20 Fejezet Újabb majdnem-csók

Teltek a napok. Én időm nagy részét a szobámban töltöttem.Olvastam, aludtam, filmeket néztem, nagyrészt szomorút és horrort. Ami furcsa mert jó a horrort imádom de a szomorúakat nem igazán... Pár nap múlva megékeznek Mini szülei. Legalább lesz mit csinálnom. Mini jövőhéten kezdi a sulit. Szegénykém...Most ép a fiúkkal van. Mindig hív engem is de nem akarok Louisszal találkozni. Jó tudom, egyszer muszáj lesz de még nem. Niall eljön minden nap és akkor olyanokat röhögünk, hogy megáll bennem az ütő.

*Mini szemszöge*

Louis felpattant amint megjelentem a nappaliban.
-Nincsen itt.-válaszoltam az arcán megjelenő kérdésre.Visszazöttyen a kanapéra.
-Mini!-szólt Harry és mutatta, hogy a konyhába.
-Mi az?-kérdeztem elhelyezkedve pulton miután sikeresen elestem a szőnyegben.
-Kéne valamit csinálni.
-Tudom.
-De mit? Te olyan okos vagy! Találj ki valamit!
-Nem tudom. Meg kéne várni amíg rájönnek, hogy ez nem mehet így tovább.
-Vagy amíg Tori rá nem jön, hogy szereti Louist.
-Nem szereti.
-Tudom.-sóhajtott. Annyira törődik a barátjával! Megrázta a haját, majd hátrasimította. Uram segíts! Leestem a pultról.
-Áu!
-Jaj már megint! Jól vagy?-nevetett Harry
-Mi az, hogy már megint? Pont te mondod? Inkább kussolj, és segíts!-megfogtam a kezér és felhúzott. Kicsit tól közel magához. Éreztem a leheletét és a szíve vad dobogását, mivel kezem a mellkasán pihent. Egyre közeledett az arca. Vágül már az ajkamhoz ért.
-Harry...
-Sajnálom.-mondta majd felrohant a lépcsőn.

*Louis szemszöge*

Látnom kell Torit. Nem bírom már ezt.De ő nem akar látni. Hisz sosem jön el. De mondjuk úgy volt, hogy nem találkozunk pár napig. Basszus de egy farok vagyok! Ha én nem megyek oda, addig ő sem fog. Elmegyek hozzá!Felpattantam és felkaptam a kocsikulcsot.
-Hová mész?-kérdezte Liam
-Torihoz.
-Elmész hozzá?
-Ezt mondtam?
-De biztos?
-Igen! Na pá!

*Tori szemszöge*

Csöngettek.
-Mini nyiss ajtót-kiáltottam. Majd sóhajtottam-Miért pont olyankor nem vagy itthon amikor szükség lenne rád?-kinyitottam az ajtót-Mi van?
-Szia Tori!-mosolygott rám Louis.Tátva maradt a szám.
-Louis.
-Igen.Beengedsz?
-Mi? Ja, persze.
-Mit csinálsz?
-Zenét hallgatok.
-Mit?
-Olaszt.
-Azon belül?
-Emma Con le Nuovole.
-Aha. Szeretem a szőlőt.
-Örülök. Mi jártában?
-Hozzád jöttem.
-Na ne!
-De.
Ledőltünk az ágyamra, odanyújtottam Louisnak az egyik fülest.
-Jó szám.-szólalt meg végül.
-Ja.
-Tori. Tudom, hogy te nem szeretsz, és én nem tudlak nem szeretni, de nem tudok távol lenni sem tőled.
-Tudom.
-Ha nem találkozunk egy napig még rosszabb, szóval kérlek ne csináljuk ezt tovább.
-Rendben.
-Akkor? Átjössz hozzánk?
-Ez kérdés?-vigyorodtam el
-Kijelentés.
Nevetve elindultunk hozzájuk.