46 "Költözés"

*Tori szemszöge*

Elmentünk  a fiúkhoz és közölték, hogy ott fogunk lakni. Mintha lenne más esélyünk. Mindenünk odaveszett. Miután Sid elrohant Zayn követte. Vagy nem tudom. Lehet csak magányra vágyott. A tűzoltók elmondtak nekünk mindent aztán itt kötöttünk ki. Sidnek és Mininek nem gáz. Van pénzük. De én? Egy centem sincs! És fizetést is csak hó végén kapok! Addig ebbe az egy ruhába kell járjak. Vagy talán Sid és Mini tud kölcsön adni pár cuccot. De nem mehet ez így sokáig. Utálok más adósa lenni. Nem igaz, hogy sosincs szerencsém!

*Mini szemszöge*

Harry nem akart elengedni. Görcsösen fogta a kezem mikor más testrészemet nem érte el.
-Harry! Ha továbbra sem  jut vér a kezembe amputálni kell!
-Bocsi!-engedett a szorításon. De sokat nem ért mert 5 perc múlva újult erővel kötött magához.
-Hogy fogok így fürdeni?
-Együtt. Mától sehova nem engedlek el egyedül!
Olyan ennivalóan édes! Hogy lehet ilyen? Apropó kaja.
-Éhes vagyok!
-Csinálunk valamit.-húzott ki a konyhába. Még odasúgtam Torinak:-Segíts!-amin ő jót nevetett és megrázta a fejét.

*Tori szemszöge*

Niall, Louis és én maradtunk a nappaliban. Harry olyan aranyos, hogy nem engedi el Minit. Nem tehettem ellene féltékenység kúszott a szívembe. Neki mindene megvan és boldog. Úgy tűnt én sosem leszek  az. Azon kívül, hogy Londonban vagyok és találkoztam Niallel, nameg megismertem az 1D-t semmi jó nem történt. És most még a lakásunk is leégett. És mindenem odaveszett. Lehajtott fejjel nyugtáztam a szerencsétlenségem. Niall megfogta a kezem és megszorította. Mikor felnéztem rá bátorítón mosolygott.
-Minden rendben lesz!-fejemet vállára hajtottam és behunytam a szemem.Egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Soha semmi sem lesz rendben.De ehelyett ezt kérdeztem:
-Honnan tudod?
-Nem maradsz egyedül. Itt vagyunk és segítünk.
-Niall! Tudod milyen vagyok! Utálom, ha leköteleznek!
-Tudom, de lásd be! Nincs sok választásod.
-Holnap elmegyünk és bevásárolunk együtt.-kapcsolódott be Louis a beszélgetésbe.
Hogy vegyenek nekem valamit? Elkerekedett a szemem. Ez teljesen az elveim ellen vallott. De Niallnek igaza van. Nincs sok választásom. Ezért nem kezdtem tiltakozni csak rámosolyogtam Louisra. Ő visszamosolygott negédesen.
-Én is éhes vagyok!
-Megnézem mit művészkedett ez a két szerencsétlen tehénke.-jelentette ki Niall.
-Üzenem nekik, hogy gyorsan, sokat és finomat.
-Tehát azonnali hatalmas sült krumpli adag, répával.
-Pontosan.
-Rendben.-ment ki
-Tori!-ránéztem Louisra. Mintha mondani akart volna valamit aztán meggondolta magát-Nézünk filmet?
-Persze. Most is nálad alszok?
-Ez kérdés volt, vagy kijelentés?
-Döntsd el te!
-Hát vagy nálam, vagy a földön kívánsz ücsörögni megint?
-Bunkó!
-Pszihopata!
-Most miért?
-Mert azt mondtam!
-Igen?
-Igen!
-Rendben!-ráugrottam. Elkezdtünk játékosan birkózni. Leestünk a földre. Persze én alulra.
-Hány kiló vagy?-nevettem
-Döntsd el te!
-Jogos!
Átgördültünk így én kerültem fölülre.
-Ugye tudod! Hogy csak azért tudsz hozzám érni mert engedem?
-Jaj! De nagyra vagy az erőddel! Kíváncsi vagyok mennyire vagy gyors!-felugrottam és megkerültem a kanapét, hogy közénk kerüljön.
-Baby, én focizok. Szerinted?
-Én meg futok, na?-megfordultam és elrohantam.
-Attól még nem biztos, hogy gyorsabb vagy!-hallottam ahogy Louis üldözőbe vett.