33 Fejezet Veszekedés

Otthon néztük a tévét már mikor Mini megjött. Egy kocsit kapott az apjától, na meg, hogy befizette jogsira. Mindenki örült neki mivel akkor nem kell buszozni majd.
-Sid miért veszekszel állandóan Zaynnel?-kérdeztem a reklám alatt
-Nem tudom, nem bírom a pasit. Állandóan azt lesi mit rontok el! Meg ha valami nem tetszik neki leordítja a fejemet.
-Most átmegyünk hozzájuk és kibékültök!-jelentette ki Mini
-Ha-ha!
-Tényleg! Na indulhatunk?-kérdeztem
-Ja.

*a fiúknál*

-Halihó srácok!-köszöntünk mindenki a nappaliban tévézett. Mindenki kivéve Zayn. Megfordultam és Sidet néztem aki ennek következtében fújtatva elindult az emelet felé.

*Sid szemszöge*

Felmentem a lépcsőn. Miért kell nekem ezt csinálnom? Úgyis utálni fogjuk egymást Zaynnel! Ezen nem változtathat egy beszélgetés! Hogy is változtathatna? Hisz ő egy pofátlan, bunkó, beképzelt, arrogáns...szexisten! Zayn egy szál törülközőbe lépett ki a fürdőből. Csapzott, vizes haja szanaszét állt. Végignéztem felsőtestén. elég kidolgozott meg kell hagyni. Egy hang a bensőmben megszólalt. Elég kidolgozott?? Te mit nézel a lábujját? Ez egy szexisten! Hogy lehet ilyen a felsőteste? Közben ő nekidőlt a falnak és azt mustrálta, ahogy őt bámulom. Remek.
-Tetszik?-kérdezte
-Hát ha te csak ennyit tudsz mutatni.
-Haha! Valld be, hogy tetszik.-hogy levakarnám azt az önelégült vigyort a képéről!
-Bevallom, hogy azért jöttem ide, hogy béküljünk ki.
-A szobámba megbeszéljük.-azzal távozott a szobájába. Most komolyan? Utána kéne mennem? Ó hogy az a..! Én nem futkosok pasik után! Valami mégis arra vitt, hogy még egy pillantást vethessek azokra a kockákra. Beléptem a szobájába. Máris megcsapott a férfias illata. Az ágyon feküdt. Törülköző helyett boxer volt rajta. Leültem a földre az ágya mellé.
-Szóval te-itt rám mutatott -Békülni akarsz velem.
-Igen.
-És hogy gondolod ezt a békülést?
-Hogy-hogy hogy?
-Hát hogy?
-Hogy-hogy hogy hogy?
-Na jó.Szóval te-itt megint jelentőségteljesen rám mutatott -hogyan akarsz velem békülni?
-Mi? Én nem akarok veled békülni!
-Pedig ezt mondtad!
-Csak azért, hogy, mivel ugyanaz a baráti körünk, meg kéne férnünk egymással.
-Igen.
-Na ugye! Miért kell mindig belém kötni!-ordítottam le a fejét
Felállt-Én kötök mindig beléd? Már a jelenléteddel is fusztrálsz!
-Jaj bocsásd meg, hogy nem minden úgy van ahogy akarod!
-Ahogy én akarom? Sok minden nem úgy van ahogy én akarom!-mondta, és mintha szomorúság csillant volna a szemében, de én túl dühös voltam így folytattam:
-Ó, hát képzeld hős királykisasszony, hogy az én életemben is van olyan amit nem akarok! Csak én alkalmazkodok hozzá! És nem játszom az Istent!
-Ó nem? Mit várunk ő egy istennő!-utánozta Tori hangját
-Az csak egy vicc! Mert egoista vagyok, igen! De nem egy beképzelt szupersztár aki azt hiszi csak azért mert híres mindennek úgy kell lenni ahogy akarja!
-Én nem hiszem azt,hogy...

*eközben a nappaliban*
*Tori szemszöge*

-Remélem most azt hallgatjuk ahogy basznak.-jelentettem ki
-Mibe hogy nem?-nézett rám Mini
-Holnapi főzés?
-Rendben.

*az emeleten*
*Sid szemszöge*

-...csak azért mert híres vagyok mindenható is! Lehet hogy sztár vagyok igen de nem mindenható!
-Ó szóval aki nem sztár nem is lehet több egy senkinél?
-Én nem ezt mondtam!
-Dehogyisnem! Valld csak be! nem is tudom, hogy állhatsz le beszélni velünk, mikor mi senkik vagyunk a szemedben-beszélni? Ezt inkább ordításnak nevezném!-mondta a hang bennem
-Én nem is gondolok ilyenekre, de úgy látszik te igen!
-Hát persze, mert én játszom a szexistent!
Zayn arca egy pillanat alatt megváltozott. Közel jött hozzám. A gyönyörű szemeivel a szemembe nézett

-Szóval szerinted az vagyok?
-Nem!-üvöltöttem
Megint megváltozott az arca. Megbántott lett. Megfogott egy felsőt.
  és felhúzta. Pápá kockák!-Ezt én gondoltam?
-Jó.
Ennyit mondott. Jó. Azzal lerohant a lépcsőn. Még hallottam ahogy becsapja az ajtót. Én ott álltam ledermedve és amit magam sem értettem lelkiismeret furdalással. Nagyon szarul éreztem magam.