne mondja!-háborodott fel Sid

-Isteneeem!-sóhajtottam

-Csak Sid!

-Most lecsaplak!-köptem oda tettetett méreggel

-Te engem? Engem senki sem csaphat le! Én egy félistennő vagyok.

-Tényleg megteszi, már a gombért nyúl!-közvetített Mini

-Hogy képzeled te gyökér! Én nyerek háhá! Ciasztok!-mondta gyorsan és kinyomta

-De gyökér vagy!-mondtam Mininek

-Én?

-Igen!

-Miért én?

-Mert csak!

-Szóval ő volt Sid.-jegyezte meg Louis

-Éégen!-mondtam vontatottan-Bazd, nincs répa! Ellopta a szomszéd néni. Este belopózott és feltörte a hűtőt, Feljelentem!

-Persze Tori! Ez tök nyilvánvaló!

-Tudom azért mondom! Na megyek veszek.

-Jövök veled!-jelentette ki Louis.

-Okés. Cia Cica!

-Ciasztok!

-Van nálad pénz?-kérdeztem Louistól, miután kiléptünk a házból

-Van.

-Jó, mert nálam nincs.-nevettem

-Te van olyan, hogy szomorú vagy?

-Nemigazán. Minek sírjak mikor igaz szar az élet, de nevethetek is?

-Ez a logikád?

-Eddig bejött. Optimista vagyok.

-Azt látom! A szomszéd100évesnéni ellopta a répámat!-mondta vékony hangon

-Kussolj! Lehet!

-Hát persze!-lökött bele egy bokorba majdnem, de mikor látta, hogy tényleg esek elkapta a csuklóm.

-Balfasz!-nevetett

-Most miért ellöksz és csoda ha elesek?-adtam neki egy kis pofont

-Igen?

-Igen! -beüldözött a boltba ott pedig röhögőgörcsöt kaptunk.