5 Fejezet Búcsúzkodás

Hárman álltunk a repülőtéren.

-20 perc és indul a gépem, fel kéne szállnom.-sóhajtott Sid.

-Jólvan.-öleltem meg-Vigyázz magadra! Nehogy elvigyen valami ember!

-Az értelmes beszólásaid!

Most Mini szorongatta meg.

-Siess Londonba!

-Sietek! Ti addig csináljatok meg minden olyasmit amihez én lusta vagyok!-mosolygott

-Mármint pakoljunk ki?-néztem rá

-Takarítsatok ki, pakoljatok meg ilyenek. 

-Istenem!-fogtam meg a homlokom.

-Csak Sid! Na ciasztok!-köszönt el majd elindult.

-Cia!-kiáltottuk utána egyszerre Minivel. Néztük amíg el nem tűnik. Hazaérve Mini papája fogadott.

-Sziasztok! Viktoria mehetünk?

-Persze!

Mini papájával  elhozzuk a cuccaimat aztán  délután indulunk. De csak én és Mini. A szülei kb. 2 hét múlva jönnek utánunk. De ők külön, két utcával arrébb fognak lakni. Azt ígérték nem zaklatnak minden nap. Remélem is. Londonba fog elkezdődni az életem. Mi egyenlőre ketten Minivel fogunk lakni, de ha Sid megjön hárman. Már alig várom, tök jó lesz. És az hogy végre két év után találkozunk Niallel. Mit kívánhatnék még? A "lakásomba" érve gyors felkaptam a cuccaimat ami nem volt több 2 utazótáskánál és egy bőröndnél. 

* Mini szemszöge*

-Te mit fogsz először csinálni?-kérdezte Mini

-Ledobom a cuccaimat, aztán megkeresem Niallt. Téged meg magam után húzlak

-Megegyeztünk.

-Vajon milyen lesz? Mármint attól kezdve megint minden nap együtt leszünk? Vagy Niall megváltozott?

-Nem hinném, hogy változott. Az biztos, hogy minden nap nem leszünk együtt, de biztos, hogy sokat.-mosolygott.

-Remélem minél többet. Már annyira hiányzik!

-Nem csak neked! 

*Később*

-Induljatok!-nyitott be Mini anyukája.

-Rendben!-sóhajtottuk

-Apu kivisz?-kérdezte Mini az anyukáját.

-Igen!

-Akkor menjünk!

Bepakoltuk a cuccokat a kocsiba és miután elbúcsúztunk Mini anyukájától kimentünk a reptérre.Ott leadtuk a csomagokat és elbúcsúztunk Mini apukájától is.

-Még jó, hogy nincs testvéred!-mondtam már a gépen ülve-Ennyi búcsúzkodás, kifáraszt!

-Ja.-nevetett ő is. Fel akart állni és sikeresen beütötte a térdét, vissza akart ülni de az ülés karfájára huppant aztán újból felállt és a feját beütötte a csomagtartóba.

-Te szerencsétlen tehénke!-nevettem

-Ne szólj be jó?!

Elment valahova, valószínű mosdóba. Én elaludtam.